Az országokra bontott adatsor még nincs teljesen készen, de a NABU tízévente végzett nemzetközi felmérésének adatai szerint 330 ezer párra becsülhető a világ fehér gólya állománya. Ez több mint kétszerese az 1984-ben rögzített 135 ezer párnak, és a legutóbb, 2015-ben rögzített 265-280 ezer páros számot is meghaladja 20%-kal.

A szaporulat egyik legfőbb oka a madarak telelési szokásainak megváltozása lehet, amelyet elsősorban a nyugati (Gibraltár felé) vonulók szemléltetnek. Már nem Afrikában, hanem az Ibériai-félszigeten szokták élelmiszermaradékokkal, illetve az öntözőcsatornákban elszaporodott amerikai rákfajtákkal átvészelni a telet. A változás a nyugati vonulók esetében a puszta számadatokon is észrevehető: amíg 1984-ben számuk alig haladta meg a 10 000 párt, az idei adatok szerint ez a szám elérte a 70 ezret.

A keleti (Boszporusz felé) vonulóknál is megfigyelhető a változás, hiába nem történt az esetükben változás az afrikai teleléssel kapcsolatban. A fiatalok halálozási aránya nagyobb, de költőterületeiken a jobb állapotban megmaradt táplálkozóhelyek miatt jobbak a fiókanevelés lehetőségei. Az 1984-ben mért 90 000 pár helyett a legfrissebb adatok szerint a közép-európai magpopuláció mára 160 000 párra becsülhető, ami másfélszeres növekedést jelent – ez a szám még változhat a most még hiányzó lengyel adatok után.

A közép-európai magpopuláció része Magyarország is, ahol 1941-ben 16 000, majd az 1960-as és az 1970-es években 5000 pár (4800-5600) körül ingadozott a számuk. A mélypontot a 2019-ben és 2020-ban 4000-4200 pár jelentette, de az azóta történt fokozatos növekedéssel a tavalyi becslések már 5250 párral számoltak. Ez fészkenként átlagosan 2,5 fiókát jelent, a sikertelen párokat nem számolva pedig 2,8 fiókát.

Ezek a fiókaszámok biztatóak lehetnek, és elegendő utódot jelenthetnek az állomány hosszú távú fennmaradásához, de nem jelentik azt, hogy nem kell óvatosnak maradnunk – Lovász Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) monitoring- és kutatási osztályvezetője szerint. Állományingadozás történhetett az elmúlt évek száraz időjárása miatt, ami persze kedvező olyan szempontból, hogy kevesebb gólyafióka pusztul el megfázásban, viszont a szárazság táplálékforrások – például földigiliszták, békák és rovarok – számának csökkenését is jelenti egyúttal.

Az MME cikkéhez csatolt részletes hazai beszámolóból pontosabb adatokat is megtudhatunk, például a megyénkénti fiókaszámokat vagy az üres fészektartók számát. Hajdú-Biharban összesen 850 fészkelőhelyet számolnak, itt üres fészektartó nincs, ám tudunk 261 lakatlan fészekről, illetve 8 sikertelen párról. Összesen 575 olyan pár van, amelynek fiókaszáma ismert (ez eddig 1861 fiókát jelent), illetve 6 pár, amelynek fiókaszáma ismeretlen.