– Ha így vírusosodik tovább az ország, akkor hamarosan újra bevezetik az idősávokat, aztán nem mehetünk együtt a piacra.

– Van esélye.

– És meccsre sem…

– Hülyéskedsz?! Nyugdíjas idősáv a meccseken?

– Ha egyszer szigorítanak, akkor bármi elképzelhető.

– De a meccset stadionban nézzük, nem zárt helyen! Esetleg ketté lehetne választani a lelátót. A pálya egyik oldalán ültök ti, vének, a másik oldalán meg mi, a két kapu mögött meg senki, azok az elválasztózónák, mint az idegen ultráktól szokás. Nehogy összeverekedjünk. Rendőrsorfal is lehetne köztünk…

– A stadionunk részben zárt hely, hiszen csak a pálya felett van lyuk az égre. Kellett nekünk fedett lelátós stadion Viktortól… Gondolj csak a lakótelepi piacra, az is részben nyitott, mégis bevezették tavasszal a nyugdíjas idősávot! Oda se mehettünk egy időben.

– Az már igaz… Akkor majd tévén nézzük a meccset?

– Dehogyis! Nem pornó az! Megyünk a stadionba, szurkolunk ezerrel!

– Mégis hogyan?

– Az első félidőt megnézik a nyugdíjasok, aztán a szünetben legurítunk egy sört a büfében együtt, utána tiétek a lelátó a második félidőre. Vagy fordítva, csak a sör legyen meg a félidőben!

– Ez így nem jó! Én az egész meccset akarom látni.

– Akkor nincs más megoldás. Kétszer kell lejátszani minden mérkőzést. Egyszer a nyugdíjasoknak, egyszer pedig a nem nyugdíjasoknak. Ügyesek ezek a fiúk, szinte mind akadémiát végzett, meg tudják csinálni emlékezetből a második meccset, hogy ugyanúgy nézzen ki, mint az első.

– Tényleg! Ebben van valami… De ez sem jó! Mert így sem szurkolhatunk együtt.

– Bakker! Igaz. Na, töprengjünk még a megoldáson!

A két férfi félfülre vette a maszkot a szájáról, megemelték korsóikat, hosszan elgondolkodva lassan kortyolgatták a sörüket.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!