Debrecenben foglalkoztak a legtöbben bőrök készítésével Magyarországon, erről írt a Bőripari Szemle. „E híres cívis városról most nem mint a magyarság legerősebb fészkéről akarunk írni, nem is etnográfiai és stratégiai szempontból fogunk vele foglalkozni, hanem mint Magyarország legnépesebb tímár telepe kerül e lap hasábjaira” – kezdték beszámolójukat.

Mint írták, Debrecen régebb óta büszkélkedhetett a bőripari mesteremberek kimagasló számával – az írás megjelenésekor 110 szakember űzte a bőrcserzést. Hozzátették, a számbeli túlsúly nem jelentett kimagasló szakmai teljesítményt. Meglátásuk szerint a debreceni bőrösök voltak a szakma legvaskalaposabb képviselői. Leírták, Debrecen bőripara ma is ott tart, ahol 100 évvel korábban tartott. A cívis tímárok úgy látták, sem tanulni, sem fejlődni nem kívánnak.

Ennek okán – a kivételektől eltekintve – hanyatlásnak indult a mesterség városszerte: túl sokan idegenkedtek a gépek, új módszerek bevezetésétől. A hiányosságok nem csak a hivatás kétkezi aspektusainál voltak tetten érhetők, mint azt a Bőripari Szemlében hangsúlyozták, a pénzügyekkel is meggyűlt a baja az idősebb mesterembereknek. „Úgy élnek még ma is, mint öregapjuk élt. És nemcsak a munkával vannak így, hanem a számítással is. Nem tudnak számítani, és ezzel nem csak maguknak okoznak kárt, hanem az egész környék timáriparosainak. Elrontják az árakat úgy a bevásárlásnál, mint az eladásnál” – összegezték a helyzetet.

Mégsem végződött a beszámoló szomorú hangon. Leírták, a bőriparosok fiatalabb generációja jelentékeny érdeklődést mutat az új technikák iránt. Sztodola József bőripari vándortanító szakmai előadását nagy érdeklődés övezte. 31 szakmabeli el is határozta, hogy alkalmi egyesületet alkotnak és a kormánytól kérnek segítséget gépek beszerzésére.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.