Május 31-én, szombaton tartották a debreceni Ady parkban a Közös Város civil fesztivált, ahol közel húsz szervezet mutatkozott be, egyéni és közös programokkal várva az érdeklődőket. A szervezők sikeresnek értékelték az eseményt, sokan megfordultak a fesztiválon szombat délután.

A fesztivált eredetileg tavaly szeptemberre tervezték, a szervezők külön figyeltek arra, hogy politikamentes rendezvény legyen a Közös Város, de a debreceni városvezetéshez különböző módokon kötődő helyszínek az utolsó pillanatban lemondták a programot. A főszervezők, az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) ekkor belső gondolkodásra hívta a szervezeteket, az Amnesty International Magyarország több mint ezer aláíróval nyílt levélben reagált. Ezután új időpontot, helyszínt kerestek, május végén pedig végre megtarthatták a kitelepülést az Ady parkban a városvezetés engedélyével.

Délután két kerekasztalt tartottak, elsőként a jótékony tevékenységekről, önkénteskedésről, az önkéntesség hatásairól. A beszélgetést Tóth Ágnes, az AKE részvételiséggel foglalkozó munkatársa, közösségszervező moderálta, a kérdéseire Hofgárt- Ékes Noémi viselkedéselemző és aktivista, Dobó Dániel IT üzleti elemző, önkéntes vezető, valamint Bartha-Valter Ildikó, a JustServe önkéntes szakértője válaszolt. A beszélgetésen kiderült, bár sokszor nehéz lehet az önkéntesség, nagyon kielégítő érzés, ha jótékony munkát végzünk. A kerekasztalon résztvevő szervezetek képviselői közül többen gyerekekkel foglalkoznak, akiknél minden körítés lényegtelen, csak az a lényeg, hogy jól érezzék magukat.

„Minden segítség, amit tesztek a világban, mindenképp előrébb fogja vinni azt a környezetet és társadalmat, amiben benne vagytok” – zárta a gondolatait Dobó Dániel, aki a Láthatatlan Iskola Alapítvánnyal átmeneti otthonokban élő gyermekekkel foglalkozik.

Az önkéntesség után a civil szervezetekben folyó munkáról volt szó, a szervezetépítésről és az ebben rejlő kihívásokról. A második beszélgetést Paulik Móni, a Civilizáció koalíció koordinátora moderálta. Beszélgetőpartnerei a civil szféra különböző területeiről érkeztek: Sztraka Andrea, az Amnesty International munkatársa, a Labrisz Egyesület tagja, Karmacsi Gábor, a Debreceni Társasjáték Egyesület vezetője és alapítója, Molnár Ágnes, az AKE elnöke, közösségszervező és Szabó Tibor, aki közösségi emberként definiálva magát részt vett több szervezet munkájában, például a Vojtina Bábegyüttesben, a Pódium Műhely Egyesület, a Szóla Rádió, Vojtina Bábszínész Zenekar közösségeiben.

Paulik Móni ekkor kérdésekkel fordult a közönséghez, itt kiderült, hogy az emberek többsége szerint még egy tökéletes társadalomban is szükség lenne civil szervezetekre, de abban már nem voltak biztosak, hogy a szervezeteknek szükséges-e, hogy közéleti kérdésekben állást foglaljanak. A kerekasztal résztvevőitől hamar kiderült, hogy széles skáláról érkeztek, Szabó Tibor és a Vojtina szerveződései például azért nem működtek cégként, mert a rendszerváltás előtt még nem volt erre lehetőség, tíz-tizenöt évvel később az Alternatív Közösségek Egyesülete már nem is gondolkodott abban, hogy céget alapítson.

A Közös Városon közel húsz szervezet standjainál lehetett ismerkedni a civilekkel, a Derke sátrában közlekedési kvízeken lehetett tesztelni a tudásunkat, a Mensa pultjánál ördöglakatok foglalták le a látogatókat, az AKE fiktív közösségi térrel és részvételi költségvetéses ötletládával készült. A civil fesztiválon megvalósult, amiért szervezték: a közösségek egymás standjainál keveredtek, Debrecen belvárosában pedig végre megmutathatták magukat azok a szervezetek is, amelyek máskor nem kapnak erre lehetőséget.