Kapusi Imre, aki tanítóként, televíziós szerkesztőként tett szert országos hírnévre, a Hajdúsági tanyák című művének bevezetőjében említi, hogy Székelyhídi Ágoston íróval és Bíró Ferenc festőművésszel járta be ezeket a tanyákat. A táj, az ott élők élete megihlette Szabó Miklós városi fotóst is. Hol Bencsik János múzeumigazgatóval, hol Lázár Imrével közös riportokon, vagy akár Oláh Imre független filmessel közösen dokumentálták a hajdúböszörményi múlt maradványait.

Szabó Miklós 1942-ben született Hajdúböszörményben. Általános iskolai tanárként, igazgatóhelyettesként és fotósként dolgozott a városban. Figyelemmel kísérte a Hajdúsági Művésztelepre érkező magyar és külföldi művészek munkáját, és megörökítette őket alkotómunkájuk közben. Sokukkal barátságot kötött, a legmélyebb kapcsolatot Csizmadia Zoltán festőművésszel alakította ki. A város fotósaként emlegetik jelenleg is a böszörményiek, e munkáját 1960-ban kezdte, 1966-tól volt 2006-ig a város fotósa.

A fotóit önmaga szedte gyűjteménybe, az anyag több tízezer darabra tehető. Szabó 2012-ben hunyt el, a fotógyűjteményének részeit az azóta eltelt időben többször is kiállították.

Székelyhidi Ágoston így ír róla 1976-ban:

„Legközvetlenebbül azok a képek beszélnek, amelyek a ráncos, öreg fáradt arcokat és kezeket örökítik meg. Itt szinte érzékelhetően küzd egymással az azonosulást és az idegenkedést ébresztő belső minőség. Ezek a vonások az elemi anyagi világgal való állandó együttélés nyomait hordozzák: a földét, a szélét, a napét, a tűzét, a fagyét. Azokat a jegyeket, amelyeket a szakadatlan és nehéz munka és meghódítás vésett rájuk. Egyszersmind magukra öltik a nyersesség, a szögletesség, az elformátlanodás. a kezdetlegesség megannyi vaskos jelét is. Vagyis: az ember ama állapotát fejezik ki, amikor beletöretett a külső kényszerekbe, amikor saját jó lehetőségeit alig érvényesíthette. Amikor ő alakult, nem ő alakított. Bár ez erőt, nagyságot és bizonyos szépséget is sugároz, a kiszolgáltatottságból, az alávetettségből, az emberi szabadság hiányából fakad. Ezért önmaga meghaladását kívánja és sürgeti. Annak az állapotnak a kivívását és elérését, amelyben az ember már ura, mintsem rabja világának. És innen, ebből nőnek ki belső és külső arculatának vonásai.”

A kiállítás megtekinthető 2024. december 20-ig a Hajdúsági Múzeumban (Hajdúböszörmény, Kossuth Lajos utca 1.) hétfő és vasárnap kivételével 10 és 16 óra között.

NASS – a Debreciner ajánlórovata.