1940 tavaszán Debrecenben és Hajdú vármegyében áradások következtében több ezer hold került víz alá. Emiatt nem tudták végrehajtani a tervezett mezőgazdasági munkálatokat ezeken a területeken, így igen sok gazda nehéz helyzetbe került. Nem csak vetőmagot nem hoztak a földek, a bevetett mag is odaveszett. Ez a kihívás és az újabb árvízveszedelem lehetősége késztette a hatóságokat arra, hogy az érdekeltek bevonásával igyekezzenek olyan módozatokat találni, amelyekkel már eleve megakadályozzák a katasztrófa megismétlődését. Debrecen és Hajdú vármegye vezetősége nagyszabású csatornázási munkálatok mellett döntött, a lassan körmükre égő kérdést január 22-én vitatták meg a városházán – adta hírül a Debreczeni Újság.

Már 1898 óta tervben volt

Az értekezletet reggel 8 órakor Uzonyi Barna vármegyei főjegyző nyitotta meg. A jóváhagyott tervek szerint 7000 holdnyi területet mentesítettek volna a víztől. A vízfolyások szabályozására már 1898-ban készítettek tervet, ezt  1919-ben újították meg. 1922-ben helyszíni tárgyalást is tartottak, eredménytelenül. Történtek ugyan részletmegoldások, de a siker nem volt általános. 1938-ban újabb tervet készítettek, mivel az addig létező megoldások elavulttá váltak. Az addigi vizsgálatok során megállapították, hogy a szabályozás nagy részben mederrendezéssel, vagyis a régi meder kimélyítésével és kiszélesítésével végrehajtható. A munkálatok lebonyolítása az előzetes becslések szerint egy 700 ezer pengős közmunkaprogramot eszközölt volna, ebből 200 ezer pengő állami hozzájárulásból származott. A beruházás költsége még így is alacsonyabb volt, mint az előző évben elszenvedett árvízkár összege.

Akkor fizetnek legtöbbet, ha semmit sem fizetnek

A rendelkezéssel kapcsolatban élénk vita alakult ki. Fölmerült, hogy a Debrecen által fizetendő 200 ezer pengős hozzájárulás aránytalanul túl magas lehet, mások szerint másfél millió pengőt kellett volna a projektre költeni, mely így a Hortobágy folyó megfelelő feltöltését is magában foglalhatta volna. Attól tartottak, hogy ellenkező esetben a délvidéki gazdák látták volna kárát. Bár az árat több képviselő sokallta, végül Pass László evangélikus esperes hozzászólása tett pontot a vita végére – elmondta, az érintettek akkor fizetnek legtöbbet, ha semmit sem fizetnek. Ezt a saját kárukon az elmúlt árvízveszedelemből tudhatták – mondta. A résztvevők végül arra jutottak, hogy kérvényezik az alispántól: ne egy év alatt kelljen a költségeket megfizetni, hanem állami kölcsönnel tegyék lehetővé a 8-10 éves futamidő alatti törlesztést.

A munka mielőbbi megkezdése rendkívül fontos volt. Molnár Endre magyar királyi mérnök arra figyelmeztette a jelentlévőket, hogy a véleményeiket nem tudják egyeztetni, és emiatt nem tudják tavasszal megkezdeni a munkálatokat, a kiutalt 200 ezer pengős államsegéllyel csak Hajdúszoboszló, Hajdúszovát, Sáránd és Derecske határában hajtják végre a mederrendezést.. „Így a debreceni gazdák nem fogják élvezni annak áldásait, és magukra vethetnek, ha ismét veszedelembe kerül mindenük a tavaszi árvíz idején. Részmegoldásokkal soha célt nem érnek” – fogalmazott.

Magukra vessenek, ha nem indulhat meg a munka

„A munkálatokat nem halaszthatjuk tovább – szólt hozzá Uzonyi Barna vármegyei főjegyző –, éppen a múlt szomorú tapasztalatai alapján érezzük ezt. Amennyiben indokolatlan fellebbezéssel megakadályozza bárki a közérdekű munkálatok megkezdését, kénytelenek leszünk hatóságilag csak a déli részek víztelenítését végrehajtani a rendelkezésre álló keretben. Hiszem, hogy erre nem lesz szükség, s mindenki egyforma áldozatkészséggel hozzájárul a kérdés megoldásához. A tárgyalást ezennel bezárom.”

Mint írták, az értekezlet résztvevői ezután melegen ünnepelték Uzonyi Barna vármegyei főjegyzőt, és sokan gratuláltak Molnár Endrének, a kultúrmérnöki hivatal főnökének, aki nagyszerűen feldolgozta az időszerű kérdést és nagy szakértelemmel vezette a tárgyalást.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.