El fogok menni és választani fogok, ha törik, ha szakad, mert önmagunkat nem csaphatjuk be, le kell tenni a voksot, ha nincs jobb, hát nem valami mellett, hanem valami ellen.
800
Dilemma
Mottó: A pártok tömegével követnek el olyan aljasságokat, amelyek az egyes emberre gyalázatot zúdítanának. Honoré de Balzac
Mi, akik ellenzékinek nevezzük magunkat, túl vagyunk egy országgyűlési választáson. Milliónyi okot lehetne felsorolni, hogy miért ez az eredmény született:
„Nemzeti Választási Iroda megszámolta a levélszavazatokat, a külképviseleteken szavazottak és a határon túliak szavazatait összevetve, 100%-os feldolgozottság mellett a Fidesz 3 millió 57 ezer szavazatot kapott, a listás szavazatok 54,1%-át szerezte meg. Az Egységben Magyarországért pártszövetség 1 millió 947 ezer szavazattal 34,5%-ot szerzett, a Mi Hazánk 332 ezer szavazatot kapott, ez 5,9%-ra volt elég – ezzel a párt bent van a parlamentben.” (portfolio.hu)
Az „természetes” legalábbis itt Magyarországon, hogy a győztes teli szájjal ünnepli önmagát, ami még a Holdról is látszik szerintük. Bár én kétlem. Az azonban nem „természetes” szerintem, hogy a nagyon durván megbukott, de egyébiránt megválasztott, mandátumot nyert ellenzéki képviselők, hogy viselkednek egy választás után.
Tény: győzni akartak és nem sikerült. Már akkor elcseszték az ellenzéki összefogás dicső tagjai, amikor egymás között osztották le az előválasztáson induló jelöltek személyi körét. Nem, nem arról volt szó, hogy ők választanak ellenzéki jelölteket, hanem arról, hogy a nép. Már itt visszaéltek a bizalmunkkal, és mindenféle alkukat kötöttek, hogy ki kinek a javára fog visszalépni. Végül is kirajzolódott szinte ugyanaz az erőviszony, ami a 2018-2022-es parlamenti ellenzékre személyi körére épült. Néhány új arc nem jelentette a világmegváltást, valljuk be. Végül megfogyva bár, és megtörve, de körülbelül ugyanazok az arcok alkotják az ellenzéket, mint eddig.
Anélkül, hogy ehhez a véleményemhez nekem kellett volna Hadházy Ákos vagy Kunhalmi Ágnes, elgondolkodtam azon, hogy ha most engem országgyűlési képviselőnek szavazott volna meg igen sok magyar választópolgár, vagy éppen a listáról, nyugi helyről bekerültem volna a 199-ek közé, hogy állnék hozzá vesztesként úgy, hogy a Fidesz diktál újra; úgy, hogy tudom, semmi értelme a parlamentbe akár bemennem is? Ha pedig kibírnám ezt a szégyent – hogy tulajdonképpen senkit nem tudok képviseli -, felesküdnék-e egy olyan alkotmányra, amit a Fidesz-KDNP alkotott magának és módosíthat továbbra is kénye-kedve szerint.
A saját válaszom az, hogy nem! Nem lettem volna bohóca senkinek, és örülhetett volna az utánam jövő, aki tudja vállalni ezt a szerepet. Persze ki vagyok én? Soha semmiféle igazi esélyem nem volt és nem is lesz arra, hogy én is legyek politikai valaki.
Ehhez képest – megértve, de nem elfogadva néhány indokot – Hadházy Ákossal értek egyet, aki tulajdonképpen azt mondja, hogy az ellenzéki képviselők minél kevesebbet mutatkozzanak a Fidesszel együtt. Ne menjenek el az alakuló ülésre a közös eskütételre, két héttel később vegyék fel a mandátumukat és esküdjenek fel egy olyan alkotmányra, melynek a létezésével sem értenek egyet, valamint egyetlen bizottsági helyet se fogadjanak el Kövér Lászlótól az Országgyűlés régi-új elnökétől, akinek szíve joga lesz, hogy a pártok politikai alkuja nélkül kit hova jelöl az egyébként is földig alázott ellenzék soraiból.
És akkor jön egy nem túl képzett, de szerintem régen felesleges politikus Kunhalmi Ágnes a hanyatló MSZP-ből, és azt mondja, van az a pénz, amiért ő veri az asztalt a parlamentben (az asztal kifelejtve egyébként a mondatból), és ha kell, a mezőgazdasági bizottságban is ott ül mosolyogva (tegyük hozzá teljesen értelmetlenül), csak legyen jó sok pénze az MSZP-nek. A bizottsági pénzt beteszik a közösbe, a szolidaritási alapjukba. Ebben a „narancsvidékben” stratégiai döntéseket kell hozni, amihez pénz is kell. Meg a jövő szempontjából sem mindegy, hogy hogyan jutnak el a választóikhoz, miből kampányolnak a többi választáson. Igazi politikusi érv egy olyan embertől, aki számomra teljesen súlytalan. Itt nézhetik meg a vele készített interjút.
Jámbor András ezt írja a Facebook-bejegyzésében: „Vannak tragédiák ebben az országban. Tragédia minden családon belüli erőszak, tragédia minden kilakoltatás. Tragédia, amikor hó végén a számla és az étel között kell választani, tragédia az áremelkedés, tragédia az alacsony nyugdíj és tragédia az alacsony bér. Tragédia a penészes lakás és tragédia a folyosó végi közös wc, vagy tragédia, ha nincs hol lakni. Tragédia, ha valaki elveszíti a munkáját, vagy megsérül egy munkahelyi balesetben. Ezek tragédiák, ezekkel foglalkoznunk kell. Sőt, ezekkel kell foglalkoznunk. De az, hogy egy képviselő, mikor tesz esküt, nem tragédia, hanem az elit fontoskodása.”
Már nem olvasom végig ezeket a hosszú-hosszú vitákat, csak annyit írtam egy kommentben hozzá, hogy tragédia az is, ha valakinek nincs gerince, pedig azt hitték róla, hogy van.
Laikus vagyok, és még megengedik nekem, hogy leírjam a saját véleményemet. Ez az ellenzéki összefogás így eleve halott dolog volt. A parlamenti politikusok és a koncért marakodó kisebbek lejátszmázták az ellenzéki induló helyeket. Sokan most is ott fognak ülni a Parlamentben, érdemtelenül. Arányaiban se sokat változva. Ugyanazok. Meg lehet ítélni Márki-Zay Péter volt miniszterelnökjelölt kampánybéli munkáját sokféleképpen, de egyet nem lehet elvitatni tőle: nem ült be bohócnak pénzért az Országgyűlésbe, egy olyan ellenzék közé, ahol tényleg Gyurcsány a kapitány és többi sem jobb. Olyanok közé, akik azonnal rákenték a gyalázatot a vereség után. Lesújtó látni, ahogy egymást mocskolják be ezek az ellenzéki politikusok, tisztelet annak a néhány kivételnek, akik jobbnak látták eddig még nem megszólalni.
Ha összegezhetem a helyzetet: Az ellenzéki pártok most már szét-szana szakadva külön-külön, belemennek újra abba, hogy asszisztáljanak egy profán-paraszt kormánynak, melynek tagjai eddig is hatalmas összegű közpénzeket nyeltek el a semmibe. Megélhetésük biztosítása érdekében jelenlétükkel legitimálják magát a rendszert, amit szerintem hiába bírálnak az Európai Unióból mindenféle jogállamisági mechanizmussal, addig, amíg a nép fel nem ébred a propaganda és a durva egyszerűség vakká tevő homályából, nincs is szükség ellenzékre. Megmutatták, hogy többségükben kevesek, részrehajlók, pártoskodók és gyávák is, akik a mandátum mögé bújva eléldegélnek abból a jónéhány millió forintból, amiért néha fel kell háborodniuk, miközben kiszolgálnak egy rossz politikai rendszert.
Hiteltelenek és kész. Már én is tahóként gondolkodom. Tűaggyal. Elegem van a mutyista ellenzékből! Lassan ott tartok, hogy Jakabot sajnálom a legjobban, aki eddig egy durva pokróc volt, előtte egy rasszista nyomorult, de legalább tudott változni. Most meg a náci érzelmű sok helyről kitiltott, 2006-os bajkeverő Toroczkai tapossa őt már a parlamentből, ahol jól ellesznek náci és fasiszta érzelműek. Ha gond van, ott lesz a cigány, és már mindenki arra figyel majd. Kinek is lehetne az érdeke ez?
Gyurcsányék és a többiek ugyanazok maradtak, akik voltak. Ők, tulajdonképpen nem veszítettek. Bűnbaknak meg ott a Kari Geri meg a Márki-Zay. Bár ki nem állhatom kimondani, de S. Juditnak igaza volt, legalábbis is annyiban, hogy egy fabatkát nem ér a magyar politika. Annyiban soha nem lesz azonban igaza számomra, hogy összekulcsolt kézzel várjunk arra, hogy a munkásosztály majd öntudatra ébred, meg építkezzünk alulról a képzetlenekből (akiket egyébként durván ural a Fidesz). A következő választáson újra a Fidesz ellen fogok voksolni, ha az ördög lesz a másik oldalon, akkor is! El fogok menni és választani fogok, ha törik, ha szakad, mert önmagunkat nem csaphatjuk be, le kell tenni a voksot, ha nincs jobb, hát nem valami mellett, hanem valami ellen.
Való igaz. Pénz nélkül nincs politika. Való igaz. A pénzt a nép pénzéből a Fidesz osztja nekik is. A bizottsági helyeket meg egy… politikai paraszt tanár bácsi, aki liberálisból lett illiberális. Való igaz, majdnem kétmillió ember szavazott az ellenzéki összefogott pártokra. (Hogy hogyan lett ebből kétharmad? A választási törvény úgy rossz, ahogy van.) Kik húzhatnak hasznot belőle érdemtelenül? Na, kik? Itt láthatják, hogy például 2020-ban mennyi közpénzből gazdálkodhattak a pártok. Hm. Ezek nélkül a pártok nem élnének meg? Hát nem önmagukat építik, hanem a mi pénzünkből emelkednek mások fölé, más kispártok fölé? Eltörölném a teljes állami finanszírozásukat, el én!
Nem kis pénzek, no. Egy azonban számomra biztos: nem érdemlik meg. Ők se jobbak a Deákné vásznánál (mármint az ellenzék mai politikai szabadcsapatai), és a pénz miatt nem fogják fel, hogy nincs valós képviseleti joguk (hiába választották meg őket a szavazópolgárok), saját magukat alázzák meg, amikor egy tákolmányra tesznek esküt, és ez az alázat nem a nép iránti alázat, hanem a fuldokló politikus kapaszkodása a jó magyar forinthoz. És nem érdekel, hogy az önkormányzati vagy az EU-s választásra hogyan készülnek fel! Megtört, megalkuvó, érdekemberek lettek számomra. Sokan így vannak vele: megtörtek, megalkudtak, ezért lettek végül is Fidesz-szavazók. Az ellenzéktől mást várnék el. Vagy négy év múlva lehet, hogy ők is a Fideszre szavaznak?
Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.