„Az embereknek szüksége lenne néhány jó tanácsra, iránytűre” – interjú Csikos Sándorral

A Kossuth-díjas színművész a hat évtizedes színészi pályája mellett harminc évig tanított a debreceni Ady Endre Gimnáziumban. Mint mondta, fáj neki, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történt, úgy látja, a konfliktus mentén kettészakadt a szakma.

A Debreciner postcastjának 16. adásában Csikos Sándorral, a Csokonai Színház Kossuth-díjas színművészével beszélgetett a Debreciner két újságírója, Nyikos Mónika és Polgár Tóth Tamás a március 14-én átvett állami elismerésről, hat évtizedes pályájának sikereiről és nehézségeiről, a politika és a színház kapcsolatáról, továbbá a teátrum, valamint a benne, körülötte előadó és alkotó művészek társadalmi szerepéről.

Csikos Sándor úgy látja, a színház célja nem a politizálás, hanem a moralizálás. Egyik legjobban kedvelt szerepe a Szabó Magda által írt Kiálts, város! című történelmi drámában feltűnő Gál Nagy István főbíró, aki a város tisztségviselőjeként mindent megtett Debrecenért a Bocskai-felkelés idején.

Úgy látja, a színház az utóbbi időkben a közszolgálatiság felől a szórakoztatás felé mozdult el, ezt pedig problémának tartja. „Az embereknek szüksége lenne néhány jó tanácsra, iránytűre, hogy merre mozduljanak” – fogalmazott.

A podcastunk folytatásához olvasóink és hallgatóink támogatására van szükségünk. Amennyiben szeretnének még több ilyen adást hallgatni, kérjük, fizessenek elő online újságunkra!

A Debreciner Podcast korábbi műsorait itt találod. Ajánljuk!

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...