„Jó estét, hova vihetem? Rendben, akkor erre megyek, rövidebb… Na, ez is megvolt. A szavazás.”

„Épp onnan jövök. Mármint az eredményvárón dolgoztam éjszaka… Az ellenzékieknél.”

A taxis nagyokat hallgat, pillant pár laposat felém, látszik, gondolkozik, vajon mondja vagy sem; a megfélemlített emberek sokszor úgy vannak vele, olykor jobb a ne szólj szám, nem fáj fejem hozzáállás, ha politikáról van szó. Közben kormányoz – a kocsijában ő a főnök, egyenlőtlen esélyek melletti választás, elégetett levélszavazatok, propagandával manipulált emberek vakhitű támogatása nélkül is.

Így én folytatom: „Ennyi volt. Nagy bukta lett.” Ő fékez, kanyarodik, ráncolja a homlokát. Egy kis csend, majd kibukik belőle, eddig bírta: „Ha valaki, én aztán mindig is utáltam ezt az arrogáns bandát… Ahogyan megtesznek bármit, mert megtehetik… A Fideszről beszélek.”

Bölcsen hümmögök, nem akarom befolyásolni kinyilatkozásában, de azért bátorítóan rásomolygok a bajszom alatt. Látja, érti, folytatja. „Ám az, amit ez az ellenzék művelt, az egy vicc. Sose fogják elmozdítani onnan, csak ha majd kiöregszik Orbán, kihull minden foga és magától lelécel” – némi indulattal vált vissza egyesbe, majd üresbe teszi, kereszteződés és piros lámpa jön.

„Akkor ne induljon el senki ellenük sose, mert úgyis elcseszik?” – provokálom kicsit.

„Nem ezt mondom, de volt idejük rá, hogy igazi ellenfeleket állítsanak vele szemben, meg na… kicsik voltak. Ott van ez a Márki is. Mint ember tuti sokkal rendesebb, mint Viktor papa, de annyi hülyeséget beszélt a végén. Egyszerűen kevés volt” – beletörődve dobol egyet az ujjával a műszerfalon.

„Sokan mondják, ha Orbán nem lenne, lenne más helyette a párton belül, aki hasonlóan kormányozna. Szerintem viszont ez egy személyéhez kötődő rendszer… Hm?” – mégis, mondjak én is valami konkrétat. Mire ő: „Szerintem is. Ha ő bukik, bukik az egész. Ám félek, közben mégis kineveli az utódját.”

„Akkor mi lesz most itt Magyarországon?” – közeledünk a célhoz, ideje lezárnom a diskurzust.

„Harminc év legalább… Semmi sem fog változni még jó ideig… Hacsak a bankárok vagy a saját sötét dolgai ki nem csinálják. Esetleg…” – vélekedik a taxis, aztán megindul, gyorsít, magunk mögött hagyunk egy sötétebb szakaszt. Fény felé tartunk?!