Mottó: Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot. William Shakespeare

A kormány a fejébe vette: olyan nagy a baj itt Magyarországon, hogy gyermekvédelmi népszavazást kell tartani róla, és persze mikor máskor, mint az országgyűlési választás idején, 2022. április 3-án. Elképzelem a szavazópolgárokat, ahogy kapják az íveket egyéni és listás szavazásra, ahol ki tudja, hogy hányan indulnak, ebből fakadóan nem szokott kicsi lenni az ív, és nesze polgár, itt van még egy púp, egy értelmetlen, de befolyásoló kérdés, ahol nem is vagy jó szülő, ha nem úgy gondolod, ahogy mi!
Az érv tulajdonképpen annyi, hogy az agresszív LMBTQ- lobbi már az egeket verdesi, mindenki menjen a francba az iskolából, ahol ők mondják meg, hogy oda ki mehet be. Tiszta demokrácia van!

Attól meg teljesen rosszul vagyok, amikor ezt a homofób mizériát becsomagolva, gyermekvédelmi törvénynek nevezik. Könyörgöm! A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény a nevében is benne rejti, hogy 1997-től „üzemel”, és igen sok komoly jogszabályhely van benne, kivéve azt, ami 2021. VII. hó 18-tól oltottak bele egy salátatörvényből. Amiről nagy eszű politikusaink beszélnek az a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény. No, ez az a törvény, amelyikkel belehánytak rendesen a ventilátorba, és az mindenfelé szétszóródott a magyar jogrendben. Az ilyen törvényt nevezik salátatörvénynek!

De hogy könnyebben megtalálják a szerintem eszementséget, olvassák el a sokkal-sokkal rövidebb törvényjavaslatot, amiből a salátatörvény született (mivel a 2/3-ad simán megszavazta úgy, ahogy volt): T/16365 törvényjavaslat.

És ezt az egész pályás jogi letámadást a pedofilok ellen szépen felhasználták arra, hogy padlóra küldjék vele azokat az LMBTQ+ embereket, akiknek eddig is egész komoly gondjuk akadt az elfogadtatásuk terén. Annyira keresztényeknek érzik magukat ott fenn a kormányban, hogy a közülük való K. Gábor megtagadásán túl szegény Sz. Józsefet is kiöntik a mosdóvízzel, aki eklatáns példája annak, mivé lesz valaki, ha egész életében el kell fojtania a szexuális irányultságát, az alapösztöneit, és rejtőzködő homoszexuálisként kell megjátszania heterómivoltot, sőt vele íratják meg az Alaptörvényt, ahol az apa férfi, az anya nő. (Egyébiránt mindkettő ragyogó elme lehet.)
Csak mi van akkor, ha a gyermeknek komoly gondjai vannak azzal, hogy őt hova sorolják be? Mint például az egyik kormánypárt említett EP képviselőjének, akinek egy furcsa ügy miatt távoznia kellett a politikából! Hogy ő érezte úgy, vagy a pártja, tulajdonképpen mindegy is. Reményeim szerint a nevezettek nem fognak engem perelni, hisz egy egész ország ismeri a történeteiket.

És ebből az egészből, mi marad meg a magyar ember fejében? „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?” – a Kormány tálalásában. Egyszerű kérdés, érhető kérdés, és mivel nagy valószínűséggel senki nem támogatott még nemi átalakító műtétet, pláne kiskorú gyermek számára, hát azt fogja válaszolni az egyszerű gondolkodású ember, hogy „nem”. Eddig sem, ezután sem – teszi hozzá, merthogy ilyenről még hallani sem hallott. De az a velejéig rohadt ellenzékkel, azzal a szentfazék Márki-Zay-val, az biztosan! Bár, hogy is van ez? Már akkor templomba járt, amikor Orbán Viktor a KISZ-be? Hány gyereke van? Hét? Hm…
Egyébként is rossz a terminus, mert ha valaki egy kicsit is emberközpontú, az rájön, hogy nem „nemi átalakító műtétről”, hanem „nemi helyreállító műtétről” lehetne szó, mert valahol csak számít, hogy ki minek érzi magát és mivé akar lenni. A műtét tenné helyre, amit a természet elrontott. Persze ez a „nüánsznyi” különbség a lőtéri kutyát nem érdekli nálunk. Nem igaz?

Önök nem érzik, hogy ennek a népszavazásnak nincs semmi más célzata, minthogy maga mellé állítsa a Kormány azokat az embereket, akik elutasítanak mindenféle másságot, különbözőséget? Nem érzik, hogy tulajdonképpen a gyűlöletpolitika csimborasszója ez az egész, ami hatást gyakorol, befolyásolja azt a szerencsétlen tömeget, amelyik megtanult mindenre igenelni, mert vagy érdeke fűződött hozzá, vagy a Márki-Zay által emlegetett amerikai közmondásnak megfelelően lementek a gomba szintjére. Minek is gondolkodni! Vezér kell, előre-hátra kell mennünk, meg oldalra, és hintapolitikáznunk meg minden! Ahogy a pártunk és kormányunk diktálja. Sokan vagyunk, de nem elegen! Aki ellenünk van, az nincs velünk, vagy valami hasonló… Rettenetes. A XXI. században élünk, és sokan semmit nem változtak egy évezred alatt sem.

Eszembe jutnak a nőjogi mozgalmak. Amikor is már azért meg kellett küzdeniük, hogy az „asszonyállat” kategóriából legalább az emberi mivoltukat ne kérdőjelezze meg senki. Mennyi küzdelem és elhivatottság kellett ahhoz, hogy szavazhassanak először csak a férjezettek, aztán már az egyedülállók is. Nem volt egyszerű menet. Gondolták volna, hogy a Svájcban 1971-ben szavazhattak először a nők a választásokon, előtte a férfilakosság népszavazásokon mondott rájuk nemet. Egy kis alpesi kantonban egészen 1990-ig tudták a férfiak a nők szavazati jogát blokkolni – végül a szövetségi kormányzatnak kellett már beavatkoznia. Vér és veríték kellett ahhoz, hogy felfogják a nagy katolikus és liberális hímegyedek, hogy semmivel sem különbek ők a nőknél, és nehogy má’ csak ők tudják, mitől lesz egy társadalom, egy közösség jól működő társadalom vagy közösség! Alig ötven éve; a 2022-ből visszafelé, és ami Krisztus születése előtt már létezett idő.

Azért álljon itt néhány magyar kuriózum is:
A Károlyi-kormány 1918. évi I. sz. néptörvénye a 21 éven felüli férfiakat, és a „bármilyen hazai nyelven írni- olvasni tudó”, 24 éven felüli nőket ruházta fel titkos választójoggal (amivel a választójogú lakosság részaránya elérte volna az 50%-ot), azonban ennek a (nép)törvénynek az alkalmazására sem kerülhetett sor a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása miatt (1919 március 21.).
A Tanácsköztársaság alatt a választójog le lett szállítva 18 éves korhatárig, és nőkre, férfiakra egyaránt vonatkozott. A választásokból kizárták a bérmunkásokat foglalkoztató vállalkozókat, kereskedőket, munkanélkülieket és a papságot. Áprilisban tartottak választásokat, ahol Magyarországon először nők is szavazhattak.

Hogy miért jutott ez eszembe, nem kibontva a témát, pedig megérne egy misét, de legalábbis egy jegyzetet? Talán azért, mert a nőknek azért is meg kellett küzdeniük, hogy emberszámba vegyék és ne egy férfi tulajdonának tekintsék őket. Hol volt még akkor a női egyenjogúság, a választójog, vagy a közelmúltban az, hogy egy nő bankszámlát nyithasson, és ne a férje adjon neki egy társkártyát! Végül is valamennyire révbe értek, bár a munka és az érte járó fizetség terén még minden igen komolyak a különbségek. És akkor itt vannak az LMBTQ+ emberek, akik most küzdenek az elfogadásért azért, hogy ne bántalmazzák úton-útfélen őket a másságuk miatt.

Sokáig én is olyan környezetben éltem az életem, ahol nem illett erről a témáról, a másságról még beszélni sem. Aztán felnőttként találkoztam ezekkel az emberekkel, vitába bonyolódtam egy leszbikus nővel. Talán nem is vitába, hanem arra kértem, hogy akkor most tabuk nélkül beszélgessünk, és mutassa be nekem az LMBTQ+ embereket, magyarázza el, hogy minek kell a Pride például. Közel egy órán át sorakoztattunk fel érveket és ellenérveket. Nem fogom visszaadni a beszélgetést, de a lényeg az, hogy megöleltem és azt mondtam neki, hogy soha többé nem fogom még csak verbálisan sem bántani őket.
Ehhez tartom magam.

Nem olyan nehéz ám megérteni, hogy egy homofób álszent világban mennyire rejtőzködniük kell, hogy ne érjék őket atrocitások. Talán azt sem kell mondanom, hogy nagyon sok értelmiségi van közöttük, akik előre viszik a világunkat. Hogy néhányan a Pride-on polgárpukkasztás gyanánt vagy erőszakos jellemükből fakadóan ordenáré módon viselkednek, elítélhető, a többség el is ítéli mindkét oldalon, de a pride-osok nem szólnak nekik, mert megértik, hogy egy évben egyszer nem szégyenkezni akarnak, hanem büszkék lenni arra, amik. Úgy vannak vele, hogy legalább ilyenkor beleröhögnek a homofóbok képébe… Valljuk be: a heterók között sokkal több az erőszakos és rátarti alak, mindenféle nemes tulajdonság nélkül, mégsem csesztetjük őket azért, amik és ahogyan viselkednek. Erről ennyit.

Belemehetnék a keresztény elvek mentén kialakulni látszó vitákba, mert ha ők ilyenek, akkor az isten teremtette őket ilyennek, és hiába ajvékolunk mi teli szájjal a természet vagy az isten szabadáság ellen, maximum bigottnak neveznek minket. Bocsánat! Bigottnak neveznének minket egy másik világban, de nem itt! Kivéve bizony ezt az árva kis országot, ahol ezernyi rossz döntés született már a történelem során, mint ahogy rossz döntésnek tartom azt is, hogy a pedofilok (beteg emberek) hátára állva, blődségeket állítva a saját Kormányunk gerjeszt feszültséget ember és ember között. Érdekes módon a múltban is voltak más szexuális orientációjú emberek, rejtőzködtek is, már amennyire lehetett (például a szocializmusban is), aztán valahogy mégsem bántottuk őket. Hallgattunk róluk. Merthogy ez az ő dolguk, nem a miénk! Most mindenki beleüti az orrát a más dolgába! Jogászként is érdekel a téma!
Ki beteg, ki nem az?

No, még a gyermekféltésről néhány szót, mert ez az én véleményjegyzetem!
Ha Pistikéről – nevezzük így – kiderül az iskolában, hogy igenis más ösztönök hajtják, mint a többit, akkor mi fog történni? Homofób szülei kitagadják, intézetbe küldik, esetleg kiadják egy még homofóbabb nevelőszülőnek? Mi lesz Pistikével, ha nem foglalkoznak vele a szülei, esetleg megpróbálják „megnevelni” minden eszközzel, és ha nem sikerül, az utcára kerül? Önök szerint kik fogják Pistikét felkarolni? Hol lesz neki jobb helye? Egy intézetben, vagy azok között, akik nem ítélik el azért, aminek született?

Vagy olyan gyönyörű dolog könyveket becsomagolva árulni? Klasszikusokat, meséket átírni? Ugyan már, ugyan már! A virágnak sem lehet megtiltani, hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet, hogy lehetne megtiltani egy embernek, hogy azt szeresse, akit akar, vagy úgy éljen, ahogy akar, amíg azzal másnak nem okoz nagyobb bajt annál, minthogy elfordulhat, ha akar?

Sokan fogják mondani, hogy de ez a salátatörvény (ahol ilyen durván eltérnek a tárgytól, a pedofília kezelésétől) nem a felnőttekről szól, hanem a gyermekekről, őket védi.
Mit szóljon az az LMBTQ+ ember, akinek az unokaöccsét vagy a gyermekét (mert ilyen is előfordul ám, hogy gyermeke születik) lehet, hogy pedofil papok fogják oktani az erkölcsre, vagy éppen homofób durva emberek, akik nem értik meg a gyermekben rejlő másságot? Mi lesz azzal a gyermekkel addig, amíg nem tudja megvédeni magát? Belehal a depressziójába?
Azt Önöknek is tudnia kell, hogy a Klebelsberg Központ tankerületi igazgatói eleddig is megszabhatták, hogy a nagy nemzeti átírt, összegányolt, olykor meghamísított tényeket is tartalmazó kerettanterve mellett ki és hogyan mehet be egy iskolába előadást tartani.

Megint csak azt írom, hogy a mosdóvízzel kidobták a gyermeket is, ugyanis a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 9/A szakasza szerint, és most csak a jogszabály releváns elemeit idézem: a felsorolt pedagógus-munkakörben, iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy, be sem teheti a lábát az iskolába. Éljen, éljen, éljen! A nagy szülői kontroll érvényesülése egyszerűen nem igaz!

Aki pedig nem tartozik ebbe a körbe, valamiféle jogszabályban kijelölt szervnél kell magát a nyilvántartásba regisztrálnia, és megadnia ezernyi adatot, ami mind közhitelessé válik. Ha elfogadják. Mert gondolom, el is lehet utasítani az embert és a programját is. Gondolom, milliónyian regisztrálni akarnak. A NER-tagok biztosan, hisz komoly projektek vannak a gyermekek előadásokkal való fejlesztésére. Ők majd tartanak súlyos pénzekért előadásokat. De vajon miről? A szülő majd utána nézhet a közhiteles nyilvántartásban! Valaki mondja már meg, hol van az a közhiteles nyilvántartás a tárgyban! Ej-ej! Önök öntudatos szülők, akik kontroll alatt tartják, hogy ki foglalkozik az iskolában a gyermekükkel! Elő azt a nyilvántartást, melyik nyilvántartott ember okította előadásával a gyermekeiket!

Kb. 5000 gyermek hallotta már a drog-család-trauma, iskolai-iskola környéki vagy éppen az emberi jogi tárgyú előadásaimat, sőt az internet veszélyeiről is volt szerencsém átadni azt a tapasztalati tudást, amit én szereztem. Öt évig tartottunk fenn egy klubot hátrányos helyzetű fiataloknak. Éppen a kormány által utált egyik külföldi szervezet következetlensége miatt szűnt meg program. (Úgy volt, hogy adnak pénzt, aztán nem adtak. Máshová pedig nem fordultunk, késő volt már.)

Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezek a fiatalok nem követtek el bűncselekményeket, és sokan közülük mára már a társadalom megbecsült, hasznos tagjai, pedig sok volt közöttük a cigány. Na és akkor mi van?! Jó iskolarendszeren kívüli ismereteket kaptak, nem voltak rászorulva egy mp3-as lejátszóra vagy egy rádiósmagnóra, telefonra. Volt egy hely, ahol lehettek, voltak informatikai és szórakoztató eszközeink. Nem voltak rászorulva a máséra, és az érzékenyítésük kapcsán, a jó ismereteknek köszönhetően az átlagnál is jobb emberekké váltak. Ez senkit nem érdekelt, mert már 2007-ben is önfejű voltam és nem hajoltam meg senkinek!

Négy felnőtt gyermekem van. Átlagos kispolgári családi életet élek, egy egyesületnek vagyok a vezetője, de tudják mit: ha maguknak ez kell, én bizony nem regisztrálok sehová. Az iskolán kívül is van élet. És a sok homofób, másokat ártatlanul üldöző embereknél többre és jobbnak tartom magam a barátaimmal együtt. Egy ilyen „népszavazáson” nem úgy fogunk szavazni, mint ahogy azt a Kormány akarja! Mi nem!

Éljen a sokszínűség, de senki ne akarjon kétszínű lenni!