– Na, figyelj, barátocskám! Ha ezt megírod, amit mondok neked, akkor leköpnek. Téged. Minimum. Sört is kértél, vagy csak felest? Jó, látom, csapolják már a korsót… Szóval, barátocskám, szarok vagyunk, mint mindig. Azt mondják most, hogy ne sodródjunk bele, nem a mi dolgunk, számunkra csak az a fontos, hogy a hatalmastól kapjunk gázt meg olajat, ne fázzon a magyar. Ugye? Ugye. Maradjunk kívül belőle, mert az nekünk így jó, ez a magyar érdek, a többi meg le van szarva. Na, emlékezz! A te retinádba nem égett bele az a fotó, benne volt korábban minden történelem tankönyvben, nem tudom, ma még láthatják-e az iskolások, szóval az a fotó, ahogy a budapesti zsidókat hosszú menetben viszik a főváros utcáin, kezeik a tarkójukon, köztük jól öltözött hölgyek és urak, meg a szegényebbjei is a zsidóknak a végeláthatatlan menetben, és látszik a fotón, ahogy az utca népe figyeli ezt mint látványosságot? Beégett? Na, mi volt akkor a szöveg? Ez nem a mi dolgunk! A náci németek forszírozzák, mi ne sodródjunk bele! Hát ugyan besegítünk a lebonyolításába a magyar közigazgatás és karhatalom hathatós segítségével, meg aztán csak kiraboljuk a gazdátlanul maradt ingatlanjaikat, de ne keveredjünk bele. Ne, ne gyere nekem elő Trianonnal, hogy kénytelenek voltunk a nácikkal összefogni azért, hogy az elcsatolt területekből valamit visszakaphassunk! Bűnt nem orvosol másik bűn! És az megvan, amikor a második világháború után erőszakkal kitelepítették Magyarországról az évszázadok óta itt élő svábokat? Nem a mi dolgunk, a győztes nagyhatalmak döntöttek így, ne szóljunk, ne tiltakozzunk, ne keljünk a védelmükre! Jó szomszédaink voltak ugyan, adtak munkát, sokat tanultunk tőlük, segítettek, ha megszorultunk, de nem a mi dolgunk a kitoloncolásuk az országból. Persze jól jártunk, mert kiittuk-ettük a kamráikat, belefeküdtünk az ágyaikba, viseltük az itt maradt ruháikat. Tudom, tudom, Csehszlovákiából meg sokezer magyart toltak át ide hatalmi kényszerrel vagyontalan földönfutóvá téve őket. És ez elégséges ok arra, hogy felmentést adjunk magunknak? Na? Kérek még egy felest, de már elég lesz egy pohár sör is. Figyelsz, barátocskám? Az megvan, hogyan fosztotta meg generációk szorgos munkájának eredményétől a városi szabót, a falusi szatócsot vagy kocsmárost, a földjét verítékével gyarapító gazdálkodót az új rendszer? Hogyan takarították el kicsinyke üzeméből, egy-két tanyájából? Hogyan lett rendszeridegen kapitalista, népnyúzó kulák? Hát persze, erről sem tehettünk, mert ránk erőltette a szovjet, mi csak kényszerből aláztuk meg őket és loptuk el az életüket. Meg bizony ebből is lett előnye ennek-annak, a néptömegek pedig ünnepelték a társadalom-átalakító sikereket. Hurrá! Megint jól jártunk, ugye. Kinn is voltunk, benn is voltunk… Mi van, barátocskám, nem tetszik a párhuzam, vitatkoznál? És az megvan, hogy miért léptette ki Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválból, ebből a gyengécske nemzetközi buliból is ez a kormány? Hát azért, mert nem volt ebből sikerélménye. Mert Európa más népei nem szavaztak a mi énekeseinkre. Mert nem szeret bennünket Európa többi népe. Talán csak a finnek, de őket meg gyalázza és tagadja a mostani aktuál pártpolitikai alapú tudomány, mert csak nyelvrokonok, nem kipcsákok. Hát beszarás! Nem szeret bennünket Európa, mert helyezkedő, pökhendi, de gyáva riherongya vagyunk a világnak. Nincs becsünk. Ismered ezt a szót, hogy becs, és azt, hogy becses? Azt talán ismered, hogy becstelen. Persze, jobb kimaradni az Eurovíziós Dalfesztiválból is, majd mi magunk egyedül eldöntjük, hogy mi a Dal. Ezzel is jól járunk, na még! Egyetlen ünnepünk volt, ami az egész magyarság közmegegyezéses dicsősége maradt a fényező emlékezetben. Petőfiék idusa. És most ezen a napon kiáll az övéi elé az úgynevezett kormányfő a Parlamentnél, hogy az ország egyik felét a másik felének gyűlöletére szólítsa fel az egyetlen nemzetegyesítő ünnepünkön?! Hát hogyan nem kísértik őt azoknak a tizenéveseknek a lelkei, akiknek a fiatal testét a Budapestet 1956-ban újra leromboló szovjet tankok gépfegyvereinek lövedékei téptek szét?! Mi van már itt? Egyetlen közös ünnepünk sem maradt? Nem mered megírni… Itt a háború a szomszédban, zsarnok támadt meg egy független államot, gyerekeket öl, mi meg félrenézünk… Még a svejkes csehek is egyenesebbek nálunk. Szarok vagyunk, hogy hagyjuk ezt, szarok vagyunk. Barátocskám, hozz még egy háromcentest, aztán hallgassunk! De nagyon mélyen.