Az április 3-i választásokra készülve a Debreciner mind a hat Hajdú-Bihar megyei választókerületben interjút kért az egyéni győzelemre leginkább esélyes, rivális pártszövetségek, a Fidesz-KDNP és az Egységben Magyarországért képviselőjelöltjeitől. Elsőként a Varga Zoltán országgyűlési képviselővel (DK), a Debrecen északnyugati részét lefedő hajdú-bihari 1-es számú választókerület jelöltjével készült cikkünket jelentetjük meg.

Az elmúlt években ön volt az egyetlen olyan debreceni ellenzéki politikus, aki országos ismertséget tudott magának kivívni. Ehhez nagy mértékben hozzájárultak a különféle performanszai: alufóliasisakkal a fején szólalt fel a debreceni közgyűlésben, csatornaeresszel a kezében beszélt a parlamentben, csirkemellfilét tett a miniszterelnök dolgozószobájának ajtajára – hogy csak néhányat említsek. Mi volt a célja ezekkel az akciókkal?

Fel kell rázni a közvéleményt, ez különösen érvényes Debrecenre. Nyilván aztán mindenki a saját szemszögéből és habitusából ítéli meg, hogy ez jó vagy nem jó, de egyértelműen lehet látni, hogy a jelenlegi magyarországi kommunikáció már olyan szintet ért el, hogy egyszerű, normális üzenetekkel nagyon nehéz áttörni azt a burkot, ami a választókat és a politikusokat elválasztja. Muszáj valami olyat tenni, ami picit más, mint a megszokottak. Ez sok mindenkinek tetszik, sokaknak nem, de egy célt biztosan elérünk vele: olyan emberekhez is eljut, akikhez egy átlagos politikai hír nem jutna el. Az egyetlen lehetőségünk az emberekhez való eljutásra sajnos ma már egy olyan dimenzió, ami távol van az általában megszokott kommunikációs terektől. Az elektronikus sajtó egy része inkább egy buborékként képzelhető el. Mindenkinek megvan a saját buborékja, a nyomtatott sajtó 99 százaléka pedig kormánypárti kézben van, kézen-közön az egész médiát elfoglalták.

Tehát az a cél, hogy átszakítsanak buborékokat, átüssenek kommunikációs falakat. De átjut maga az üzenet is?

Persze, hogy átjut az üzenet. A kormánypárti trollhadsereg persze megpróbál ebből saját tőkét kovácsolni, és úgy beállítani, mintha én alusisakban élném a mindennapjaimat, megpróbálja ezt kiszakítani a valós környezetéből, és úgy kezelni, mintha egy futóbolond föltenne egy alusisakot. Pedig nem erről van szó. Szemmel láthatóan egy szimpla üzenet, hogy én mit szeretnék Debrecenben, hogyan képzelem el a jövőt, a jelenlegi városvezetéssel való együttműködést, az a médiát sem nagyon érdekli…

Minket érdekel, és meg is fogom ezekről kérdezni.

Szuper, ennek örülök. Szóval ha ehhez kapcsolódik egy olyan performansz, amely meglepő, nem hétköznapi, akkor a média is előveszi a témát. A mainstream országos, inkább ellenzékinek tekinthető médiumoknak fogyasztói igényeket kell kiszolgálniuk. Úgy felpörgött, olyan színes a körülöttünk lévő világ, hogy muszáj így becsomagolni az üzenetünket. Így jut el ahhoz, akihez el kell, hogy jusson. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a mai őrült, átpolitizált világban, amit Orbán Viktornak, a nem igazán bátor 133 képviselőnek és a körülöttük lebzselő holdudvarnak köszönhetünk, egy színpadon vannak ugyan a kormánypárti és az ellenzéki politikusok, egy a nézőtér is, de sajnos mindenki csak a saját főszereplőjét kívánja látni: bezárják a fülüket, lehunyják a szemüket az elől, hogy a másik oldal mit is akar.

Az alufóliasisakokat egy olyan debreceni közgyűlésre vitte el, amelyen tárgyaltak és el is fogadtak egy előterjesztést, amely az akkori kormányzati kommunikációt helyben felerősítő civil- és menekültellenes önkormányzati kampánynak volt a része. Az azóta eltelt évek alapján mit lát, hogyan változtatta meg a társadalmat ez a kampány?

Sajnos nagyon. Ez kapcsolódik a határainktól alig néhány száz kilométerre dúló őrült háborúhoz is. Megváltoztatta a magyar közgondolkodást. Ez megint összefügg azokkal a buborékokkal, amikről beszéltünk. Ez az Orbán-rendszer egyik legnagyobb bűne: a saját híveik képesek azonnal 180 fokot fordulni. A Századvég vezető elemzője ismerte be, hogy a sorosozás egy jól felépített, aljas módon előadott politikai termék. Nem egy létező veszély, de tudjuk nagyon jól, hogy ezeknek mi a céljuk. Minél inkább távolodunk a centrumtól és attól a társadalmi rétegtől, amelyik jobban tájékozódik, annál inkább elhiszik az emberek ezt az egész Soros-őrületet annak ellenére, hogy ők is tisztában vannak azzal, hogy ez nem létezik.

Jelenleg Debrecenben és a térségben is az figyelhető meg, hogy sok magánember, civil szervezet, egyházi felekezet is igyekszik a lehetőségeihez mérten segíteni az Ukrajnából érkező menekülteken. Ön szerint ez nem a társadalom ellenállóságát mutatja?

Egyrészt azt látjuk, hogy a civil társadalom kellő immunitással rendelkezik bizonyos tekintetben. Látjuk, hogy beteg gyerekeknek való gyűjtés miatt, de akár egy kiscicáért is képesek összefogni az emberek, ez nagyon jó dolog. Most tényleg egy ország lakossága fogott össze, és az Ukrajnából menekülőket segítik a saját lehetőségeikhez mérten. De ha most megkérdeznénk például egy másodvonalbeli fideszes politikust Debrecenben, hogy mi a véleménye, van-e különbség az ukrajnai és a szír menekültek között, akkor azt mondaná, hogy ég és föld. Holott készültek riportok olyan szírekkel, akik Ukrajnába menekültek, most pedig onnan menekülnek tovább. Ugyanarról az emberről beszélünk. Most menekült, eddig meg migráns volt? Ez őrület.

Ettől az egy konkrét példától eltekintve ön szerint van különbség aközött, hogy valaki Szíriából vagy Ukrajnából menekül hozzánk?

Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy cinikus maga a kérdés is. Ön is tudja nagyon jól, hogy nincs köztük különbség. Az ukrajnai menekülteket sem úgy fogjuk majd nivellálni, hogy milyen a vallásuk, milyen a politikai beállítottságuk, mit hagytak otthon, mi van a zsebükben, milyen telefon van náluk. Tudjuk, hogy a szír menekültekkel kapcsolatban ezekre épültek azok a sztereotípiák, amelyeket a kormány aljas módon felépített és elültetett az emberek agyában. Menekült és menekült között nincs különbség. Emberekről beszélünk. Nem attól függően fogjuk őket halmazokba berakni, hogy istenfélő-e vagy ateista, ha jár templomba, akkor milyenbe. Ez lényegtelen, ahogy az is, hogy mennyi pénze van. Ha valakit lebombáznak, akkor menekülnie kell. Azt is tudom, hogy ha nekem egyszer menekülnöm kellene, mindig vágynék vissza Magyarországra és Debrecenbe. Ők is vágynak vissza: az ukránok Ukrajnába, a kárpátaljaiak Kárpátaljába, a szírek meg Szíriába. Ott születtek, ott temették el a nagyszüleiket, ezért oda vágynak vissza.

Nagyon aljas dolog, amit Orbánék felépítettek. Szemmel láthatóan ez bizonyos fokig működik, de a társadalom egésze, ha arról van szó, hogy kézzel fogható közelségbe kerül a szenvedés, akkor segítenek.

Említettük a civil szervezeteket. A DK mit tett helyben a Fidesz-kommunikáció által megtámadott civilek védelme érdekében? Vannak-e a pártnak élő kapcsolatai helyi civilekkel, számítanak-e például a szakértelmükre?

Persze, szívesen meghallgatunk bárkit. Általában, ha megnézünk bármilyen megmozdulást, a civilek szeretnének civilek maradni. Nagyon nehéz akár az ő fejükben is átkapcsolni azokat a reflexeket, védekezési mechanizmusokat, ami miatt azt mondják, nem akarják, hogy a politika beszálljon ebbe. Milyen furcsa, hogy civil szervezetek azt el tudják képzelni, hogy a kormánypárt megjelenjen akár közös fotókon, akár közös eseményeken náluk, azt mégis kevés civil szervezet tudja elviselni, hogy a politika beszálljon ebbe a buliba.

De az ön által említett, a kormánypártot felvállaló civil szervezetek gyakran eleve Fidesz-közeliek. Tudjuk, hogy Debrecenben is vannak ilyenek.

Tudjuk persze. Ez olyan, mint amikor megnézzük a közvélemény-kutatásokat, és tudjuk, hogy melyik cég valójában kinek a fizetési listáján van rajta. Ez sajnos a civil szervezeteknél is így van, és ez szörnyű dolog. Egy civil szervezetnek nem így kellene működnie. Ahogy az egyháznak is a lelkekkel kellene foglalkoznia, és nem azzal, hogy sorban áll a polgármesternél, és megpróbál minél több ingatlant és egyéb baksist összeszedni, ennek fejében pedig sunyi módon együttműködni a regnáló kormányzattal. Ezek mind-mind zsákutcák, nem vezetnek sehová. Voltak olyan tüntetések is, ahol kérték, hogy nem szabad logókat, zászlókat hozni. Én sem vagyok kevésbé civil attól, hogy az én hangom messzebb hallik, és mert azt mondják rám, hogy én pártpolitikus vagyok. Az a civil sem kevésbé politikus, aki a fennálló rendszer hibái miatt van kint az utcán, legyen az akár egy szakszervezeti vezető vagy bárki más. Ez szerintem egy hibás gondolkodás, de persze annak is köszönhető, hogy a jelenlegi rendszer üldözi azokat a civil szervezeteket, amikre sikerül rásütni azt, hogy bármilyen ellenzéki kapcsolattal bírnak. Nem kell messzire menni, itt vannak az önök közelében működő civil szervezetek. Mi pedig nem akarunk ebbe úgy beszállni, hogy ránk süssék, miattunk lett stigma az adott szervezeten.
Természetesen minden találkozást örömmel veszünk. Nagyon szeretném azt is, ha kialakulna valamilyen érdekvédelmi közösség is, ami érdemben képviseli a civilek vagy a dolgozók érdekeit. De ha már itt tartunk, beszélhetünk a Questor-károsultakról, a devizahitel-károsultakról. Jó pár tüntetés volt, ahol ott voltam, mint civil, de többet tudtam volna segíteni, mint politikus. Tudomásul kell venni, hogy a politikának megvan az az ereje, ami egy átlagos civilnek nincs meg. Ha nem tudja mindenki a dolgát végezni, és elfogadni azt, hogy a másikra szükség van, akkor ennek ez a következménye: a civil szervezetek is megpróbálják a maguk kis buborékjait felépíteni, amelyek a kormányzat által sokkal könnyebben eltaposhatók. Utána pedig ott van a kudarc, amit láttunk a questorosoknál és a devizahiteleseknél is…

Rengeteget lehetne még beszélni erről a témáról, de most térjünk át az április 3-i választásokra. Ön befutó helyet kapott az Egységben Magyarországért pártjainak közös választási listáján, csakúgy, mint legnagyobb ellenfele, Kósa Lajos a Fidesz-KDNP listáján. Más jelölteknek eközben csak matematikai esélye van a győzelemre. Ilyen körülmények között ön szerint mi a választás tétje a hajdú-bihari 1-es választókerületben élők számára?

Ennél azért nagyobb tétje van ennek. Tudomásul kell venni, hogy Orbánék egy retrospektív, múltba néző világot építenek. Hiába írják ki a plakátjaikra, hogy előre megyünk, nem hátra, ők a múltban ragadtak. Orbán Viktor ezzel a műmájer, műfalusi, művidéki álcával, amit magára vesz, és ami rá is nőtt teljesen, az nem Magyarország. Mi egy olyan világot szeretnénk, ami Európa. Könyörgöm, egy képviselőnek legyen már dolga Debrecen városában, és ne az, hogy a Csíki Sörnek lobbizzon a parlamentben, hanem az, hogy Debrecenben a Pallagi út 9. szám alatti szociális otthont le kell dózerolni és az egészet a pincétől újra fölépíteni. Ilyen tekintetben hatalmas döntés van a szavazók kezében. Nem az, hogy Varga vagy Kósa legyen bent a parlamentben, mert mi csak egy szócső vagyunk ebben a sztoriban.

A 2018-as választáson a 2-es választókerületben indult Pósán László ellen. Miért változtatott indulási helyszínt 2022-re? Úgy gondolja, hogy Kósával szemben sikeresebb lehet, mint Pósán ellenében?

Nem sokat gondolkoztam ezen a dolgon. Kósa Lajos egy olyan politikus, akit hagyományos eszközökkel nagyon nehéz legyőzni. Kellő ismertséggel bír, egy erős holdudvart épített ki Debrecenben, látjuk azt, hogy Budapesten is megvannak neki azok a csatornái, amelyek talán elegendők lehetnek ahhoz, hogy egy kevésbé belemenős politikussal szemben győzni tudjon. Úgy gondolom, hogy én az a fajta fickó vagyok, aki nem ijed meg se a saját árnyékától, se a másik fenyegetőzésétől. Még mindig itt vagyok, pedig már jó pár csörtén túl vagyunk. Szerintem én vagyok itt helyben, aki jelen helyzetben Kósával szemben olyan alternatívát tud mutatni, amire azt mondják, kellően belemenős, vagány, oda tud csapni, ha erről van szó.

Felkészülni, vigyázz…! Olvasd a Debreciner VÁLASZTÁS 2022 rovatát!

Habár az ellenzéki jelöltek plakátjai, molinói már számos helyen kint vannak Debrecenben, és az összefogás az előválasztás idején is aktívnak tűnt a városban, egyelőre nem voltak olyan ellenzéki tömegrendezvények itt, amelyekkel megüzenhették volna a debrecenieknek: van erejük a Fidesz jelöltjeinek legyőzésére. Mi ennek az oka? A hátralévő néhány hétben lesz olyan kampányrendezvényük Debrecenben, amelyen legalább ezres nagyságrendben sikerül mozgósítaniuk a szimpatizánsaikat? Mekkora ma Debrecenben az Egységben Magyarországért szervezeti háttere?

Jó pár tömegrendezvényen vagyunk túl, az megítélés kérdése, hogy a létszám sok vagy kevés. Persze kevés, mert emlékszünk rá, hogy annak idején a Hódos Sportcsarnokot töltöttük meg, és arról folyt a vita Kósa Lajosékkal szemben, hogy 8 vagy 10 ezren voltak-e. Más időket élünk. Ha megnézzük, az Egységben Magyarországért miniszterelnök-jelöltje már kétszer volt Debrecenben ebben a kampányban, Dobrev Klára kétszer volt, itt járt a minap Ungár Péter és jön Gyurcsány Ferenc is március 17-én. Azt, hogy hány ember fog eljönni, mennyit tudunk megszólítani, azt nem tudom megmondani. Annak ellenére, hogy sokan fanyalognak a létszám miatt, én sikeresnek tartom ezeket a rendezvényeket. Ha megnézzük, hogy a Fidesz hány ilyen tömegrendezvényt csinált a kampány során vagy az elmúlt egy évben, akkor egy szép kerek számot fogunk kapni: nulla.

Viszont 2014-ben tartottak egy nagygyűlést a Nagytemplom előtt.

Ahová buszokkal szállították nemcsak Hajdú-Bihar, hanem még Pest megyéből is azokat a fideszes csápolókat, akik képesek bárhová elmenni két szendvicsért meg azért, hogy jó pontokat kapjanak a párttitkár elvtárs úrtól a párttagkönyvükbe. Ilyen tekintetben nincs hiátusa az ellenzéknek. Amit lehet, megteszünk, és azt látjuk, hogy egyre többen vannak a rendezvényeinken. A másik, hogy jólesően tapasztalom, egyre inkább demotivált a debreceni és az országos fideszes tábor: semmiféle ellenakciót nem csinálnak már Debrecen városában sem, különösebb rendbontás nélkül zajlanak az eseményeink. Azok, akik ezeken részt vesznek, meg tudják erősíteni, hogy ez sokat jelent a debrecenieknek. Mínusz két fokban és kisebb szélvihar mellett nem mindenki gondolja úgy, hogy neki muszáj eljönnie egy rendezvényre, de mindig egy nagyjából fix nézőközönséget látunk a színpad előtt, ez pedig egy nagyon jó érzés.

Az elmúlt években a debreceni politikában a leghangosabb kritikusa volt a Debreceni Nemzetközi Iskolának, különösen annak a ténynek, hogy miközben az intézmény adófizetői forintokból jött létre és rendszeresen több száz millió forint önkormányzati támogatásra szorul, eközben az oda járó diákok szüleinek milliós tandíjat kell fizetniük. Kormányváltás esetén mi történne az intézménnyel? Milyen változtatást szorgalmazna? Esetleg ingyenessé tételt akár nagyobb állami vagy önkormányzati szerepvállalással?

Ez a Fidesz hatalomgyakorlásának és világképének egyik legjobb példája: hazugságból épült, 21. századi minőségű, és egy aljas és cinikus magyarázattal próbálnak szolgálni arra, hogy ezt miért tartjuk fenn. Elvileg azért jött létre, hogy az ide betelepülő nagy multinacionális cégek családjainak gyerekeit európai körülmények között tudják taníttatni. Tudjuk, hogy milyen a mai világ. Debrecennek itt van a repülőtere. Bármilyen munkavállaló, nemcsak a menedzsment, hanem a fehérgalléros dolgozók, akik a számítógép-vezérelt gépeket kezelik a gyárban, azok általában nem költöznek el, hanem otthon maradnak, és hetente egyszer-kétszer ingáznak a munkahely és a lakhely között. Ez jól tetten érhető Debrecenben is. Ha megnézzük, hány multicégnek lakik itt a menedzsment nagy része, ki fog derülni, hogy csak nagyon kevésnek.

Akkor ön szerint eleve indokolatlan az iskola léte?

Hazugság volt, hogy ezt így hozták létre. Az pedig egy fából vaskarika dolog, mutasson erre példát Magyarországon, hogy állami pénzből, önkormányzati fenntartással működtetnek egy magániskolát. Azért magániskola, azért vezették be a tandíjat, hogy kizárják onnan az egyszeri gyári melós, tócóskerti, tizediken lakó debreceni családokat, akiknek az adójából tartják fenn az intézményt.

Ez egy tudatos társadalompolitika lenne a városvezetés részéről?

Meggyőződésem, hogy igen. Tudniillik, ez az iskola éri el azt a színvonalat, amit minden magyarországi iskolának el kellene érnie. Nem arra kell törekedni, hogy hozzunk létre zárt közösségeket. Őrület, ami itt van. Vannak ezek az Eden Shuttle-kisbuszok, amelyek egyesével mennek a gyerekekért. Nézzük már meg, hogy a debreceni kisdiákok hogyan járnak iskolába. Ehhez képest csak azért, mert a szülők olyan anyagi helyzetben vannak, vagy olyan politikai beosztásuk, állásuk van, hogy ők ezt megtehetik, oda hordják a gyerekeiket iskolába. Tudjuk azt is, hogy az igazgatókat lassan úgy cserélik, mint más a fehérneműit. Úgy hallottam, ennek az az oka, hogy bizonyos igazgatók azzal szembesülnek, hogy a szülő mondja meg, hogy a tantestület hogyan viszonyuljon a gyerekhez. Milyen pedagógia ez?

Ön kezdeményezne valamilyen változást a jelenlegi helyzethez képest?

Egy országgyűlési képviselő függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, nem a várost irányítja. Akkor dolgozik jól, ha kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy kiépítsen olyan csatornákat a kormány és a város vezetése között, amelyek a város javát szolgálják. Én nem szólhatok bele a polgármester döntéseibe, mert az nem lenne demokratikus. Van egy polgármester, létezik egy közgyűlés, ami ezekben a döntésekben aktívan részt vesz. Ők fognak dönteni ezekről a kérdésekről. Nyilván van és lesz is véleményem, bízom benne, hogy kormánypárti képviselőként ezeknek a véleményeimnek már úgy is hangot tudok adni a közgyűléseken, mint parlamenti képviselő, és nem csak úgy, mint debreceni polgár. Valószínű, hogy érdemben fogok is tudni segíteni a városvezetésnek, de a döntéseket nekik kell meghozniuk.

Ön az elmúlt években többször is beszélt arról, hogy Debrecent egy európai nagyvárossá kell fejleszteni, míg a Fidesz politikusai is rendre azt hangoztatják, hogy egy, a mostaninál nagyobb lakosságszámmal rendelkező régiós központtá változtatnák a várost. Mondhatjuk azt, hogy hasonló víziójuk van Debrecen jövőjét illetően, csak az ahhoz vezető utat képzelik el másképpen?

Nem. Papp László, aki lényegesen kellemesebb figura, mint Kósa Lajos, azért mégiscsak egy pártkatona. Nem vitatom el az ő érdemeit, de azt kell, hogy mondjam, még ha ez neki nem is tetszik, hogy nem tudott kinőni a gazdasági alpolgármesteri szerepből. Papp László továbbra is Debrecen gazdasági alpolgármestere, ezt a feladatát nem is végzi rosszul: rengeteg beton, nagyon sok térkő, jó pár hektár, európai szinten is jelentős minőségű földterület került beton alá. Ilyen tekintetben ő azt a munkát végzi, ami egy évtizeddel ezelőtt rá volt bízva. Az a baj, hogy egy polgármesternek nem ez a dolga. Nem attól lesz egy város európai nagyváros, ha ledózeroljuk az összes termőföldjéről a felső termőréteget, és gyárakat építünk rá. Az nem lehet a cél, csak egy eszköz lehet arra, hogy a városlakók jól érezzék magukat. Hogy legyenek normális szolgáltatások, alakuljanak ki azok a kis városmagok és központok, amik most hiányoznak. Van ugyan egy Tócóskertünk, meg van a Veres Péter lakótelep, a kettő között pedig millió másik dolog, de egyik sem több egy-egy alvóvárosnál, ez pedig a lehető legrosszabb, ami egy várossal történhet.

Hogy viszonyul az olyan nagyberuházásokhoz, mint a BMW? Mekkora mozgástere van egyáltalán az ellenzéki képviselőknek ezek kritizálására?

A kritizáláshoz van mozgásterünk, ellenzéki képviselők és az ő habitusuk válogatja, hogy ki hogyan teszi meg. De sajnos itt ez a mozgástér be is zárult. Szemmel látható, hogy a kormány és a kormánypárti politikusok megpróbálják blokkolni a más véleményen lévőket. Karaktergyilkolnak, vagy nem adnak meg lehetőségeket. Debrecenben egyetlen olyan eseményre sem hívnak meg, amelyhez ugyanolyan közöm lenne, mint Kósa Lajosnak vagy Pósán Lászlónak. Csak azért, hogy nehogy kiderüljön: nem minden szürke, hanem van, aki egy kicsit másképp gondolkodik. És hogy viszonyulok a nagyberuházásokhoz? Szerintem minden nagyberuházásra szükség van, viszont nem minden áron. Azokat a cégeket, amelyek meg akarnak kapaszkodni Közép-Európában, nem szolgai módon kiszolgálni kell, nem azért kell idehozni ezeket, hogy abból propagandát gyártsunk. Nem vertikális, hanem horizontális viszonyt kell kialakítani velük. Egy olyan viszonyt, ahol a BMW-nek azt tudjuk mondani: gyere, biztosítunk minden feltételt, de nem itt, mert ez Debrecen értéke, és ezt nem adjuk. Meg lehet építeni egy gyárat máshol is. Azt is tudjuk, hogy Papp László most egy személyben dönt arról, kinek mekkora adókedvezményeket ad, hogyan segíti a vállalkozás indulását. Ebben nincsenek benne a debreceni kis- és közepes vállalkozások, csak a nagy multik, amiknek nincs is szükségük erre a segítségre.

Másik visszatérő témája a debreceni szociális otthonok ügye. Mi a gond a debreceni szociális intézményekkel? Országgyűlési képviselőként eddig milyen lépéseket kezdeményezett a szféra intézményrendszerének fejlesztésével és a benne dolgozók helyzetének javításával kapcsolatban?

Az ellenzék számára az egyik legfájóbb kérdés, ahogy az Orbán-kurzus a szociálisan rászorultakat és a szféra dolgozóit kezeli. Ez a terület Orbán mostohagyereke, ezektől az emberektől semmiféle segítséget nem vár, ezért nem is ad nekik. Ők nem fognak beszállni az oligarcha-társasjátékba, valószínűleg még szavazni sem szavaznak, hiszen erre sok esetben képtelenek az egészségi állapotuk miatt. Orbánéknak ők pénzbe kerülnek, és az aljas haszonelvűségük miatt ezért páriaként tekintenek rájuk. Az ellenzék ezt nagyon régóta mondja, és kezdettől fogva nagyon egységesek voltunk ebben. A szociális szférában dolgozókat meg kell becsülni, meg kell adni nekik minden támogatást és lehetőséget. Ne felejtsük el azt sem, hogy a DK kezdeményezése volt az is, hogy a debreceni szociális dolgozók kapjanak valamiféle jutalmat. Hozzá kell tennem, hogy hosszú évek után ez volt az első olyan javaslat Debrecenben, amit befogadott a Fidesz.

Módosítva azt.

Igen, ezt is kiherélte, mert lényegesen kevesebb pénzt adott oda, és azt is differenciáltan. Ebben megvolt az a cinikus és aljas szándék, hogy azok, akik számukra kedvesebbek, többet kapjanak. De mi azt mondtuk, hogy teljesen mindegy, csak kapjanak valamit, mert ez fontos…

Értek el valamit azzal, hogy a városháza a hozzájuk közel állókat megjutalmazta?

Nézze, vannak olyan kérdések, amelyeket nem szabad a politikai haszonelvűség alapján mérni. Persze, nem azt a célt értük el, amit én személy szerint is szerettem volna, lényegesen több pénzt kellett volna adni a dolgozóknak. Olyan információkat kapok a Pallagi útról, hogy elképesztő. Vannak olyan éjszakás műszakok, amikor egy szinten egyetlen ápoló van. Ha ő beteg lesz, akkor nincs, aki azon a szinten éjszaka vigyázzon a sok esetben magatehetetlen, idős emberekre. Ilyen tekintetben azt mondom, hogy persze, aljas és cinikus volt a Fidesz tette, hogy kiherélte a javaslatunkat, de mégis örültem neki, mert ha egy picit is, de valamit legalább kaptak. És most már nemcsak a Pallagi út 9. alatt állítanak meg az ott dolgozók, hanem a Piac utcán is mondják, hogy köszönjük, képviselő úr, mert ez nagyon jól jött.

Kormányváltás esetén milyen konkrét vállalásai vannak a szociális szféra jobbá tételével kapcsolatban? Mit ígér a debreceni választóknak?

Több opció létezik. Az ország és Debrecen számára a lehető legjobb opció, hogy április 4-én úgy kel fel a nap, hogy végre magunk mögött tudhatjuk ezt az egész kudarcos 12 évet. Ha Magyarországot végre olyan pályára állíthatjuk, ahol nem a sógorság-komaság és a Mészárosok világa határozza meg a jövőnket, hanem a 10 millió magyar ember sorsa. Ez esetben lesz elég ereje az Egységben Magyarországért újonnan felálló kormányának, hogy rendbe rakjuk az egyre inkább rákosodó sérüléseket a szociális szférában, az egészségügyben, az oktatásban és más területeken. Így a saját kormányommal együttműködve Debrecenben is olyan körülményeket tudunk teremteni, hogy végre nem egy csótánytanya lesz a Pallagi út 9., nem egy ingerszegény, bezárt, borzasztó szürke környezetben élnek és halnak meg az emberek, hanem jól érzik magukat. Másabb helyzet, ha nem lesz kormányváltás, de én leszek a választókerület képviselője. Ez esetben megkapom azokat a jogosítványokat, amelyekkel most Kósa Lajos nem él. Kellő jogosítványokkal és felhatalmazással a hátam mögött még a mostaninál is keményebben el tudok járni azért, hogy Debrecen városa jusson pénzhez.

Milyen jogosítványok ezek?

Nézzük meg, mennyire semmibe vesznek most engem, pedig ugyanabban a parlamentben ülök, mint Kósa Lajos. Nem engednek be parlamenti képviselőként a debreceni közgyűlésre, nem szólalhatok fel, csak ha egy megalázó procedúrán végigmenve előre leadom, hogy mikor mihez akarok hozzászólni. Nemhogy tanácskozási, semmilyen jogom nincsen, és amint kiteszem a lábam az ülésteremből, Papp László elkezdi a maga kis sunyi, aljas, karaktergyilkos megjegyzéseit nyomni. A választókerületi mandátum megszerzése egyértelmű helyzetet teremtene. Ha pedig minden marad a régiben, amit egyébként nem tudok elképzelni, akkor ellenzékben fogok tovább küzdeni és mindent megtenni annak érdekében, hogy a helyzetet amennyire csak lehet, meg tudjuk változtatni.

Felkészülni, vigyázz…! Olvasd a Debreciner VÁLASZTÁS 2022 rovatát!

A fiatalokat szorosan érintő ügyekről feltűnően kevesebbet kommunikál, ami különösen annak fényében meglepő, hogy a választókerületében található a Debreceni Egyetem legtöbb campusa, kollégiuma is. Mi az oka ennek?

Bevallom, nem tudom, mire gondol.

Fiatalok lakhatáshoz jutása, hogy csak egy példát mondjak.

Az, amiről beszélünk, mindenkinek fáj. Régi vesszőparipám például a szociális bérlakások kérdése. Ez nem vagy fiatalokat vagy időseket, hanem mindenkit érintő kérdés. Ezen a téren országosan és Debrecenben sem történik semmi a halvány ígérgetésen kívül. Azt értelmetlen így kihegyezni, hogy ez csak a fiataloknak szól. Mindenkinek szól, aki rászorul. Egy fiatal, családos pályakezdőnek ez ugyanúgy fáj, mint azoknak, akik ledolgoztak már húsz évet, de nem tudnak ötről a hatra jutni. Ilyen tekintetben nem érzem ezt a hiátust, de lehet, hogy igaza van, és többször le kellene írnom azt a szót, hogy „fiatal”. De amikor egy város fejlődéséről beszélünk, hogy milyen az egészségügy, a szociális helyzet, az a fiatalokat is érinti, hiszen sok esetben ők nem tudják az idős, beteg hozzátartozóikat olyan kezekre bízni, ahol tudják, hogy gondoskodni fognak róluk. Köszönhetően Papp és Kósa ostoba kommunikációjának, Debrecenben felszöktek az ingatlanárak. Ez maga a rémhírkeltés kategóriája, amikor kiállnak és azt mondják, nagyon sokan fognak ideköltözni külföldről, mert a BMW-gyárba jönnek a munkások. Holott ennek pont az ellenkezőjét kellene mondani, hogy nagyon sok debreceninek tudjunk munkát adni, és nem azt várni, hogy költözzenek ide, hanem hogy a debreceniek maradjanak itt.

A beszélgetésünk zárásaként tud mondani három érvet, ami miatt a fiataloknak érdemes önre szavazniuk április 3-án?

Valójában az én személyem lényegtelen ebben a sztoriban. Teljesen mindegy, hogy ki áll az ellenzéki oldalon. Én vagyok most az, aki az utat töri, de a debreceni szavazóknak kell ezen az úton végigmenniük. A fiataloknak roppant egyszerű az üzenetem, de ez is egy generális üzenet mindenki számára. Ha azt szeretnék, hogy végre eurónk legyen, hogy végre valóban Európához tartozzunk, ha nem szeretnék, hogy egy koszlott pávatáncos határozza meg a mindennapjainkat, ha nem szeretnék, hogy a közszolgálati médiumokból propagandát kelljen hallgatniuk, ha nem szeretnék azt, hogy a térség vagy a város országgyűlési képviselője a saját bizniszei miatt járjon be a parlamentbe, ha szeretnék a képviselőt bármikor elérni az ügyes-bajos problémáikkal, hogy el tudják neki mondani, hogy a Nagyerdei körút legyen végre leaszfaltozva, lehessen normálisan közlekedni a városban, legyen lakhatás, egészségügy. Ha valaki változást akar a városban, ha elege van abból, hogy a fideszes kiváltságosok az elefántcsonttoronyban ülnek, hogy az ő gyerekeik nem járhatnak csak a lepukkant állami iskolákba, miközben Papp László és jó néhány fideszes gyereke az ötmillió forintos tandíjjal mindenki más számára lezárt nemzetközi iskolába jár. Látom a rendezvényeinken, hogy egyre több fiatal veszi észre: létezik egy másik világ és azt úgy hívják, hogy Európa. Leegyszerűsödött a választás: Európa vagy Orbán Viktor? Európa vagy Putyin pincsije?

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!