Paks 2 mindenképp megépül, jelentette ki Orbán Viktor. Ezt az RTL Híradó riporterének mondta a kormányfő, jelezve, teljesen reálisnak tartja, hogy folytatódjon a beruházás, ami nélkül az ipar versenyképtelenebb, a rezsiköltség magasabb lenne. Nincs ok, szándék a korábbi terv módosítására – idézte őt az rtl.hu.
Az sincs azonban kizárva, sőt nagyon valószínű, hogy a miniszterelnök ismét, sokszázadjára olyat szólt, amelyre egy idő múlva ismét szintén úgy nem fog emlékezni, mintha nem is ő mondta volna.

Logikai alapon ugyanakkor alighanem kell lennie valami sokezer évre titkosított, talán csak szóban elhangzott egyezségnek, amely miatt ennyire idegesen reagál a projekt megkérdőjelezésére, s makacsul szembeszegül a témában a józan ész legapróbb rezdülésével is.

Nézzünk néhány másik szempontot is. A megújuló energia (technológiája egyre finomodik, termelése pedig mindenképpen növekedni fog) piaci ára körülbelül egy harmaddal olcsóbb, mint amennyiért Paks 2 termeli majd az áramot. Ha tehát van a rezsicsökkentésnek ádáz ellenfele, az éppen Paks 2. Különösen, ha beleszámítjuk a számunkra durván drága orosz hitel kamatait.

Ráadásul a felhasználandó fűtőelemből csak az oroszok gyártanak Paks 2-höz szükséges típust. Amely már önmagában kötél a nyakunkon, hisz az oroszok szinte bármikor beszüntethetik a fűtőanyag szállítását. Ez ugyan, ha örömükre megvalósul a tervük, nem a legvalószínűbb forgatókönyv, de mindenképpen egyetlen ország kénye-kedvének teszi kiszolgáltatottá hazánkat.

Ismeretes (talán a miniszterelnöknek úgyszintén), hogy az orosz gyártó évek óta képtelen olyan terveket készíteni a Pakson létesítendő blokkokról, amelyet az Európai Unióban elfogadhatók lennének. A hasonló orosz erőművet tervező finneknél ezért „biztonsági aggályok merültek fel a Fennovoima atomerőművel kapcsolatban. Mika Lintilä finn gazdasági miniszter (múlt) csütörtökön bejelentette, hogy nem fogja javasolni az építési engedély megadását az észak-finnországi Hanhikiviben található Fennovoima atomerőműnek – írja a yle. Lintilä a parlamentben az ukrajnai orosz invázióról szóló vita során elmondta, hogy a projekt, amelynek a tulajdonosa és az atomreaktora is orosz, nem fog egyhamar megvalósulni. Lintilä szerint az építési engedély azután kerülne át az asztalára, hogy a sugárzás- és nukleáris biztonsági hatóság, a STUK elvégezte a saját értékelését. ”

A Zugló TV által készített műsor, amelyből egy-egy mondatot fentebb átvettünk, nemrégiben Jávor Benedeket szólalta meg, aki szerint a tervek késése eleve szerződésszegésnek bizonyul az oroszok részéről. A volt EP-képviselhető kiperelte a titkos iratot, s megtudta, hogy az szintén tartalmazza szerződés megsemmisíthetőségét. Egyébként is felmondható bármilyen szerződés, de ez esetben elég nyomós az ok. Merthogy az érvek inkább a magyar fél javára szólnak, hisz az oroszok nem voltak képesek abszolút biztonságos és az európai szabványok szerint engedélyezhető terveket letenni az asztalra. Jellemző, hogy a magyar kormány hiába cserélgeti az illetékes magyar engedélyező hatóság vezetőit, még az abszolút lojális szakemberek között sem akadt eddig olyan, amelyik áldását adta volna a projekt minden egyes, s mellékesen életbe vágó részletére.

Tehát úgy tűnik, hogy a kormány a háború alatt is egyedül arra játszik, hogy Paks 2 megépül. Egyáltalán nincs forgatókönyve arra, ha mégsem valósul meg. Akár az orosz technológia hiányosságai okán (pedig ez évek óta fenyegető valóság). Akár azért, mert az egy uniós tagország sem lehet kiszolgáltatva az esetleg fennmaradó, javíthatatlanul imperialista putyini diktatúrának. Ezt sem kell magyarázni.

Az orosz hadsereg a napokban attól sem riadt vissza, hogy ágyútűz alá vegyen egy ukrán atomerőművet. Igaz csak egy mellékrészét, de azért jogosan kérdezte sokakkal együtt például Aszódi Attila, aki korábban a paksi bővítésért felelt:

„Olyan alapértékeket, az ENSZ Alapokmányába foglalt alapszabályokat sért egy nukleáris létesítménynek a fenyegetése és támadása, hogy nyilvánvalóan Oroszországgal szemben hosszú ideig komoly szankciók várhatóak; és már önmagukban a szankciók miatt is, de ennek a morális aspektusai miatt is nyilván fel kell tenni, abszolút jogos az a kérdést, hogy hogyan lehet ezzel a beruházással tovább menni” – mondta el az RTL Híradónak.

Mások egyszerűen a megmagyarázhatatlan támadás gyakorlati oldalát feszegetik: mi várható el azoktól, akik képesek egy korábban általuk épített atomerőművet lövetni. Csak remélhetjük, hogy az orosz lövedékek ez egyébként is negyed gőzzel működő nukleáris részt szándékosan kerülték el. Viszont a következő hír mindenképpen szándékos tervet takar: „Arra figyelmeztetnek ukrán újságírók, hogy az orosz hadsereg robbanószereket helyez el Európa legnagyobb atomerőműve körül. Az Enerhodarban található Zaporizzsja Atomerőmű dolgozói üzenetet küldtek az ukrán médiának és hatóságoknak, hogy az orosz hadsereg aknákat helyezett el az atomerőmű körül, hogy azzal zsarolják egész Európát” – írja a Fox News.”

Ha nem is ennyire gyakran emlegetett, de legalább annyira fontos szála a magyar-orosz energetikai kapcsolatok kilátásainak: a gázellátás. Alighanem kevesen veszik tudomásul, hogy az orosz gáz látszólagos alacsony(abb) lakossági árát, most is megfizetik a magyarok adók és egyebek formájában. Bár erről ezután sem fognak sárga csekket kapni, hogy ezt még fizessék hozzá a havi gázszámlájukhoz. Pedig konkrétan kimutatható, mennyi a rezsicsökkentésben a (rajtunk) más módon behajtott ár. Az sem igaz, hogy az orosz gáz ára orbitálisan olcsóbb lenne az országnak. Hisz késéssel ugyan, de következetesen ők is hozzáigazítják áraikat a világpiaci árakhoz. Ráadásul a külgazdasági miniszter állításával ellentétben az oroszokkal kötött gázszerződések hozadéka nem a hosszú távú ellátási biztonságunk. (Amúgy elég furcsa egy háborús agresszor kezébe helyezni jövőnket.) Az a valós tény, hogy az egyoldalú elkötelezettségünk az orosz gázhoz még kiszolgáltatottabbá teszi a magyarokat Oroszországnak. Nemcsak arról van szó, hogy belátható időn belül minden európai ország szabadulni igyekszik ettől a pillanatnyi kényszerű, s mint látjuk, nagyon veszélyes köteléktől: „Európa energiaforrásainak diverzifikálása, az energiabiztonság garantálása az uniós országok közötti szolidaritás és együttműködés révén, a teljes mértékben integrált belső energiapiac működésének biztosítása, lehetővé téve az energia EU-n belüli szabad áramlását a megfelelő infrastruktúra révén, műszaki vagy szabályozási akadályok nélkül.” (europarl.europa.eu)

Legalább ilyen szembeszökő, hogy a jelenlegi magyar kormány a gázellátás – úgymond – biztosításával felmenti magát a legtöbb, igazán energiahatékonysági intézkedések megtételétől. Hogy ez milyen nagyságrendű, példának okáért az is mutatja, hogy önmagában a magyar lakásállomány átfogó energetikai korszerűsítése valóban nagyságrendekkel csökkentené gázimportunk szükségességét. Olyan kicsiny mennyiségűre, amely bármikor lecserélhetővé lenne más beszerzési forrásra vagy másfajta energiára. A Fidesznek energetikai szempontból ezzel kellett volna kezdenie az intézkedéseit, hisz neki – a korábbi kormányokkal ellentétben – bőven lett volna rá forrása. Helyette gyakorlatilag külön adóztatta a napenergia hasznosítását. „Az első ’napelem adó’ néven elhíresült intézkedés a termékdíj kiterjesztése volt. A hivatalos nyilatkozatok azzal indokolták a kiemelt mértékű termékdíj bevezetését, hogy a napelem kiemelten környezetszennyező. A szakma és a szakemberek ellenkezése, a gyártók nyilatkozatai végül elérték, hogy az extrém magas díjat felére csökkentették.” A napelem adóként elhíresült környezetvédelmi termékdíj nem más, mint egy 2011 óta törvényben lévő bizonyos termékek után kötelezően befizetendő adónem, mely egyszeri és a forgalmazót terheli. A napelem a szórakoztató elektronikai cikkek mellé lett besorolva, az elektromos, elektronikai berendezések közé. Ez azt jelenti, hogy 114 Ft/kg napelem adó (környezetvédelmi termékdíj) terhel minden napelem modult.” (solarside.hu, deltaelectro.hu) Viszont a mozgósított, pártközeli oligarchák idővel felkészültek technológiailag a napelemek működtetésére, s beléptek főként a nagybani (napelemfarmok) piacára. Attól kezdve egyből kívánatos, tiszta, megújuló energiaforrás lett.

A szélenergia lobogója nálunk még gyengébben lengedezik: „Az európai viszonylatban is jó termelési eredmények ellenére az elmúlt 10 évben új kapacitás nem jelent meg a rendszerben, 2016 óta pedig jogszabályok tiltják Magyarországon új szélerőművek telepítését. A magyarországi szélerőművek kihasználtsága a németországiakét is meghaladja, de a példátlanul szigorú hazai szabályozás miatt ma nem épülhetnek újabb szélerőművek, pedig a jelenlegi 325 MW kapacitás a sokszorosára lenne bővíthető új turbinákkal. A magyarországi szélerőművek kihasználtsága meglepően jó: míg a kapacitásfaktor 2011-2018 között számított átlagértéke nálunk 23,3%, addig az EU-ban 22,1%, Németországban pedig csak 19,2%. Az eligazodás szempontjából lényeges a lakott területektől számított védőtávolság problematikája, ami Magyarországon teljesen kizárja a szélerőművek telepítését, mert a jogszabályalkotó 12 kilométerben határozta meg azt a távolságot, ahol nem engedélyezhető szélerőművek létesítése. S mivel nemhogy ehhez hasonló, de ezt megközelítő korlátozást sem találunk nemcsak Európában, de a világon sem, felmerül a kérdés, hogy mi állhat ennek a hátterében.” (portfolio.hu)

(A jegyzetet illusztráló fotók Orbán Viktor legutóbbi moszkvai látogatásakor készültek.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!