Nem kizárt, hogy valamelyik stand-up komédiásunk hasonló megközelítéssel jellemezné röviden a jelenlegi magyar kormány utóbbi években folytatott külpolitikáját. Hacsak – tudtomon kívül – nem tette meg máris. A téma ugyan kicsit sem komédiába illő, de attól még lehet tragikusan komikus. S legfőképpen igaz. Tény, most inkább fenyegetően komor külpolitikai ténykedésünk vonala. Ám mivel még előtte vagyok, remélhetem, hogy Putyin polgártárs olyan kedélyességeket közöl majd miniszterelnökünkkel, amelyektől szinte röhögni támad kedvünk. Bár most nagyobb az esélye annak, hogy inkább sírni fogunk.

Siratjuk álmainkat, kis, de tényleg csak nagyon kis túlzással az is benne van a pakliban, hogy egyben jó időre elsirathatjuk Magyarország jövőjét. Akkor is, amennyiben azok a témák kerülnek egyeztetésre, amelyeket hivatalosan közöltek: Paks, orosz gázszállítás, a Szputnyik vakcina debreceni gyártása, közös űrkutatási projektek, s természetesen Ukrajna. Ám még elkeserítőbb, ha bebizonyosodik, persze majd titkolni igyekeznek, ha mindezek a napirendi pontok csupán fedősztorinak tekintendők. Sok külföldi elemző szerint ugyanis az igazi tét az lesz, hogy Putyinnak sikerül-e rávenni Orbánt a magyar külstratégia egyre nyíltabban Brüsszel-ellenes folytatására, az egyre kihívóbb Unió-ellenes gesztusok folytatására. Lehet, hogy kicsit keménynek tűnik az évek óta alkalmazott magyar külpolitika jellemzése, de a lényege, legalábbis az, amit látunk belőle, valami nagyon hasonló. Nem véletlen, hogy nem csupán az ellenzéki politikusok vádolják a miniszterelnököt azzal, hogy ki akarja vezetni az országot az észak-atlanti, európai szövetségekből.

Ellenzék: népszavazás nélkül ne lehessen kilépni a NATO-ból és az EU-ból. Alkotmánymódosítást nyújtottak be ennek érdekében, mert szerintük mára NATO-tagságunk is megkérdőjeleződött. Alaptörvény-módosítási javaslatot nyújtottak be az ellenzéki pártszövetség (Egységben Magyarországért) országgyűlési képviselői, hogy népszavazás nélkül ne lehessen kiléptetni Magyarországot a NATO-ból és az EU-ból. A jelenlegi alaptörvény ugyanis kimondja, hogy nemzetközi szerződésekről nem lehet népszavazáson dönteni.

Természetesen azon szövetségeseink sem estek fejük lágyára, amelyeknek társai vagyunk. Világosan látják, hogy a magyar kormány egyre nyilvánvalóbban és egyre több ügyben nem tagtársai, szövetségesei közös érdekeit próbálja érvényesíteni a nemzetközi színtéren.

Az Euronews szerint az Európai Parlament arra figyelmeztette Orbán Viktort, hogy Vlagyimir Putyin meg akarja osztani az EU-t, ezért a magyar kormányfőnek a közös európai álláspontot kell képviselnie Moszkvában. Más lapok még keményebben fogalmazva egyenesen azt állítják, hogy Putyin szét akarja verni az Uniót, s ehhez Orbánt használja eszközként. Ez ugyan kissé „túltolt” összegzés, de nem is teljesen légből kapott kitalálmány. Már csak azért sem, mert sok egyszerű ember, uniós és magyar honpolgár félelmét tükrözi.

Újságunk Facebook-oldalán ugyancsak felbukkannak ezzel kapcsolatos vélemények, akárcsak a többi közösségi oldalon. A polgárok többsége bizonyosan elfogadja, hogy kölcsönös előnyök mentén érdemes ésszerűen jó, számunkra hasznos kapcsolatot ápolnunk Oroszországgal és Kínával. Tudván ugyanakkor, hogy távlatilag, illetve már ma is, minimum gazdasági téren, de lehet, hogy politikailag úgyszintén mindkét ország végső soron a szövetség kárára igyekszik európai befolyását erősíteni. Ugyanakkor kérdezhetnénk, mi a számunkra előnyös abban, hogy egy kiforratlan és jelenlegi formájában nem meggyőző technológiát felmutató orosz tervezésű atomerőmű felépítése érdekében több évtizedre tetemes adósságba taszítjuk a következő nemzedékeket.

A sokat emlegetett gázellátásáról annyit, hogy Európa jó része orosz földgázt is használ, vásárol. Ennek beszerzéséhez nem kell tehát Magyarországnak sem különösebb truváj. Sem kitüntetett kapcsolat a szállítóval. Kína esetében pedig például ezer-kétezer éves megtérülésű vasútvonat építünk nekik, ismét csak hitelből, nekik fizetve a kamatos kamatot, azért, hogy (ők) gyorsabban szállíthassák vasúton áruikat Nyugat-Európába. Ha valaki azt állítja, hogy ebben a projekten akár egy porszemnyi haszna van és lesz az országnak, az vagy nem tudja, hogy mit beszél, vagy ellenkezőleg, tudatosan hazudik. Igaz, a Mészáros-érdekeltségeket szintén Magyarország részének kell tekintenünk, s nekik máris megvan a hasznuk belőle, hisz „a 750 milliárdra tervezett beruházási keretből a legnagyobb, közel 600 milliárd forint értékű tendert a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó felcsúti RM International Zrt., illetve a kínai China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. és a szintén kínai China Railway Electrification Engineering Group (Magyarország) Kft. nyerte el. Az alvállalkozók között megtalálható három további Mészáros-érdekeltség, az R-Kord, a V-Híd, valamint a Fejér-B.Á.L.” (portfolio.hu)

A lényeg: elég sokan tartanak külpolitikai stratégiánk feltételezett valódi végcéljától (félő ugyanis, hogy esetleg létezik egy számunkra megismerhetetlen forgatókönyv is). A vélt vagy valós félelmeinkre a múlt hetekben Putyin ugyancsak ráerősített : „Az elmúlt hetekben az európai biztonsági színtér átalakításának ötletét dobta be Oroszország, azt követelve, hogy a NATO-katonákat és fegyvereket vonják ki a keleti tagállamok területéről, így Magyarországról is. A túl sok politikai realitással nem rendelkező kérést a legtöbb elemző inkább a tárgyalási pozíciókat javítani próbáló blöffként kezeli, amiből majd lehet engedni, hogy máshol kialkudjanak valamit.” A Telex azt is megjegyzi az ellenzéki népszavazás ötletéről, hogy a parlamenti pártok közül senki nem akarja kiléptetni Magyarországot egyik szervezetből sem. Közvélemény-kutatások szerint Magyarország uniós tagsága 80 százalék feletti támogatottsággal bír. Mindenesetre számomra sem megnyugtató, hogy ilyen fontos kérdésekben az alaptörvény alapján jelenleg nem lehet népszavazást tartani, ellentétben a belépésről, csatlakozásról döntő szavazással annak idején. Tehát szélsőséges esetben akár a parlament is dönthet. Az Országgyűlés jelenlegi összetételét figyelembe véve pedig tudjuk, ki az az egy ember, aki határozhat tagságunkról az egész nép nevében.

Mindenesetre „a hidegháború óta nem látott feszültségben találkozik Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Moszkvában”. (portfólio.hu) Ezért a tizenegyedik találkozójuk sem egy lesz a sok közül, hanem talán a legfontosabb. Önmagában is, az általános világpolitikai feszültség függvényében is. S különösen az a sokak által elkerülhetetlennek vélt orosz-ukrán háború árnyékában. Sőt! Időközben az is megeshet, hogy a katonák előbb lőnek a harctéren, minthogy a vezérek a Kremlben bármit kérdezhetnének egymástól.

(A jegyzetet illusztráló fotók forrása Orbán Viktor közösségi oldala.)

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!