„Nem az emberek pénztárcája, hanem a lelke fogja megérezni azt, hogy a kormány törődik vele, ez egy hangulatjavító intézkedés” – mondta a hvg360-nak egy névtelenséget kérő közgazdász.

Ezt reagálta arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szerdán bejelentette a sertéscomb, a csirkemell, a 2,8 százalékos tej, a búzaliszt, az étolaj és a kristálycukor árának befagyasztását.

Csütörtökön Gulyás Gergely miniszter állt ki azzal, hogy ezek mellett a csirkefarhát sem kerülhet többe, mint tavaly októberben. Ezt több közgazdász már tragikomikusnak tartja.
Valóban, a farhát az elmúlt évtizedekben a legrosszabb anyagi helyzetű, jellemzően kisnyugdíjas honfitársaink életszínvonalával társított táplálékká vált. A felszínes, érzéketlen, közhely médiában, a városi folklórban, sőt még a viccekben is. Ám sajnos sok esetben a valóságban úgyszintén.

Az felettébb kérdéses, hogy a bejelentett intézkedés mennyire fogja az érintettek valódi élethelyzetét javítani. Alighanem azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ne érdemi segítségként fogjuk fel. Tekintsük inkább amolyan kedélyjavító intézkedésnek. Magyarul: akár „nesze semmi fogd meg jól” is lehet belőle. Ennek ellenére szeretném azt hinni: lesznek családok, amelyek a pénztárcájukon vagy a bankkártyájukon megérzik, hogy segített rajtuk a megnevezett áruk árának ideiglenes befagyasztása. Persze ez esetben szintén két oldala van a bevásárlókosárnak. Avagy viszonyítás kérdése, hogy mihez mérjük az árstopot. Hivatalosan nyilván a KSH vonatkozó adataihoz. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden vásárló ennyit fizetett eddig érte. Avagy az októberi dátum, mint viszonyítási pont kiválasztása szintén esetlegesnek tűnik, hisz az élelmiszerek általános drágulása jóval korábban kezdődött tavaly. Nem beszélve arról, hogy amennyiben néhány terméket kiveszünk a piaci folyamatok törvényszerűségei alól, a többi attól még megy a maga „árútján”. Így összességében aligha fogja a kasszánál fizetendő végösszeget érzékelhetően csökkenteni.

Nem mellesleg bármelyik kereskedő vagy kereskedelmi lánc árképzését befolyásolják a megtett vagy elmulasztott kormányzati intézkedések. Ezért például az ÁFA-kulcsok radikális csökkentésével, alapvető élelmiszerek esetében akár lenullázásával lehet befolyásolni. Avagy a forint nemzetközi, főként az euróval szembeni végzetes gyengülésének, adott esetben tudatos gyengítésének mérséklésével. „Történelmi számok: rommá kereste magát a gyenge forinton az MNB” – szólt a tömör jellemzés a tavalyelőtti, immár lezárt adatok alapján a portfolio.hu elemzése. Igaz, ez már tudományos közgazdaság, így a kőkemény és szakavatott hozzáértést kívánó pénzügyi törvényszerűségek világa. Amelyet csak alkalomszerűen és rövid ideig lehet megszegni komoly veszteségek nélkül. (Az MNB maga is változtatott azóta korábbi, hosszú ideig követett kamatpolitikáján.) Természetesen azt már az adott ország kormánya maga dönti el, hogy az országát érintő globális veszteségeket melyik társadalmi csoportra hárítja át.

Nem akarván elveszni a(z egyébként az árak alakulást végső soron meghatározó) fiskális és a monetáris politika útvesztőiben, térjünk be inkább egy magyart boltba. Hátha okosabbak leszünk azt illetően, milyen súllyal szerepelnek majd a családi kiadások alakulásában a most bejelentett intézkedések. Illetve idézzük Jakab Pétert, a Jobbik elnökét, aki következetesen végigvette a tételeket, s megosztotta a polcokon látott tapasztalatait: „Kristálycukrot ma (szombaton) 255 forintért vettem. Októberben 261 forint volt. A liszt ma 159 forintba került. Októberben 203 forintba. A tejért ma 249 forintot fizettem. Októberben 286-ot kellett. A csirkemell kilója 1469 forintba került. Októberben 1600 forintba. Egyedül sertéscombot nem találtam olcsóbbat. Ma 1439 forintot kértek érte, októberben 20 forinttal kevesebbet.”

Egészen bizonyosan születnek még összevetések a közeljövőben, hasonló és esetleg ennek ellentmondó eredménnyel. A piacgazdaságban, melyben a legtöbb termék ára nem rögzített illetve nem hatósági, rendkívül nehéz „forintosítani”, mennyi hozadékkal jár az árstop. Mindenesetre a mostanit szűk háromezer forintnál egyetlen kalkuláció sem taksálta többre. Abban az esetben sem, ha minden a „lestoppolt” árú áru kedvezményeit a végletekig kihasználj egy család.
„Mint arról mi is beszámoltunk, hatalmas haszna nem lesz, hiszen pár száz forintos költségekről beszélhetünk abban az esetben, ha a KSH statisztikát vesszük alapul, és azt, hogy mennyit vásárolnak ezekből a termékekből a magyarok.” (propeller.hu)/

Talán a szintén most bejelentett lengyelországi intézkedéssorozat, hogy legyen a magyart mihez viszonyítani, érzékelhetőbben befolyásolja az ottani vásárlók hangulatát.

„Súlyos milliárdokat veszítenek, mégis bevállalták: az eddigi legnagyobb áfastoppal menti a családokat a lengyel kormány. Súlyos milliárdokat veszítenek, mégis bevállalták: az eddigi legnagyobb áfastoppal menti a családokat a lengyel kormány. Lengyelországban februártól fél évig nullára csökkentik az élelmiszer, a földgáz és a trágyakészítmények áfáját a varsói kormány (múlt) kedden elfogadott, második inflációellenes csomagja szerint. Az inflációellenes csomag havi mintegy 100 zlotyval (7,9 ezer forint) csökkenti a háztartások kiadásait, ezen belül az élelmiszerekre 45 zlotyval (3,5 ezer forint) kevesebbet költhetnek majd a családok.” (blikk.hu)

Összességében aligha elképzelhetetlen, hogy a csirkefarhát bevonásának – amelyet a kormányfő egyébként szóban nem említett, amikor az intézkedést bejelentette – továbbgondolása szomorú következtetésekhez vezethet: Szabó Andrea politológus, szociológus azt mondja, taktikai hibát véthetett a kormány a csirkefarhát árának befagyasztásával. „Eddig folyamatosan azt kommunikálták, hogy jobban élünk, mint 10 éve, ez az elmúlt 100 év legsikeresebb korszaka, majd a szegénység szimbólumának számító csirke far-hát is rákerült a listára.”

Szabó szerint Orbán Viktor a szerdai előzetes bejelentésnél tudatosan hallgathatott a farhátról, ugyanis ennek van egy olyan olvasata, hogy itt akkora a szegénység, hogy a farhát árát is be kell fagyasztani, mert olyan sokakat érint. „Ezzel szomorú paródiává fordult az egész árbefagyasztás, ugyanakkor rengeteget elmond a mai magyar társadalom állapotáról, hogy egy ilyen lépésre is szükség volt.”

Végül is kérdés marad, legalábbis egyelőre, hogy kilóg-e a lóláb. Vagyis igazi intézkedésnek tekinthetjük-e az árstopot, avagy olyan figyelemelterelő bejelentésnek, amely igyekszik leplezni a közvélemény és a politikai ellenfelek figyelmét a háttérben változatlanul zajló több mint ellentmondásos folyamatokról. Nem először tapasztalnánk hasonló lépést. Félő, hogy az ország egésze szempontjából ennek most szintén komoly esélye látszik. Amellett, s úgy legyen, ha néhány, sok (?) család megspórolhat általa pár száz forintot.

Magam ugyanakkor kíváncsi lennénk, kicsit megelőlegezve jövőnket, hogy amikor a következő kedélyjavító családvédő intézkedésként a csirkeláb árát fogják befagyasztani, akkor annak vajon mi lesz a hivatalos indoklása.

(A jegyzetet Orbán Viktor hétvégi disznóölési fotóival
illusztráltuk.)

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!