Mottó: „Az állam dönt a cigányokról, mert nem akar minket látni. Nincs ennél nagyobb megalázás. Pedig, ha Romániában például a magyarokat kényszerítik, hogy ne legyenek magyarok, a magyar állam bőröndökkel küldi a százmilliókat, hogy maradhassanak magyarok.” Zsigó Jenő gondolata (Kóczé Angéla-Neményi Mária-Szalai Júlia: Egymás szemébe nézve, az elmúlt fél évszázad roma politikai törekvései. Szociológia tanulmányok 2017/1, 215. oldal)

Ott tartottam, hogy igen vázlatosan bemutattam két igazi roma mozgalmár útját a rendszerváltástól nagyjából 2009-ig bezárólag. Sok-sok őket körülvevő, gondolkodásban hasonló (ha nem erősebb) tehetségű roma emberről még csak nem is szóltam. Elnézést kérek tőlük! A fent megjelölt tanulmány végén olvashatnak róluk. No, nem mindenkire vagyok büszke, de jó alap.

Horváth Aladár politikai vizeken, baloldali értékrenddel és emberközpontúsággal 2002-től a Medgyessy-, 2004 és 2006 között a Gyurcsány-kormány szociálpolitikai tanácsadója. Elérte, hogy a Gyurcsány-kormány programjába bekerüljön a „leghátrányosabb helyzetű kistérségek komplex fejlesztésének” a terve, amelynek alapján megszületett a 33 „legszegényebb járás” felzárkóztatására kiírt „Nem mondunk le senkiről!”– zászlóshajóprogram. Aztán Bajnai Gordon támogatta a LÉTRA-típusú mintaprogramot, de 2009-re egyértelművé vált, hogy válság ide, válság oda, Unió ide, Unió oda, a komplex roma fejlesztési programok csak politikai lózungok voltak. Közben erősödött a Jobbik és bontogatta szárnyait a kormányra törni vágyó Fidesz.

Aladár 2016-tól újra a Magyarországi Roma Parlament elnöke egészen addig, amíg a regnáló hatalom a romák „nemzetiségi múzeumát”, a cigányok egyetlen még létező szellemi központját fel nem számolja. 2016. október 24-én rendőri segédlettel végleg bezárt a rendszerváltás óta működő utolsó roma szellemi műhely is. Azóta sem kellett sem a „Világsátor” néven elhíresült Roma Kulturális Központ sehová (mert nem fogadták jó szívvel sehol, hiába volt rá 1,7 milliárd forint), és bizony a Roma Parlament romjain se nagyon akar felépülni az a Cziffra György Roma Oktatási és Kulturális Központ. A roma szellemiség nyomokban itt-ott még megterem, de központi helyei már nincsenek, véget ért egy fejezet. Fedél nélküli lett a roma gondolat, mint oly sok helyen az emberek.

Setét Jenő 2011-ben megalapította az Ide tartozunk! – Roma Közösségi Hálózatot, amelynek munkája nyomán a 2011-es népszámláláskor másfélszer annyian vallották magukat cigánynak, mint korábban. A hálózat a roma emancipáció egyik országos kulcsszervezetévé vált, és Idetartozunk Egyesület néven folytatja munkáját. Jó néhány projekt, olykor politikai mezsgye, igen jó beszédek, tagadott vezérelvűség, sok jó és értékes cselekedet és kiállás, ami szerintem értékben és értelmében mára hamvába halt. Jenő megmaradt egy darab roma aktivistának. Ahogy én érzékelem, van egy bizonyos elfordulás az utcai és romák által már nem követett radikális iránytól, a nemzetközi vizek felé, az elcsendesedés felé. Üres lett a polc.

Szóval lett igazi, sokszor teljesen megalapozott „náciveszély”! Jöhetett Gyöngyöspata, Hajdúhadház, Cegléd, Tatárszentgyörgy, Devecser és a többi „vonulós” napszemüveges, rúdlámpás, feketeruhás, a közbiztonság égisze alatt folytatott „társadalmi idegesítés” és gyűlöletre nevelés, a foglyul ejtett cigány közösségek mizériája. Innentől kezdve a politikailag szétzilált, önkormányzatiságában nevetséges cigány tömegeket a mai napig ez a fajta gyűlölködő támadás elleni összefogás tudja valamennyire összetartani. Semmi más. Aztán persze másnap ki-ki politikai háttértámogatója szerint megy neki a másiknak. Nesze neked szebb jövő pro és kontra!

Ugyan a kormány két tollvonással kihúzta a vonulós, masírozós, fekete ruhás „civil mélyjogvédők” alól a talajt (a jogellenes közbiztonsági tevékenység és szervezése jogrendbe való beemelésével, valamint a polgárőrségről szóló törvény durva szigorításával), de a parlagfűnek se lehet megtiltani, hogy legyen, így hát a háttérben ott az a sok-sok megvezetett magyarságérzelmű ember, aki még mindig hiszi, hogy a cigányok a felelősek az életviszonyaik hatalmas romlásáért. …és most nem leszek népszerű: részben igazuk is van. Az a fajta kiközösítés, elkülönítés, leválasztás, gyűlölködés, az a rettenetes erkölcsi és morális válság, amiben élünk, az a nagyfokú közömbösség az állam és a társadalom részéről is, kitermelte a virágzó erőszak minden formáját. Ebből van, ami látszik, és van, ami nem. A cigányos rész látszik, a fehéres részt inkább elhallgatják.

Magyarul: amiben nincs pénz, az az államot nem is nagyon érdekli. Hadd hulljon a férgese! Mit számít az, hogy a végeken 3,5 millió szegény ember küzd egymással a túlélésért?! Bogár László már mikor megmondta, hogy a társadalom egy részéről le kell mondani azért, hogy a többi élhető életet éljen! Megtörtént. Az, hogy ők csak vegetálnak, mai szlogennel élve: kit érdekel! A látványos, napi szintű, kisstílű, főként a romák által nagy számban lakott településeken a romákat is elnyomó roma klánoknak bizony van valóságalapja. Létezik a nehéz körülmények között élők közötti szörnyű harc, amire csak ráerősít a gyűlölködés és a téma felhangosítása, hogy más társadalmi szintű anomáliákat elfedjenek vele. A szerencsétlen, elég sokszor megtépázott rendőrség pedig pusztán a büntetőjog eszköztárával társadalmi méretű problémákat nem tud és nem is képes megoldani.

Hol rontottuk el? A kérdésre még nincs válasz. A következő alkalommal – ha lesz, mert sokan fogják olvasni a Debrecinert – kicsit visszatérek a náciveszély elleni egyébként hősies ellenállásainkra és „belenyúlok” kicsinység a roma identitás alapú pártosodás 2013 környéki kezdeteibe. Várom Önöket!