Mottó: Igen és nem! Nem ez a két szó-e minden vallási, politikai meg irodalmi értekezés története? Az ember bohóc, aki örvény fölött táncol. Honoré de Balzac

A politika számomra egyszer jelenti a közélettel való foglalkozást, másodsorban pedig azt, hogy kik és milyen irányelvek szerint gondolják szabályozni a társadalmi mozgásokat. Az egyiket mindenki műveli akaratlanul, a másikat olyan „tudósok”, akik néha azt hiszik, hogy rátaláltak a bölcsek kövére! Így lehet politikája egy gazdasági csoportnak, egy mozgalomnak, egy civil egyesületnek vagy akár a jog alakítóinak is. Jobban nem megyek bele a fejtegetésbe, mert akkor igen sokat kellene magyarázkodnom, és végül valószínűleg eljutnék a ma oly népszerű nemzetpolitika és a világpolitika mezsgyéire, aminek most semmi értelme nincs.

Mostanában zajlik a politika Magyarországon. Az ellenzék figurái elvben eljutottak odáig, hogy felismerjék az egyértelműt. Oly sokat hibáztak, oly sokat tehénkedtek, oly sokat szónokoltak feleslegesen a parlamentben, hogy közben a társadalomra rátelepedett a gazemberség, a gyűlölet és a közömbösség. Egyszerre. Ezt a kormányzópárt és hűbérese érte el úgy, hogy a goebbelsi propaganda elemeit használva hihető hazugságok útján, félelemkeltéssel, ellenségkép-gyártással, nagyzolással, a hatalma megdönthetetlenségének mutatásával, a vallás bevitelével a kormányzásba, és más egy egyéb eszközökkel egymás ellen hangolja, érdekei mentén megosztja az embereket. Jó időzítéssel használja fel a kormányzásból adódó lehetőségeit, és az emberek képesek hajlongva megköszönni nekik, hogy a sajátjukból (a nép vagyonából) visszakaphatnak némi pénzt vagy eszközt. Ez történt akkor is, amikor az ellenzék győztest hirdetett, a kormány pedig ellepte a médiát azzal, hogy novemberben minden nyugdíjas kap 80 ezer forintot. Nesze neked győzelemünneplés meg esélylatolgatás a továbbiakra nézve! Ilyen ez a propaganda!

Így uralkodik néhány, magát ember feletti embernek gondoló választott politikus, akiket fogalmunk sincs, hogy a háttérből kik irányíthatnak. Hosszú évek óta csak sejtjük, hogy vannak, akik irányítják őket, mert az orcátlan ember egyszerűsége sűrűn keveredik a makrogazdasági érdekei mentén gondolkodó tőkések bonyolult gondolkodásával.

Rajtuk semmi nem múlik. Mármint a kormányon! A goebbelsi propaganda működik, a történelmi tapasztalatok alapján az uralkodó társadalmi réteg uralompolitikája egyre jobban jobbra tolódik, dacossá válik, és csak azért is azt csinálja, amit akar. Nyíltan belehazudik az arcunkba, és nyíltan osztogatja másoknak azt, ami a miénk még akkor is, amikor már túl sok kritikát kap. Talán ennek köszönhető Magyarországon az, hogy az egyébként igen gyenge ellenzék mintha magára találna.

Sok év kellett nekik ahhoz, amíg „rájöttek”, hogy ebben a kaotikus állapotban lévő országban mára már csak az érdek számít. Ők maguk, soha nem voltak képesek emberhegyeket megmozgatni és bár látták, hogy az orbáni politika alapja látszatra a munkaalapú társadalom eszménye, és bár tudták, hogy valójában három, három és félmillió segítségre szoruló ember magára hagyásával képes a rendszer kvázi jólétet teremteni a társadalom többi tagja számára, inkább csak a kormány hibáinak felsorolásával voltak elfoglalva. Mert ez volt az érdekük! Nem a szegregátumokból, nem a szegénységből érkeztek a parlamentbe ezek az ellenzéki képviselők. Némelyiknek talán van még szociális érzékenysége, de a többségük szintén az érdekei mentén politizál, vagy csak üldögél a többi képviselő között.

De mi változott, hogy mégis beindult egy gyenge ellenzéki gépezet? Mi változott ahhoz képest, hogy Szrgya Popovics szerb aktivista – aki sikeresen levezényelt egy kormányváltást az Otpor! mozgalommal, és képes volt békés úton megdönteni Szlobodan Milosevics diktatúráját Szerbiában –, már 2017 őszén megmondta nekik, hogy az Orbán rezsim csak és kizárólag a teljes ellenzék összefogása révén győzhető le?! Mi változott és vajon mit változtattak ezen az egyszerű felálláson rafinált ellenzéki politikusaink?

(Még emlékszem a „rabszolgatörvény” bevezetése környéki 2018-as év decemberére és a 2019-es év januári közállapotaira is. Decemberben még jó az irány, közelednek az ellenzéki álláspontok, aztán januárra a mozgósítás olyan harmatgyenge volt, hogy beszélni sem érdemes róla.)

Nem az ellenzék lett jobb. Mondjuk ki!
Az Orbán rezsim lett támadhatóbb a nemzetközi színtéren. A diktátor nem hajolt meg Európa előtt, változtatott a propaganda irányain, és elindult a politika lejtőjén akkor, amikor 2018-ban kilépett az Európai Néppártból. Amúgy is kirúgták volna a Fideszt, csak elébe ment a pofonnak. A kormány és hűbéresei jó magyar szokás szerint átestek a ló másik oldalára; folytatódott az osztogatás, az urizálás és a kereszténység eszmeisége mentén valamiféle visszarendeződés a múlt irányába. Mondjuk ki ezt is: a kormány a vallást tette maga elé pajzsul úgy, hogy ő választja meg, ki a jó keresztény, ki nem az, kiket támogat és kiket tesz tönkre!

Az orwelli középen lévők talán azért indultak most be, mert a saját pozíciókat is veszélyben látják, no meg azért, mert 2022 tavaszán országgyűlési választások lesznek, és ez az egyetlen módja annak, hogy a nép egyáltalán rájuk nézzen. Ezért vannak most előválasztások, ezért megy a színpadiaskodás. Nem túl jól, mert a politikus képtelen megtagadni önmagát.

Orbán propagandistái árgus szemekkel figyelik őket még akkor is, ha a magyar nép „köztévéjében” struccok ülnek, és a fejüket a homokba dugva, a hátsófelükön át szemlélik az előválasztást, amiről egy árva szót sem akarnak ejteni! Ez a diktatúra, no meg néhány gerinctelen ember, akik Mellár Tamás kérdésére tulajdonképpen azt felelik, hogy a „köztévé meg van sértődve az ellenzékre”, ezért nem tudósít! Tipikus válasz! Óvodás válasz, gerinctelen válasz, magas pozíciókban lévő propagandistáktól való válasz! Gazemberek sokasága ül most a magyar parlamentben és még egyéb helyeken is.

Az ellenzék pedig elkezdett politikai mutyizni, merthát csak az a legfontosabb, hogy pártonként hányan lesznek bent a parlamentben. A miniszterelnöki kihívóversenyben szintén ez látszik. A nagyszerű nép pedig abból választhat, amit adnak nekik. Az istenadta nép, azt kapja, amit ezek a hátország nélküli gyenge ellenzéki politikusok adnak nekik.

(Közben visongva küzdenek a roma politika roma parazitái a hangjukért, ami agyban olyan gyenge, hogy szóra sem érdemesnek tartanám, ha nem lennék cigány. Má’meg azt hiszik, hogy ők a mérleg nyelve. Semminek nem a nyelve, bár van nekik elég hosszú, csak helyezkednek. Húznak ők bárhová, ahol megragadhatnak. Mindig ugyanazok, harminc éve. Kit érdekel most a cigány? Dobrevéket Kolompár? A szokásos utálatos játszma? Ki képviseli őket? A fideszes túlélő vagy az a kicsi nemzetiségi szószóló, esetleg egy-két 30 éve civil roma? Ugyan már! Egzotikus pöttyök a palettán, semmi több. Ezért küzdöttek, ez megvan nekik. Mindegy is ki győz! Ők a roma politika pöttyei. Mozgalom meg minden, pártra való törekvés nélkül.)

Talán pont az ellenzéki politikának köszönhető, hogy egy Márki-Zay Péterből is csináltak a civilek valakit. Jól érvel a fickó, arisztokratikus viselkedésmódja egyszerre határozott, és próbálja a logikusság látszatát is kelteni. Egész jó annulálja az igencsak felkészült Dobrev Klárát, a múlttal. Nem a jelennel, hanem a múlttal meg a férjével. Rádolgozik az orbáni gyűlöletkampányra! Karácsony Gergely pedig hozza a kisfiús sármot, a jól gondolkodó, fiatal, kompromisszumkész politikust. Őszintén megmondom, mindegyiket alkalmasnak tartom kihívónak. Nem is foglalok állást! Nem befolyásolok senkit! Azt látom, hogy a parlamenti székekért folytatott előválasztás ugyanolyan durvára sikeredett, mint általában egy éles országgyűlési képviselőválasztás. A miniszterelnökjelölti játszma is előhozza a politika aljasságát, egymás fúrását, magán- és előéletébe való vájkálását.

Kíváncsian várom, ha vége az előfutamnak, hogy fognak viselkedni egymással az ellenzéki összefogás győztes és vesztes érdekkörei. Egyelőre nekem – bár az ördögre is inkább szavaznék, mint Orán Viktorra – ők összeségében csalódás. Nem tanulták még meg a leckét. Reméljük 22’-re, ha álmukból fölkeltik őket, akkor is tudják, mi a legfontosabb!
Kíváncsi lennék a szerb Szrgya Popovics véleményére. Maguk nem? Ugyan kérdezze meg már valaki!