Hiszen a részvétel világviszonylatban is egyedülálló volt. Egy összehasonlítás például kimutatta, hogy hajszállal még egy legutóbbi amerikai előválasztást is megelőzött a mostani magyar próbálkozás. Mármint a két ország lakosságszáma, tehát a lehetséges (esetleg jogosult) résztvevők arányát tekintve.

Az ilyen erőfelmérés első volt idehaza, s pillanatnyilag alig alkalmazzák néhány országban. Rosszmájúan azt mondhatnánk, talán azért, mert a szinte egyedüli számottevő alkalmazója, az Egyesült Államok olyan előválasztási procedurát működtet, amely önmagában annyira bonyolult, hogy még megérteni is nehéz. Hát még követni vagy lemásolni. Ráadásul maga a folyamat szintén hosszadalmas, szinte államonként változnak szabályai. Viszont töretlen a hagyománya, s még jelentősebb a tétje:
„Az előválasztások az Amerikai Egyesült Államok politikai közegének szerves részét képező, hagyományos politikai rendezvényei, amelyen a pártok küldötteket választanak. A küldöttek a nemzeti konvent során később kiválasztják a párt elnök- és alelnökjelöltjét. Az előválasztások és a jelölőgyűlések (kaukuszok) a négyévente következő választási év januárjában kezdetét veszik, a folyamat jórészt egészen novemberi elnökválasztásig eltart.” (Wikipédia)

Szóval visszatérve a magyar előválasztás első fordulójához, kezdetben a szinte egyöntetű megelégedettség hangjait hallhattuk az ellenzéki pártoktól. Utaltunk az általuk sem várt nagy érdeklődésre és részvételre. Bár már a voksolás megkezdése előtt nehezményezhettük, hogy olyan ésszerűtlen pártalkukra derült fény, amelyek néhány helyen az adott körzetben esélyesebbnek látszott jelöltet léptették vissza az országos alku nyomán. Nem az alkukkal magával lehet gondunk, hisz erről szól a politika. Hanem sokkal inkább az a visszatetsző s öngyilkos gyakorlat, amikor a vélhetően nagyobb tetszési aránnyal rendelkező jelöltnek kellett a megmérettetés előtt visszalépnie. Erre éppen itt Debrecenben szintén akadt példa, amely még az adott párt szimpatizánsainak is hamis hangnak, melléfogásnak hallatszott az ellenzéki pártok egységesnek remélt szimfóniájában.

A kezdeményezés, mármint az ellenzéki erők összefogása, önmagában érthető és bevett gyakorlat a világban. Az viszont politikatörténeti eseménynek tekinthető, hogy az összefogást előválasztással nyomatékosítsák, és lemérjék a valós (belső) erőviszonyokat. Igaz, Magyarországon a Fidesz által kreált, s a korábbi gyakorlatot alapjaiban megváltoztatott választási rendszerben nem lehet más esély. Mármint az összefogás, s a legesélyesebbek kiválasztása. Az egészséges, váltógazdálkodáson alapuló demokráciákban egyébként már a dolgok logikája szerint megérik a politikai irányváltás ennyi év után. A tapasztalatok szerint még akkor is, ha többé-kevésbé jól mentek a dolgok az adott országban. (Nem hazánkra utalok.)

De a modern világban minden kormány ad(ott) alkalmat arra ennyi ciklust uralva, hogy egy másik irányzattal váltsák fel a választók. Klasszikus példaként Winston Churchillt szokták emlegetni. Akinek óriási szerepe volt abban, hogy Nagy-Britannia nem omlott össze, s végül győztesként került ki a háborúból. Ennél többet aligha tehetett volna hazájáért. Ugyanakkor érdemei ellenére és mellett, úgy ítélték meg a választók, hogy a béke más személyiséget kíván. Így vereséget szenvedett az 1945-ös általános választásokon a Clement Attlee vezette Munkáspárttal szemben.

Szóval lezajlott hazánkban az ellenzéki előválasztás első fordulója, eldőlt, hogy nagy valószínűséggel kik fognak indulni közös támogatással a körzetük képviselői címéért. Ugyanakkor a második fordulónak arról ugyancsak egyértelműen dönteni kell, hogy ki legyen a mostani ellenzék közös miniszterelnökjelöltje. Nyilvánvalóan az, aki a legtöbb jelölést kapja a főpróbán választóitól. „Azok a jelöltek, akik az előválasztáson egyéni választókerületben vagy miniszterelnök-jelöltként országosan nyernek, e hat párt közös országgyűlési képviselőjelöltjei illetve miniszterelnök-jelöltje lesz a 2022. évi országgyűlési választáson.” (elovalasztas2021.hu)

Ehhez képest a pillanatnyilag második helyen álló, vagyis nem a legtöbb szavazót megszólító Karácsony Gergely kijelentette : „Azért van itt, mert tudja, hogy ő tudja leváltani Orbán Viktort, ugyanakkor tudja, hogy mások is azért vannak itt, de ők nem tudják a változást akaró embereket összetartani, és egyben elvinni a szavazófülkékig. Ezért nem visszalépek, hanem előre, mert én tudom leváltani Orbán Viktort. Az előválasztáson a második legtöbb szavazatot gyűjtő Karácsony Gergely várná a kormányába Dobrev Klára és Márki-Zay Péter mellett Hadházy Ákost is.” (szeged.hu)

Sok elemző szerint akár lehet realitása elképzelésének, hisz a jelenlegi kormány számára már jó ideje nem Soros a fő ellenség és az ördögi gonosz, hanem Gyurcsány Ferenc. S bizonyára nem mindenkinél talál ez a szlogen süket fülekre, ami csökkentheti Dobrev elfogadását az (igazi) választáson. Ugyanakkor Karácsony vizionálása, megspékelve a harmadik Márki-Zay kijelentéseivel, sokaknak azt üzeni, hogy az ellenzék, legalábbis néhány vezetője, e pillanatban messze nem húz annyira egy irányba, mint ahogyan formálisan is megfogadták.

Az előválasztás első fordulójában a legtöbb voksot szerzett Dobrev Klára, ezúttal igazi politikusi érzékkel válaszolt. (Persze lehet, mások is így tettek volna helyében.) Szóval ezt mondta: „Ha elvégeztük a munkát, akkor lehet majd arról beszélni, hogy ki hol lesz a legjobb helyen a következő kormányban, erről azonban nem dönthet egyszemélyben a miniszterelnök. Erő és alázat együtt kell a sikeres koalíciós kormányzáshoz. Erő a Fidesszel szemben és türelem, megértés a koalíciós partnerekkel” – fogalmazott Facebook-bejegyzésében.

Megszívlelendő lehet azon reflektorfénybe került, kormányváltást akaró politikusok számára az is, amit Jakab Péter üzent Karácsonynak és Márki-Zaynak: „Mi lenne, ha nem egymás ellen fognánk össze, hanem Orbán ellen?” A Jobbik elnöke egy posztban üzent Karácsony Gergelynek és Márki-Zay Péternek, miután kiderült, hogy közösen indulnak az előválasztás második fordulójában Dobrev Klára ellen. Jakab Péter, aki az első fordulóban negyedik lett a miniszterelnök-jelöltek közül, így nem jutott be a második körbe, szombaton egy Facebook-posztban fogalmazta meg, hogy nem helyesli Karácsony és Márki-Zay döntését. „Amikor kiderült, hogy nem jutok miniszterelnök-jelöltként a második fordulóba, elmondtam, engem nem a helyezés érdekel, hanem az, hogy az ellenzéki összefogás stabil maradjon, a győztest pedig teljes mellszélességgel támogatni fogom.”

Ha szeretnél hozzászólni, megteheted a Debreciner közösségi oldalán. Várjuk a véleményedet!

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!