Vágyom a jóra, a szépre, a békére, a nyugalomra és persze gondolkodom, hogy miért vágyom rá. Az én válaszom egyszerű: hiány van az általános jóságból, az igazán szépből, és a hepciás, erőszakos emberi egyedek állandóan idegesítik a többieket.

Figyelem az embereket. A politikusokat egyelőre hagyjuk, majd velük akarom zárni ezt a jegyzetet, mint a társadalom erőszakos megrontóinak kiszolgálóival. Azt már nagyjából értem, hogy az egyes államok vezetése milyen hatásokat vált ki a különböző társadalmi rétegek életében, a különböző történelmi korokban, de elemezze őket az, akit megfizetnek egy ilyen hatalmas munkáért. (Mielőtt valaki félreértené! Nem a nyálas, ide-oda húzó politikai elemzők beteges összegző értékelésére gondolok.)

Egyszerűen csak szomorú vagyok, ha végignézek Magyarország emberanyagán, ahol megtalálható a túlélésért küzdő, halálosan lebutított, sokszor magára hagyott embertömeg, melynek egyedei olykor nagyon alázatosak, olykor nagyon erőszakosak. Mondjam úgy, hogy természeti népek? Mondom! Ha igazán erőszakra kerül a sor, „brillírozni” fognak, mert a reakcióidejük sokkal jobb, mint a tohonya gondolkodóké. Ezek az emberek írni-olvasni sem tudnak rendesen, de a társadalmi káoszban helyet találnak maguknak. Felfelé igazi szolgák, gondolkodás nélküli végrehajtók, lefelé erőszakos, sokszor bűnöző elnyomók. Ez alatt a szint alatt létezik (én nem tudom, hogy egyáltalán miképpen) a teljes elnyomásában élő, egyre butább, egyre erkölcsvesztettebb ember. Kész! Nincs lejjebb!

Egész „iparágak” épülnek arra, hogy ezek az emberek megmaradjanak az elnyomott, elhagyott, lebutított társadalmi szerepkörben. Ők az igazán aljas és elvtelen emberek! Ők az igazi bűnösök 3,5 millió magyar szenvedéséért! Sok közöttük a megalkuvó ide-oda projektelő parazita. Látszatra akár a haladást is szolgálhatják, de NEM, ők gátak és eszközök az elnyomásban. Nehezen észrevehető arcú emberek, hisz általában onnan származnak, azok közül, akiket el kívánnak nyomni. El kell ismerni, hogy nehéz megkülönböztetni az igazi forradalmárokat és az elnyomók kiszolgálószemélyzetét. Ha cigányokra gondolok, hát én bizony forradalmárt nem látok, csak megélhetési civil cigányt és magukat politikusnak képzelő nyomorúságokat. Persze ez a dolog nem cigányspecifikus, mert azt senki ne gondolja, hogy 3,5 millió cigány ember van nyomorban tartva ebben az országban. Nincs annyi. Ergo, lenni kell sok fehér embernek is, aki abból él meg, hogy látszólag pátyolgatja ezeket az embereket, miközben, nem. Látszólagos pátyolgatásból nem születik akarat! A fenntartható fejlődés egy lózung.

Az én érlelődő olvasatomban (tapasztalat útján), ami öntudatra ébreszt. Kell némi elmélet, de igazándiból ami kell, az a közelben elérhető, jól fizető munka. Aztán lehet pátyolgatni azt, aki már nem éhes. Sokkal könnyebb lenne, de sokak érdeke éppen inverze ennek! Az egész játék arra jó, hogy némelyek – közöttük az állam szolgái is – viszonylag jól megéljenek, és elnyomják a valós politika hangját az elnyomott rétegen belül. A szegény az nem politizál, azt megveszik!

A magukra hagyott embereknek, a szerencsétlen embereknek vannak tiszttartóik és kizsákmányolóik. Felhasználják, kihasználják az egyszerűségüket, a munkaerejüket, miközben megvonják tőlük a jóléti állam vívmányait és minden mást, amit csak lehet. Aki nem képes dolgozni, az dögöljön meg! Ez Orbán Viktor munkalapú társadalma, aminek súlyos következményei lesznek.

Van egy fiatal, igen teherbíró rétege ennek a társadalomnak, amelyik még nem befolyásolója a társadalmi folyamatoknak, de munkája által képes a szűkebb és a tágabb családja jólétét biztosítani. Ők rájöttek, hogy ha többen összefognak, vagy egy okosabb közülük maga alá szedi őket, akkor vérverejtékes munkával jól is lehet élni. Tegyük hozzá, amíg van munka, amíg külföldön kell a munkaerő. Persze őket se sorolnám be a szelíd emberek kategóriájába, mert a jólétük múlik azon, hogy van-e munka. Tény, hogy ők építik az országot és rajtuk keresztül lehet lopni is. Nem kell megbotránkozni! Ahol építenek, teremtenek, ott óhatatlanul jelen vannak a tervezők, a munkaadók, a kivitelezők, a fővállalkozók, az alvállalkozók és az esetek nagy többségében az állam, ahol a politikusok (vagy a mára már nagytőkéssé lett általában egyáltalán nem képzett érdemtelen emberek) döntik el, hogy mit akarnak és mennyiért. Ők a megrendelők.

Nomármost! Ha sok munkával jólétet lehet teremteni egyszerű embereknek is – akik nem fognak ugyan Stendhalt olvasni (aki egyébként Marie-Henri Beyle volt) – de elzenélgetnek, kikapcsolódnak és feltöltődnek energiával a következő hétre is, végül is idilli állapot „lenne”, ha nem tartoznának az erősebbjei a saját elnyomó köreikhez is. Nekem erre jó példa volt a sályi emberölési történet miatti demonstráción résztvevő személyi körök megjelenése – pro és kontra is. Hogy ki dolgoztathat és kit, abban is harc van. Hálózatszerűen, egymásra épülő modellben döntik el maguk között, hogy ki kaphat munkát és ki nem! Ha pedig menni kell Sályra, akkor menni kell, mert legközelebb nem lesz munka, vagy kiesnek a körből és nem lesz „hátterük”. (Már nem hiszek abban sem, hogy a nemzetbiztonságiak figyelnek erre. Sok mindenre nem figyelnek.)

Ők a nép! Egyébként higgyék el, hogy ők a nép! Nehogy valaki félre értse!!! Nem csak a cigányokról beszélek! Nem színfüggő a dolog. A bőrnyakú hatalomszolgáktól a biztonsági embereken át egészen a legkisebb falu legmenőbb vállalkozójáig bezárólag gondolkodom! Mi is idetartozunk (és most nem egy kis egyesületre gondolok, amit külföldről pénzelnek)! Idetartozunk mi is. A gondolkodók, a presztízsmegtartáson szenvedő egyedei ennek a társadalomnak. Ha tetszik, ha nem! Mi vagyunk a nép, velük együtt!

A felsőbb társadalmi köröket most nem említem. Ők a legnagyobb nyertesei Orbán Viktor rendszerének! Megmaradó, régi, úri családok leszármazottai, akik tudtak váltani és tőkésekké lettek, no meg egy csomó felkapaszkodott, erőszakos, sokszor igen buta ember, és a feltétel nélküli kiszolgálóik. Minden olyan kicsiben, mint nagyban: az állam irányítóinak hierarchikus rendje ma hasonló, mint az erőszakon alapuló kistársadalom a szegények között: erőszakalapú.

A magyar kormány rettenetes állapotban van: a külügyminiszter nyíltan szidja a svéd miniszterelnököt és a svéd társadalmat, az igazságügyi miniszter megvéd minket Brüsszeltől, ahová 2004-ben önként csatlakoztunk. (Tán csak kéne majd egy népszavazás, mielőtt megoldják úgy, mint az alkotmányozást! Megfigyelték már: színig van a közösségi média a kormány szereplőinek posztjaival. Némelyik olyan színvonalon aluli, hogy már tudom, a butáknak, az erőszakosoknak, a rettentően befolyásolt, akár ölésre is képes embereknek szól.)

Közben Szijjártó Péter (aki valaha aputól és anyutól kért pénzt medencés házra elvileg) úgy meggazdagodott, hogy a Balaton-parti nyaralójához focipályát épít magának, és állandóan azzal dicsekszik, hogy neki micsoda barátai vannak a vele munkakapcsolatba kerülő más országok, intézmények vezetői között. Fel nem fogja, hogy mit jelent a protokoll, vagy mit jelent a diplomácia, és közben ő a diplomaták vezetője. Rettenetes.

Az eddig válófélben lévő (remélhetőleg a családi válságból kiláboló, a közösségi médiában már-már manökenként mutatkozó igazságügyi miniszter), a CSOK-ra építkező Varga Judit pedig beékelte magát a Miskolci Egyetem Közalapítványába, amit előtte ők maguk teletömtek közpénzzel. Mit lehet erre mondani? Soha nem akarnak lemondani a hatalomról? Mi lesz, ha mégis meg kell tenniük? Ki fog miatta szenvedni ebben az országban? A kormánytársaik is ott vannak magas civil és gazdasági pozíciókban, mindenütt, de ők dehogyis rombolták le a jogállamot, dehogyis adósították el Magyarországot, dehogyis támadják az LMBTQ+ embereket, dehogyis üldözik a hajléktalanokat, dehogyis szenvedtetnek a létminimum alatt 3,5 millió magyar embert, dehogyis fizetnek egy egész propagandagépezetet azért, hogy idegbajosak, gyűlölködők, már-már elmebetegek legyenek az emberek!

Ez a néhány mondat csak parányi betekintést ad abba, amit a kormány emberei a néppel művelnek, miközben ők maguk milliárdossá válnak és a gazdasági befolyásukkal bárkit félre tudnak söpörni, aki velük nem ért egyet. Szomorú vagyok. Hagytuk ezt. Kegyetlenül nehéz idők jönnek, bármi is legyen 2022 eredménye.

Hol beszélnek ebben az országban szépen? Hol nem érvényesül az a mentális, felülről jövő erőszak, ami tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, darabokra veri szét a kultúra maradványait is? Megmondom: a pszichológusnál és a pszichiáternél. Sokakat el kéne, hogy gondolkodtasson azoknak az amerikai filmeknek a világa, amelyekben megjelenik a bőrkanapé, a pszichológus és az egyéni, családi, csoportos vagy társadalmi problémákat feldolgozni nem képes ember képe. Nálunk milliónyi feldolgozatlan probléma van a társadalomban! A tehetősek akár 12 ezer forintot is fizetnek egy óra beszélgetésért. A szegények pedig a világon semmit nem tehetnek. Vagy elviselik, vagy magukba fordulnak. A magyar egészségügy nem csak külsérelmi nyomokban nem képes haladni a korral.

A magyar társadalom sokkos állapotban van. Én nem mondom, hogy Gyurcsány a legalkalmasabb ezt helyrehozni, de érdekes, hogy az elnyomó hatalom vele jeleníti meg az ellenpólust. Úgy látszik, mindent egy lapra tettek fel. Meglátjuk bejön-e. Remélem, nem. Gyurcsány egy szerény filantróp a jelenlegi kormánygépezethez viszonyítva! 🙂 Jaj, nem akarok én senkit befolyásolni, de ami most van, olyan még nem „vót”, no! 🙂 A profán-tahóság magasiskoláját nehéz lesz lerántani a valóságba, no!

Most már aztán mondjam meg, hogy kik azok, akik szépen beszélnek ebben az országban? Megmondom. A hatalmas tudású bölcsészek, akik megőrzik a kultúrát nekünk, amiről lassan fogalmaink sincsenek a pénzkeresésbe merülve. A filozófusok, a társadalomtudósok, akik átlátják ennek a társadalomnak a hibáit, és a tanítók. Tanítók, tanárok, jó emberek, képzett emberek, akik át akarják adni a tudásukat másoknak, meg akarják menteni az erkölcsöket (no, nem ezt az álkeresztény, csak a hatalomért alkalmazottat), át akarják vészeltetni az emberekkel ezt a korszakot, ami bizony a háború, végső soron valamiféle visszarendeződés felé mutat, amit jó lenne elkerülni. Azok, akik nem propaganda-törvényekkel osztják meg az országot, hanem tele vannak érzésekkel, tudással, és békesség után vágynak. Azok, akik meg tudnak elégedni a vagyonban, nem akarnak a többhöz, a sokhoz, még többet, akiknek elveik vannak, akik tele vannak szociális érzékenységgel, de megálljt tudnak parancsolni az átlátszó sunyiságnak, és amikor Magyarországra gondolnak, akkor minden egyes magyar állampolgár méltóságára is gondolnak!

No, ők azok az emberek, akik egy lebutított ország erőszakolói ellenében képesek még szépen beszélni, emberi léptékű nyelvet használni egymás között, másokért!

Kellemes hétvégét kívánok!
Tudják: a Debreciner a szabad emberek lapja!