2018-ban azzal a videóval tett szert országos ismertségre a MátészalkaLeaks, amelyben egy csigának öltözött aktivista lefut egy Debrecen és Mátészalka között közlekedő személyvonatot. A csoport ezzel az akcióval a vasútvonal siralmas állapotára szerette volna felhívni a figyelmet. Azóta is aktívak maradtak, számos mátészalkai és környékbeli ügyet karoltak fel. Az elmúlt évek tapasztalatairól, céljaikról és a motivációjukról kérdeztük a MátészalkaLeaks alapítóját, Lintényi Leventét és a csoporthoz három éve csatlakozott Szabó Richárd közösségi vezetőt.
Mi a MátészalkaLeaks? Lokális mozgalom? Civil szervezet? Sajtótermék? Ezek közül mindegyik? Mi a fontossági sorrend? Hogy férnek meg ezek a szerepkörök egymás mellett?
Lintényi Levente: Minden egyben. Valamelyest mondhatjuk médiaterméknek, bár nincs bejegyezve. Egy blogról és egy Facebook-oldalról van szó, amelyeknek a tájékoztatás a célja. A fő profilunk a közösségszervezés: ügyek mentén szervezzük meg az érintetteket, azt próbáljuk elérni, hogy az ügyekben érdekelt emberek fogjanak össze, vázoljanak fel egy kampánytervet, és azt végrehajtva próbáljanak nyomást gyakorolni a döntéshozókra annak érdekében, hogy elérjék, amit szeretnének. A tagjaink főként mátészalkaiak, de vannak környékbeliek is. 15-20-an vannak, most az előválasztás miatt többeket kicsit nehéz elérni. Van köztük DK-s, jobbikos, fideszes és mihazánkos is, akik nagyon jól együtt tudnak működni egymással.
Azt mondja, nincsenek bejegyezve, az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál mégis bejegyzett sajtótermékként szerepel egy nyomtatott MátészalkaLeaks. Arról mit érdemes tudni?
Lintényi Levente: Ez hűen fémjelzi a jelenlegi magyarországi helyzetet. Ahhoz, hogy megfelelő nyomást tudjunk gyakorolni a döntéshozókra, nem elég az, hogy mi egy informális csoport vagyunk. Azt vettük észre, hogy ha médiaként vesszük fel a kapcsolatot az illetékesekkel, egyszerűbben kapunk válaszokat a közérdekű adatigényléseinkre. Ezért bejegyeztettünk egy MátészalkaLeaks nevű lapot, amely egy pár számot élt meg. A finanszírozására nincs anyagi keretünk, de arra jó, hogy könnyebben kapjunk válaszokat. Ügyeink főleg a MÁV-val vannak, ők egy idő után elkezdtek csak a közérdekű adatigénylésekre válaszolni.
Sokan a vasúttal kapcsolatos ügyekkel kötik össze önöket. Valójában minden olyan problémával foglalkoznak, amelyek érintik a helyiek életét, és helyben megoldhatók?
Lintényi Levente: Igen, így van.
Levente említette, hogy az előválasztás miatt egyes tagokat most nehéz elérni. Ezek szerint van némi átfedés a MátészalkaLeaks és a pártok aktivistái között? Ez a település méreteiből fakadó jelenség? Aki a közélet iránt érdeklődik, az találja meg önöket és a pártokat is?
Lintényi Levente: Igen, Mátészalka egy kisváros, hivatalosan 16-17 ezren lakják, kevesen érdeklődnek a közügyek iránt. Másrészt a mi csoportunkba bárki jöhet, nyitottak vagyunk: a Fidesz-tagok közül is bárkit szívesen látnánk. Nem vagyunk az ellenfeleik, annak ellenére, hogy a város politikai döntéshozói és a hozzájuk közel állók már inkább ellenségként kezelnek minket. Pedig 5-6 év alatt elég sokat letettünk az asztalra. Ha még pár ember megpróbált volna ugyanennyit tenni, már sokkal előrébb járnánk itt, Szabolcsban.
Miben nyilvánul meg, hogy a helyi vezetők ellenségként tekintenek önökre?
Szabó Richárd: Például abban, hogy ha foglalkozunk egy üggyel, a hivatal és a képviselők próbálják úgy beállítani, mintha ők értek volna el azzal kapcsolatban eredményt. Sehol nem említik meg a MátészalkaLeaks-et. Úgy néznek ránk, mintha mi lennénk az ellenzék. Mi szerettünk volna korrekt viszonyt kialakítani az önkormányzattal, és habár eleinte voltak arra utaló jelek, hogy ez sikerülhet, most azt gondolom, hogy ezen a téren visszalépés történt. Van Mátészalkán egy főleg fideszes szavazókból álló Facebook-csoport. Megpróbáltunk ott egy bejegyzést közzétenni, hogy szavazzanak ránk a Tesco pályázatán, de nem engedték ennek a megjelenését. A pályázatot egyébként megnyertük.
Lintényi Levente: A pályázatunk „Civil vitaminbomba” címen futott, 400 ezer forint értékben fog friss termelői alma érkezni a mátészalkai és környékbeli emberekhez. Nem arról volt szó, hogy valami eszközbeszerzést akartunk volna végrehajtani, hanem egy közügyről: a szegény emberek asztalára kerüljön vitamin. Az alma egyre drágább, kilója 400-500 forint, szóval ez sokaknak nagy segítség lesz. Ebben próbáltak minket egyesek visszatartani. Az, hogy minket ellenségként kezelnek, abban is megnyilvánul, hogy az önkormányzat dolgozói közül páran szoktak kommentelni hozzánk. Állandóan kötözködnek, kioktatnak minket, letegeznek, pedig nem őriztünk együtt birkát. Lenézik azokat az embereket, akik nulla forintból működnek, csak azért, mert szeretnének tenni valamit ezért a vidékért. Nem szeretnénk innen elköltözni, pedig innen nézve Debrecen is egy kicsit élhetőbb városnak tűnik. Bár ott is látunk problémákat, egy DebrecenLeaks-nek is lenne létjogosultsága.
Egyáltalán nincs bevételük a MátészalkaLeaks-ből?
Szabó Richárd: Nincs. Régebben érkeztek adományok, nemcsak pénzbeli felajánlások, hanem például kiosztható csomagok is. A MátészalkaLeaks ma már nem kap támogatásokat. Sokszor megkaptuk, hogy Soros-pénzből tartjuk fenn magunkat, volt idő, amikor kaptunk is forrásokat, de ma már nem kapunk. Mi ketten és a többi tagunk is munkásember, e mellett végezzük ezt a tevékenységünket. Nagyrészt Levente és én működtetjük az oldalt, van, hogy hajnalig fenn vagyunk, és válaszolgatunk a levelekre. Dolgozunk, így maradunk fenn.
Mivel foglalkoznak főállásban?
Szabó Richárd: Mindketten ugyanabban a gyárban dolgozunk betanított munkásként.
Három éve hívták föl a Mátészalka és Debrecen között közlekedő vonatok lassúságára a figyelmet az emlékezetes csigafutásukkal. Akkor azt szerették volna kikényszeríteni, hogy a vasútvonal felújításával emelkedjen legalább 80 km/órára az átlagsebesség. Ez máig nem történt meg. Mi hiányzik? A MÁV akarata? A politikusoké? A civilek összefogása?
Lintényi Levente:
A MÁV-ot csak dicsérni tudom. Amit a saját forrásaik terhére meg lehetett csinálni, azt meg is csinálták. A vonatok most is csigalassúak, a leggyorsabb személyvonat 103 perc alatt küzdi le a 78 kilométert. A Debrecen és Apafa közötti szakasz a 100-as vasútvonalhoz tartozik, a Mátészalka és Nyírbátor közötti pedig a 113-as vonalhoz. Ez a 28 kilométer jó állapotban van, a maradék 50 viszont gyalázatos. A MÁV itt tett lépéseket, 4-5 kilométeren visszaállította az eredeti pályasebességet, folyamatosan cserélik a talpfákat, síneket cserélnek, ezen a nyáron is másfél-két hónapig volt vágányzár. A mai közbeszerzési gyakorlat mellett ugyanakkor egy kilométer vasúti pályának már a felújítása is milliárdos költség, itt pedig teljes rekonstrukcióra lenne szükség.
A pályaszerkezet és talán a nyomvonal is elavult, nagyon sok lenne a tennivaló. Amire szükség lenne, az a kormányzati akarat. Itt jönnek a képbe az országgyűlési képviselők, akiken nem látjuk, hogy tüsténkednének azon, hogy ez a vasútvonal átépüljön. Pedig a 80 km/óra a mai világban a minimálisan elvárható sebesség lenne. Pár hónappal ezelőtt az Innovációs és Technológiai Minisztérium egy közérdekű adatigénylésre adott válaszban megírta nekünk, hogy örüljünk, mert jön az M49-es gyorsforgalmi út, és gyorsan lehet majd közlekedni.
Örültek?
Lintényi Levente: Nem értettük, hogy mi köze van ennek a Mátészalka-Debrecen vasútvonalhoz, amikor az autópálya nem Debrecen felé megy, a tömegközlekedésre pedig nincs hatása. Azt szeretnénk, ha az érintett települések polgármesterei összefognának és a kezdeményezés mellé állnának, mert most még ez sincs meg. A mátészalkai polgármester az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz fordult egy információt kérő levéllel, és úgy vettük észre, hogy a nyírbátori polgármesternek is fontos lenne egy gyors vasútvonal, rajtuk kívül azonban mást nem igazán hallunk. Pedig most lesznek a parlamenti választások. Debrecenben most jelentettek be egy új beruházást, ahol 450 munkahely létesül, ott lesz a BMW-gyár is. Ha lenne egy 80-nal, ne adj Isten 100-zal közlekedő vasút, megnyílna a lehetőség a mátészalkai, fehérgyarmati, nyírbátori munkavállalóknak arra, hogy Debrecenben tudjanak dolgozni, az alacsonyabb képzettségű debreceniek pedig a mátészalkai és nyírbátori gyárakban dolgozhatnának.
Mit gondolnak, miért nem fognak össze a térség polgármesterei, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra?
Lintényi Levente: Ők azt hajtják végre, amit odafent kitalálnak. Nagyon kevés polgármester mer ellenkezni. Pedig ha néhány fideszes polgármester összefogna, nem hiszem, hogy lesöpörnék őket a politikai palettáról.
Szabó Richárd: Rengeteg település van, ha minden polgármester összefogna, sikerre lehetne vinni az ügyet.
Lintényi Levente: A KSH adatai szerint a megye lakossága minden évben 1 százalékkal csökken. Ha nem lépnek a politikusok annak érdekében, hogy elérhetőek legyenek a messzebb lévő munkahelyek is, akkor a megye el fog néptelenedni. A fehérgyarmati térségben a fogyás 1 százaléknál is magasabb. Megoldás lenne, ha létrehoznának Fehérgyarmattól egészen Debrecenig egy normális, akár 120 km/órás vasútvonalat. Egész élhető lenne ez a megye, de ha az ember nem tud tömegközlekedni, a jobb élet reményében elköltözik.
Nem csak Mátészalkán működnek. Mi a célja a „Közügyekben utazunk” nevű csoportjuknak?
Szabó Richárd: Ez a MátészalkaLeaks kistestvére. A környékbeli településeken a MátészalkaLeaks-ben is használt módszerekkel, az emberekkel közösen oldunk meg ügyeket. Úgy tűnik, hogy erre van kereslet, mert folyamatosan nő az oldalunkat kedvelők száma. Egyre több nyert ügyünk van, most a MátészalkaLeaks-szel közösen visszük a fogászati ügyelet ügyét. Minden környékbeli települést érintő probléma, hogy csak Nyíregyházán van ügyelet. Elsősorban Jármi, Kocsord, Papos és Őr településeken ténykedünk, de ha máshonnan érkezik valami panasz, ott is próbálunk segíteni. Arra sarkalljuk az embereket, hogy közösen oldjuk meg a problémákat.
Összesen hány települést érint a fogorvosi ügyelet kérdése?
Szabó Richárd: 139 települést. Mátészalkán hétvégén nincs fogorvosi ügyelet, a legközelebbi Nyíregyházán van, innen oda eljutni pedig nem egy egyszerű történet. A fehérgyarmati térségben 50 település található, a menetidő 120 és 173 perc között van Nyíregyházáig. Csenger környékén 11 település érintett. Mátészalka térségében 26 érintett település van, a menetidő 90 és 125 perc közötti. A vásárosnaményi térségben 27 érintett település, a menetidő 90 és 127 perc között van. A nyírbátori térségben 25 érintett település, 61 és 119 perc közötti a menetidő. A legközelebb eső település is egy órára van Nyíregyházától. Ha valakinek fáj a foga hétvégén, egy másfél-két órás utat kell bevállalni, hogy eljusson egy fogászatra. Ez megengedhetetlen. Azért küzdünk, hogy erre valamilyen megoldást találjunk. Közérdekű bejelentést fogunk tenni az ügy érdekében.
Lintényi Levente: A kistérségi társulásokhoz fordulunk, azt kérjük tőlük, hogy fogjanak össze, közösen találjanak ki egy finanszírozást annak érdekében, hogy egy jól megközelíthető mátészalkai vagy nyírbátori helyszínen legyen hétvégi és ünnepnapi ügyeleti fogorvosi ellátás.
Mi motiválja önöket arra, hogy a szabadidejüket Mátészalka és a környező települések közügyeire áldozzák?
Lintényi Levente: Engem az motivál, hogy nem szeretnék innen elköltözni, hátha élhetőbbé, jobbá tudjuk tenni Mátészalkát és a környékét. Ez kicsit szélmalomharc, sokszor kérdezik, hogyan bírjuk, hogy ennyien nem szívlelnek bennünket. Én mindig azt mondom, hogy milyen sokan kedvelnek minket. Ezeknek az embereknek a véleményéből és szeretetéből táplálkozunk.
Szabó Richárd: Hasonlókat tudok elmondani. Itt születtem, itt élek 31 éve, szeretem Mátészalkát és a környéket, nagyon sok embert ismerek. Szeretném jobbá tenni ezt a várost. Nagyon jól esik, amikor megyek az utcán, és megszólítanak, hogy ’ez meg ez lenne a probléma, vagy hogy láttalak a tévében, olvastam az interjút, jók vagytok, csak így tovább’. Az embernek dagad a mája attól, hogy szeretik, és népszerű a saját városában. Nagyon sokan máig beszélnek a csigafutásról. A munkahelyen is mondták már egy-egy projektünkről, hogy nagyon jó volt. Több mint tíz éve dolgozok a jelenlegi munkahelyemen. Ha itt minden rendben lenne, Mátészalka egy élhető város lehetne. Nem fogjuk feladni, nem fogunk elcsüggedni.
Milyen tanácsaik vannak azok számára, akik a MátészalkaLeaks-hez hasonló kezdeményezést szeretnének létrehozni más, hasonló méretű településeken?
Lintényi Levente: Szeretnénk, ha a mi gyakorlatunk ragadósnak bizonyulna, szívesen segítünk. 4-5 lelkes, aktív emberre van szükség, akik nem félnek semmitől. Sok mindent meg kell tanulni, például azt, hogyan kell közérdekű adatigénylést benyújtani vagy közérdekű bejelentést tenni, de egyrészt mi is segítünk, másrészt vannak kapcsolataink olyan alapítványokkal, amelyek szintén tudnak segíteni.
Szabó Richárd: Fontos a türelem. Ha egy ügyet nem sikerül egy módon megoldani, akkor másik módot kell keresni. Nagyon sok településen lenne szükség a miénkhez hasonló csoportra. Mindenhol van tennivaló.
Kapcsolódó anyagok:
- Túlélőcsomagot kaptak a Mátészalka-Debrecen vasútvonal utasai
- Felvilágosító füzet, színes ceruzák, napelemes töltők – segítők és önkéntesek 2.
- Két és fél év után érte utol a csigát a MÁV által szponzorált cáfolóember
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!
