A környezetrombolásuk, maguk bármennyire gazirtásnak minősítették, arra enged következtetni, hogy az ifjú harcosok rendesen elfeledkeztek napjaink – nem nagy túlzással élve – egyben az emberiség jövőjének egyik kulcskérdéséről. Hacsak nem felsőbb parancsra tették, amit tettek. Merthogy már a mára szétbarmolt területen látható tábla láttán meg kellett volna állniuk, s értelmezni az ott olvasható kiírást: „Nem gaz, méhlegelő”. Sőt! Ráadásként felfestettek egy méhecskét a táblára. Ez talán egy óvodásnak is szemet szúrt volna. S ők már bőven rendelkeznek akkora agyi kapacitással, hogy rájöjjenek és kikövetkeztessék: a terület gazdái és tulajdonosai nem véletlenül, nem hanyagságból, nem feledékenységből hagyták az adott pillanatban, illetve időszakban olyan állapotban a legelőt, mint amilyenben az ifjú fidelitások (felbujtóik árnyékai mögé bújva) felkeresték. Tehát jogállamban a törvénytisztelő állampolgárok nem önbíráskodással élnek, amikor szabályszegést vélnek felfedezni, hanem jogi úton keresik igazukat. A kormánypárti média ennek ellenére „természetesen” azonnal és feltétel nélkül melléjük állva ujjongott. Hisz, ami minden ökológiai szempontnál fontosabb számukra, (szerintük) ismét sikerült belerúgni a főváros vezetőibe. Íme az érvelésük jellemzői:

„Budapest baloldali vezetői a közterület gondozására is alkalmatlanok. A parlagon hagyott területeket elnevezték méhlegelőnek, amiket az emberek felháborodása ellenére nem számolnak fel. Úgy döntöttünk, hogy a magasra nőtt gaz-erdőt közösségileg lekaszáljuk!” Ezt írta a Fidelitas a poszthoz, ami „közösségi munkájukról” számol be.

A Magyar Nemzet időjárási okokkal támasztja alá az akciót: „A Fidelitas besegített a fővárosnak: fűkaszát ragadtak és megtisztítottak egy méhlegelőnek kikiáltott gazerdőt. A sárgásra perzselődött gaz és vadvirágok kimondottan veszélyesek a nyári hőségben, akár egy autóból kidobott cigarettacsikk is lángra lobbanthatja a száraz növényzetet a fővárosban. Ilyen például a kaszálatlan Gellérthegy oldala is, ahol a méhlegelőnek elnevezett területen könnyen futótűz alakulhat ki a méteresre nőtt növényzet miatt.”

Lássuk a hasonló területekért felelős valódi szakemberek véleményét is:
A Vadvirágos Budapest program a Fővárosi Önkormányzat és a Főkert szakmai alapú koncepciója – írja a 444.hu. Ennek leírásában az olvasható, hogy „..a gyepfelületek intenzív, évenként szokásos 5-7 alkalommal történő teljes lekaszálása helyett a parkokban olyan foltokat jelölünk ki, ahol 1-3 kaszálást megtartva a vadvirágoknak van ideje kifejlődni, virágozni, magot érlelni, terjedni. A vadvirágok és a kevésbé bolygatott zöldfelületek élő- és táplálkozó helyet biztosítanak a rovarvilág számára, melyek egyúttal az énekesmadarak számára jelentenek táplálékot. A magasabbra engedett gyepek több harmatot, vizet kötnek meg, ezáltal pozitívan hatnak a talajvízháztartásra, az ilyen felületek kevésbé száradnak ki aszályos időszakban.”

A leginkább illetékesnek mondható illetékes már korábban igyekezett érvekkel alátámasztani az előrejelezhető helyzetet: Budapest több kaszálatlan területe miatt egyébként már korábban is felháborodtak emberek és pártok, de Bardóczi Sándor főtájépítész türelmet kért. Májusban a Facebook-oldalán egy hosszú posztban írt arról, hogy amikor belevágtak a vadvirágos rét programba, akkor még nem sejtették, hogy az időjárás nem áll melléjük. Szerinte a rengeteg eső miatt nagyon nőnek a növények, a gaz is, a Főkert és a kerületi parkfenntartó cégek sem győzik a kaszálást, igen, le vannak maradva. A Főkert által kezelt 6 millió négyzetméter zöldfelület 4,5 százalékát jelölték csak ki méhlegelőnek. (szeretlekmagyarorszag.hu)

Ugyanakkor a „Fővárosi Kertészet válaszában azt (is) üzente, szívesen látják azt, aki dolgozni jönne, de ehhez szakmai iránymutatásukra is szükség van, a Fidesz ifjúsági szervezetének akciójához pedig hozzáfűzték a következő pontokat: Nem hagyunk kaszálékot a területen, az élő fák körül különösen körültekintően használjuk az eszközt, a fák törzsébe nem vágunk bele, mert ezzel őket betegítjük meg, utat adva a fertőzéseknek és kórokozóknak, nem gyűjtjük műanyag zsákba a kaszálékot, hanem autóinkra felvillázva a komposzttelepünkre szállítjuk, ahol komposztálás után a fővárosi területek tápanyag utánpótlásánál kerül felhasználásra, ha hulladék képződik a munkánk során, azt minden esetben eltakarítjuk, nem hagyjuk ott.” Mint írták a „kijelölt területen sokszínű növényvilág van (volt) alakulóban..” (noizz.hu)

Tegyük hozzá mi innen a távolból, hogy a korábban említett sok eső a fővárosra, s nem Debrecenre vonatkozik. Mert városunkban, egyes részein különösen, még a sajnálatosan alacsony sokévi átlagot is évről évre alulmúlja az az esőmennyiség, amely a növények számára a legfontosabb vegetációs időszakokban nem hullik le. Félő tehát, hogy a méhlegelőnek esetlegesen kijelölt debreceni növényi foltok még jobban kiszáradtak, ugyanakkor a szívós gaz fővárosi rokonait túlnőtte. Ugyanakkor sajnos nem vagyok biztos abban, én legalábbis nem tudok róla, hogy a virágos Debrecenben létezne akár egyetlen egy ebből a világszerte felismert szükségszerűség létrehozta városi vadkertekből.

„A Guardian cikke szerint Németországban több mint száz nagyvárosi területen hoztak létre vadvirágos városi réteket az elmúlt három évben, és a budapesti ötletet is a hasonló példák inspirálták. A rovarok élőhelyének növelése azért fontos, mert a rovaroknak nélkülözhetetlen szerepe van a növények beporzásában, a szerves hulladék lebontásában, az ökoszisztéma alapvető működésében. Berlinben 1,5 millió eurót különítettek el több mint 50 városi rét létrehozására, Münchenben pedig mintegy 30 ilyen működik 2018 óta. Hasonló kezdeményezések vannak Braunschweigben, Hamburgban, Stuttgartban vagy Lipcsében is.
Budapesthez hasonlóan Németországban is okoztak társadalmi ellenállást a rendetlennek ható területek. A Guardian szerint ugyanakkor két-három év alatt alakul ki olyan vadvirágos rét ezeken a területeken, amelyek már esztétikailag is megnyerő. ’Megváltozott a véleményem. Mostanra egy hihetetlenül látványos értéke lett a lakónegyedünknek’ – mondta a rétekről egy eleinte szkeptikus berlini lakos az újságnak.” (g7.hu)

Nos, hasonló projekteket a világ szinte minden nagyvárosa elindított, s már évekkel ezelőtt. Immár rendszerszerűen a magasházak tetejét vagy közösségi erkélyeit szintén kertesítik. Ezért is mertem feltételezni, hogy ebben a kérdéskörben nem igazán tájékozódtak, vagy nem vették figyelembe az élővilág, végső soron az emberiség érdekeit az akció önvállveregető végrehajtói. Ráadásul bármely szolgáltatónál elérhető ismeretterjesztő tévécsatornák szintén több tucat számra mutatják be (ismétlésekkel együtt még többször), miként alakítanak ki különböző külföldi városok szakhatóságai, lakói méhlegelőket vagy éppen a lakosok közösségi kerteket. Viszont egyes források azt is tudni vélik, hogy nálunk a munkavédelmi szemellenzőt éppen az országos politika potentátjainak egyike (vagy többje) adta fel az osztagnak, amikor útjukra eresztették a fiatalokat. Szerencsére közösségi kertekre már Debrecenben is akad példa. Utóbbira, ha jól láttam a társasház előtti földecske kiírását, az Újkertben találtam példát.

Mindazonáltal Debrecenre mindig az volt a jellemző, s ma is az, hogy inkább a szemünknek kedveskednek a köztéri virágágyásokkal. Miközben nagyot változott a(z élő)világ, s ma már más szempontokat kellene, ha nem is előtérbe, de legalább látótávolságba helyezni. Magyarán és röviden: a közterületekre kiültetett szép, de rövid ideig virágzó, s olykor a gyakori(bb) locsolás híján túl hamar kiszáradó – idén is láttam rá példát – egynyári virágok helyett meg lehetne próbálkozni azzal, hogy néhány hagyományosan évente beültetett helyre igénytelenebb, nem annyira látványosan szép, de a méheknek és más rovaroknak életfontosságú növényeket ültessenek ki. Akár a kevésbé szem előtt lévő, kevésbé belvárosi területeken. Mi több, alighanem elég lenne a magvaikat kiszórni, s olykor belocsolni.

Ami pedig az akció politikai olvasatát illeti, olyan valójában nem létezik. Hisz létesítettek méhmenedék parcellákat a fideszes vezetésű Székesfehérvárott ugyanúgy, mint az „ellenzéki” Szegeden. Ami Fehérvárt illeti: „A fideszes Cser-Palkovics András által vezetett megyeszékhelyen májusban – amikor még a méhlegelő nem került be a pártpolitikai mátrixba – az önkormányzat által kezelt 400 hektáros terület negyedén alakítottak ki méhlegelőket. A 100 hektár döntő többsége külterületen van, de elszórtan. Három focipályányi méhlegelő így is jutott az ország kilencedik legnépesebb településének belterületére is.” (telex.hu)

A szegedi példa: „Szeged különböző részein tíz méhlegelőt hozott létre a Mondolo. A zöld foltokat a város környzetgazdálkodási cégének munkatársai öntözik, és vigyáznak a kaszálásnál is, hogy a virágok megmaradjanak.” (telex.hu)

Azt hiszem, a sokszor az ország második városaként emlegetett Debrecen számára sem lehet politikai kérdés, hogy, amennyiben a szakemberek úgy ítélik meg, csatlakozzék ezen városokhoz. A méhek és a hasznos, kártevőket pusztító rovarok számának drámaian és sajnos folyamatosan csökkenő száma ugyanis mindenképpen indokolná.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!