A polgárháborús helyzet eszkalálódását megelőzendő, Afrikából érkező ENSZ békefenntartó erők vonultak be Magyarországra 2021 nyarán. Gyors beavatkozásuknak köszönhetően sikerült kettéválasztani a nagyjából ugyanakkora súlyú és jelentőségű ellenséges magyar csoportosulásokat, s kihasználva az ország geográfiai jellemzőit, a népesség egyik felét a Dunántúlra telepítették, a másikat a Dunáninnenre, s a folyó adja a demarkációs vonalat, ahol folyamatosan járőröznek az afrikai ENSZ-naszádok, hogy hermetikusan elzárhassák a vírustagadó és/vagy oltakozni nem kívánó magyarokat azoktól a magyaroktól, akik már beoltatták magukat valamelyik vakcinával, illetve erre készülnek.

Az ország kettészakadása akkor vette kezdetét, amikor a kormány enyhített a járványügyi szigorításokon, kinyitotta a teraszokat, majd a stadionokat, s nem tudta betartatni sem a hatóságaival, sem konkrétan a rendőrségével a még megmaradt – távolságtartó, maszkviselést elrendelő – vírusintézkedéseket.

Az ENSZ békefenntartói kimenekítették az emberek haragja elől a politikai és a gazdasági elit tagjait és családjaikat. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki vezetőket a Margit-szigetre deportálták, a kölcsönösen és megszakítás nélkül egymást halálgyárosoknak nevezők onnan nem távozhatnak, sőt semmiféle kommunikációjuk sem lehet kifelé, nehogy folytassák a híveik uszítását.

Az ország gazdasága összeomlott, egyre nagyobbá vált a nélkülözés, ezért több százezer magyar a határokat illegálisan átlépve próbált külföldön boldogulást keresni a családjának. Magyarország szomszédai – észlelvén a tömeges migrációra tett kísérletet – azonnal visszaszorították a menekülőket, tekintet nélkül arra, hogy nők, idősek, betegek és gyerekek is voltak a magyarok között; majd a környező országok egyesített erővel kerítésépítési munkálatokba kezdtek. Dolgukat megkönnyítette, hogy a déli határon nem volt ilyen tevékenységre szükség, hiszen oda néhány éve maguk a magyarok építettek védműveket, amelyekkel mostanra bezárták magukat.

A korábbi sérelmek miatt az európai országok szinte mindegyike elfordult a magyaroktól, egyedül a finnek jelezték, hogy segítenének nekik, ám az egyre nagyobb éhínséggel küzdő magyarok „kipcsak” szabadcsapatai azt üzenték nekik, hogy nem kérnek a halszagú rokonságból.

(A fenti beszámoló fikció.)

Ha hozzá szeretnél szólni, megteheted a Debreciner közösségi oldalán. Várjuk a véleményedet!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!