A volt debreceni polgármester, regnáló fideszes országgyűlési képviselő, Kósa Lajos lassan volt már minden is. Most épp piktor lett. S erről, ahogy az dukál, kellőképp beszámolt közösségi felületén, fotókon és videóban mind ő, mind a pártja, mind annak ifjúsági szervezete, mind a debreceni önkormányzati média. Önmarketing közösségi tevékenységbe bújtatva – van ennek politikusi gyakorlata szerte a világon. Felhívása elvileg arra irányul, hogy a debreceni városlakók vigyázzanak lakóhelyükre. Ez egy kimondottan kedvelhető gondolat, hiszen ha mindenki csak a maga szemetét nem dobja el (vagy összeszedi), ha mindenki csak épp a háza előterét tartja rendben, az valóban sokat érhet a város kinézete szempontjából.

Ugyanakkor a tálalás kicsit fura lett, és az jön le az egészből, ha a Kósafest után egy nappal végigtekintünk a Darabos utcán, s nem csak a padokat nézzük, hogy ismét csak nagyon elő akartak rukkolni valamilyen aktuális pozitív üzenettel, de közben lehetőleg ne essen le a gyűrű az ujjukról. „Ha mind a 200 ezer debreceni megteszi azt a minimumot, amit a környezete igényel a tisztántartás, karbantartás kapcsán, akkor könnyű a várost tisztán tartani, és Debrecen egy szép, tiszta, jó hangulatú város lesz..” – mondta Kósa. Tiszta sor..

Amúgy meg, nosza, aki csak debreceni, a fideszes politikus szerint 0-100 éves korig mindenki sürgölődjön-forgolódjon! A 200 ezerben ugyanis benne van az újszülöttől kezdve az épp gyógyíthatatlan betegeken át az esetleg mozgásképtelen aggastyánokig mindenki. Eme felhívásra azonban fel kell serkennie a teljes helybéli népességnek.

Az, hogy pado(ka)t festettek Kósáék a Darabos utcán, a valóságban úgy fest, hogy lepingálták a fém részeket meg a jelek szerint az ülőkét is – bár akadnak hiányosságok, mutatják a fotók. Így egy nap távlatából nem látszik, hogy sikerült volna akkurátusan végigmenni az összes, mintegy 10 padon, ami az utcában áll – pedig a híradásaikban ezt közölték.

Anélkül, hogy a „sok kicsi sokra megy” elvet leszólnánk, megállapíthatjuk, hogy igazából semmivel sem lett kevésbé lelakott kinézetű Debrecen eme belvárosi utcája. A falak több helyen málladoznak, a kukák és az elektromos szekrények kosztól mocskosak, a járda állapota pedig van, ahol a híres helyi rockzenekar nevére hajaz. Ráadásul, ha már így belelendültek, picit szétnézhettek volna jobban. Láthatunk ugyanis több olyan biciklilekötésre való alkotmányt, amelyek a lefestett padtól nem messzire állnak, vagyis vélhetően kiverte a szemüket, s amelyekre egyúttal már szintén ráfért volna egy sor szürke pigment. Ám maradtak olyan kopottak, mint előtte. Lehet, elfogyott a szürke egyetlen árnyalata. S az sem szúrta a szemét a pártszakiknak, hogy egy padot felcsiliviliztek (ha megtették..), ám mögötte 50 centivel egy szétrohadt fémszekrény ad romantikus körítést az ücsörgéshez.

Biztosan én vagyok rosszindulatú, de olyan érzésem van a festős akció kapcsán, mintha tudatosan kiválasztották volna, a Darabos utcában mi az, ami a legkisebb erőfeszítéssel járó karbantartói munka, amit aztán kellő propagandamédia-háttérrel meglobogtathatnak, hogy lám, mi ilyen kis ügyesek és törődőek vagyunk.

Ám egy pad nem csinál… Semmit nem csinál.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!