Mottó: „Ha, ha! mi zúg?.. mi éji dal / London utcáin ez? / Felköttetem a lord-majort, / Ha bosszant bármi nesz!” – Részlet Arany János A walesi bárdok című verséből.

A kisnyugdíjas mit kapott az államtól a járvány egyéves ideje alatt azon felül, hogy kiutalt neki a kormány egy alkalommal egyheti, 13-ik havinak nevezett, a nyugdíja mértéke szerint meghatározott néhány forintot. Sokkal többet kapott néhány nyugdíjarisztokrata, akik milliós nagyságrendű nyugdíjakat vesznek fel. Akkor ezzel meg is volnánk. Néhány önkormányzat hozzátett egy kis rendkívüli segélyt, esetleg egy-egy maszkot. Így, egy év után hozzáteszem, hogy az önkormányzatokat is lehetetlen helyzetbe hozta a kormány, a járvány elleni védekezésre hivatkozva elvonta tőlük a helyi iparűzési adót és a gépjárművek súlyadóját. Az ellenzéki önkormányzatok nem kaptak cserébe semmit, a hűbéres Fidesz-gépezet önkormányzatai pedig milliárdokat. Lásd például Tiszavasvári pénzügyi változásait a 2020-21-es évben.

Hogy miért írom ezt ide, a kisnyugdíjas büszke bájához? Talán azért, mert néhány ellenzéki önkormányzat a működőképessége fenntartása végett egy világjárvány idején kénytelen a lakbéreket emelni. Éljen pártunk és kormányunk!

Kedves Olvasó! Hagyok Önnek virtuálisan helyet ellentmondani:

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Folytassuk!

A szegényebb rétegekben élő gyermekek digitális oktatása során minden gyermek kapott megfelelő eszközt és internetelérést? Ugyan már! Tanító néni küldi a leckét, a gyerek pedig vagy megcsinálja, vagy nem! A tanító néni sok leckét küld a betegesen átírt nemzeti tanterv miatt, és a gyerek elveszíti a fonalat a nagy tanulásban, a lecke pedig továbbra is csak jön. Gondoljuk el, hogy egy elsőosztályos gyermek milyen írás- és olvasáskészséget szerzett ez alatt az egy év alatt, bezárva egy roma szegregátumba, ahol – valljuk be – a szülők is küzdenek a helyesírás szabályaival! Egyébként sokszor elgondolkodtam már ezen, hogy a mai fiatal felnőtteket kik taníthatták a helyesírásra. Szerintem bűnrossz az írásbelisége az országnak, ami arra utal, hogy az elnyomás alatt kezdenek elbutulni az emberek.

Kedves Olvasó! Hagyok virtuálisan helyet Önnek ellentmondani:

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Folytassuk!

Magyarországon mostanában a „munka szabaddá tesz” vagy valami hasonló. Szerintem lelkibeteg miniszterelnökünk, bizonyára valamilyen nyomásra – ami simán lehet az Európai Unió hatása -, úgy döntött, hogy csak a munkáért jár ellentételezés, és legyen bárkinek, bármilyen bűnrossz is a szociális helyzete, akkor se kapjon annyi segélyt, hogy attól jobban érezze magát. Munkaalapú társadalom egy lepukkant, kizsákmányolt, szétrabolt, idegbeteg és gyűlölködő országban! Sci-fi! Az efféle gondolkodás látszik azokon az embereken is, akiknek bezárták a munkahelyét a járvány miatt, de bérpótlást nemes egyszerűséggel nem kaptak. Nem estek bele abba a körbe, amit a kormánynak nevezett valami elképzelt.

A NER-lovagok mondják a népnek, hogy izomból dolgozzon mindenki! Azok a szerencselovagok, szennyes lelkű és/vagy erőszakos emberek, akik néhány év alatt újgazdag zöldbárók és pénzközeli spekulánsai lettek Magyarország nyomorának! Magyarország termőföldje kétezer család kezébe került, az nekik profitál, nem a magyaroknak! A pénzügyi spekulánsok esetében elég csak a kormány tagjainak vagyoni helyzetét górcső alá venni az utóbbi 10 évben! Nem is beszélve a strómanjaikról, bankárjaikról, akikből csak úgy sugárzik az értelem. Ezek az emberek, mondjuk ki kerek-perec, kifosztották Magyarországot! A szó legszorosabb értelmében!

Az államadósság soha nem volt ilyen nagy, mint mostanában. Nyakló nélkül önti ki a kormány a pénzt mindenféle elképesztő ügyre és helyre, mintha nem értené a nép – bár bizonyítani egy ilyen gazdasági és politikai rendszerben igen nehéz –, hogy ezek a tulajdonképpen közpénzalapú befektetések a jövőjükbe, ahol a közpénz elveszíti közpénzjellegét. Sőt még hősöket játszanak nekünk a hatalom örökösei, miközben megtömik a hozzájuk közelállókat közpénzzel, nekünk pedig csak annyi a lehetőségünk, hogy szörnyülködve tűrjük az illiberális gazdaságpolitika aljas tombolását. Ha lehet, tapsoljunk is, mert ki tudja, milyen retorzió ér, ha nem.

Ugye, hogy lassan elfelejtkeznek a koronavírus-járványról? Csak egy kérdést tűzök be ide, egy nagyon-nagyon fontos kérdést: mit segít a kormány a koronavírus-fertőzéssel küzdő családoknak, mit segít azoknak, akik kiesnek a munkából ez miatt, esetleg bele is halnak a betegségbe? Mit? Hányan ülnek otthon betegen, kilátástalan helyzetben, Orbán Viktor?
Tovább is van, majd mondom még!

Hagyok virtuálisan helyet Önnek ellentmondani, kedves olvasó:

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Folytassuk!

Nem csak a koronavírus szedi közöttünk az áldozatait. Az illiberális gondolkodásmódba teljesen belefér a pénzügyi spekulánsok járvány alatt mutatott fokozott aktivitása is! Azok a befektetőknek nevezett emberi lények, akik a bankoktól és egyéb szolgáltatóktól megvették a nyomorultak már felsrófolt adósságát bagóért, üzemeltetnek egy rendszert, aminek a lényege a várakozás – merthogy a tulajdonhoz való jog alapvetően nem évül el, azt valamilyen formában meg kell váltani. Most enyhén megijedtek a kis spekulánsok, mert mi van akkor, ha az a rohadék kuncsaft fogja magát, és covidban meghal… Ne tegyünk már úgy, mint kutya a lakodalomban! Döglődünk állami segítség nélkül egy igen halálos járványban, de a behajtók és a végrehajtók úgy szóratják kifelé a bírósággal a fizetési meghagyásaikat, a közjegyző által kért végrehajtásokat, végrehajtói inkasszó-kérelmeiket, végrehajtói letiltásokat, mint Sali a szappany’t! Világvége-hangulatuk van a parazitáknak is! 5-10-15 éves ügyekről van szó, amikről az adósnak már csak halvány emlékei vannak! A tőketartozásra rátett átlag évi közel 22%-os kamatos kamatokról szól ez a dolog legfőképpen!

Az általában orosz, francia, belga befektetők és néhány magyar oligarcha cég beijedtek: mi van, ha a járványban megdöglenek az aranytojást tojó kivéreztetett rabszolgatyúkjaik… Nosza, tegyünk bele egy kis pénzt, mentsük, ami menthető! A közjegyző, ha az egyik fél kéri (és ki más kérné, mint a hitelező vagy a helyébe engedményesként belépő pénzbehajtó cég) nem törődve az elévülési idővel és a jogszerűséggel, simán kéri a végrehajtást, aztán nem ritka az inkasszó is, igen közeli határidővel. Mire az adós eszmél, már leinkasszóztak tőle egy csomó pénzt, és persze, hogy inkább megegyezik, mint küzd. A kicsi, nyomorult adóstól pedig elvárják, hogy legyen pénzügyi szakjogász, állítson össze egy igen megalapozott végrehajtási kifogást és fizessen be 15 000 forint illetéket, ha küzdeni akar a pénzbehajtó cég szakjogászai és az ellen a közjegyzői irat ellen, amelyben a közjegyző nem is vizsgálta, hogy a követeléssel élő igénye jogszerű vagy sem! Ez is Sci-fi és nonszensz! Gondolom, nem magyar találmány, de nálunk igazán szépen működik!

A végrehajtó pedig az ügy ura, aki olyan oly úr, hogy elektronikus levelekre szinte biztosan nem válaszol (érdekes módon fordítva telefonon keresztül történő azonosítás lehetséges, és utána vizsgálat is következhet), telefonon elérni szinte lehetetlenség, annyi ügye és annyi jutaléka van, a személyes találkozókor pedig percei vannak Önre. Ha ő rosszul végzi a dolgát, akkor sem igazán éri hátrány, és ha túlfizetés van a hitelező felé, ő mossa kezeit, és mosolyogva állít ki hamis adatokat tartalmazó számlákat is a jutalékáról, ami miatt e sorok írója rövidesen meg fogja keresni a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát.

Emberek! Nektek miért természetes az, hogy egy bank vagy egy pénzügyekkel foglakozó behajtó cég akkor fordul közjegyzőhöz vagy bírósághoz, amikor a tartozásaitok már megfizethetetlenek? Addig évi egy levél az elévülés megszakítása végett, amire ti nagyokat hallgattok, mert az elszállt devizahitel vagy más adósság egyösszegben vagy egy év alatti részletfizetésben már olyan aránytalanul nagy terhet róna rátok, hogy sztoikusan tűritek az évente több százezer forinttal növekvő adósságaitokat! (A Ptk. mostanában valamennyit változott e tekintetben a bizonyításon, de még az sem mérvadó a témában.) Aztán, amikor már soha nem szabadulhatsz, jön az általam csak parazitáknak nevezett emberektől, igen magas lóról az ukáz, hogy leegyszerűsítve „fizess büdös tahó életed végéig, és még azon is túl”!
Ez itt és most igen egyszerűsítve lett leírva. Egy-két másnak soha nem tartozó ember nem is érti. Aki pedig ki tudta fizetni az adósságát, az azt mondja: nehogy már pampogjon az adós, fizessen úgy, mint ő. Az ilyen emberek magukból indulnak ki, és nagyon szerencsések. Cseréltetnék életet velük, és sokan rájönnének, mennyivel értéktelenebbek ők maguk, mint azok közül megint csak sokan, akik örökös adósságcsapdába kerültek.

Egy, csak egy párt volt 2018-ban – a többi csendesen hallgatott, hiszen a pénz az Isten a politikában, és túl erős az érdekvédelmük ezeknek a pénzembereknek és cégjeiknek –, amelyik azt követelte, hogy a jogszerűen követelhető adósság (kintlévőség) mértékének kétszeresénél senkitől se lehessen többet behajtani! Tudom, hogy igen leegyszerűsített változata ez a ma érvényes pénzügyi jognak, de higgyék el, a lakossági hitelezések esetében olyan könnyedén lehetne érvényesíteni, hogy attól tátva maradna a szájuk! Ami ebben a gondolatban benne van, az nem más, minthogy a követelést kezelő kényszerítve legyen arra, hogy minél hamarabb hajtassa be a kintlévőségét, nem pedig munka nélkül, ülve a pénzeszsákon, mosolyogva minden nap gazdagodjék mások nyomorúságából! Találják ki, melyik párt volt az, amelyik egyszerűsíteni akart a helyzeten!

„A tulajdonjog nem természetnél fogva adott jog, így nem létezik eleve adott tulajdonfogalom. Az, hogy tulajdonjogot min és milyen terjedelemben biztosít a jogrendszer, a tulajdonjog tartalmának a meghatározása, ami a jogalkotó állam kompetenciája” – így gondola ezt Menyhárd Attila is, aki a tulajdon alkotmányos védelme tárgyában írt egy értekezést.

Mivel ez a kis jegyzet nem lehet 3000 oldal, befejezem a végrehajtásokkal kapcsolatos laikus értekezésemet, de jegyezzék meg: a világ legaljasabb dolgának tartom, amikor bankok, behajtók, ügyvédek és végrehajtók a kivárásaikkal emberi életek millióit teszik tönkre, és az állam hallgat! Mivel ez a téma a magánszektorhoz tartozik, és nem a költségvetés részeként jelenik meg pénzügyi szempontból, nem lehetetlen, hogy milliónyi embert győzzünk meg arról, hogy egyelőre még a nép a munkaadó és a politikus a szolga! Egy nap alatt született törvények között semmi sem lehetetlen!

Szóval, csak azt akarom ma mondani Önöknek összegzésképpen, hogy a vírus néha emberségesebb és mindenképpen gyorsabban öl, mint egy pénzügyi alapokon nyugvó rossz adósságbehajtó rendszer, ahol mindenkinek több joga és lehetősége van, mint a terhelt adósnak, aki éveken át szorong, és végül reményvesztetten meghal tőle!

Vigyázzanak magukra, mert igen nagy veszélyben vagyunk! Hogy ki és/vagy mi okozza? Ember legyen a talpán, aki ezt most biztosra meg tudja válaszolni!

Zárjunk egy idézettel:

Emléke sír a lanton még / – No halld meg Eduárd: / Átok fejedre minden dal, / Melyet zeng velszi bárd.” – Részlet Arany János A walesi bárdok című verséből.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!