A kormány egyenlőségjele

Mennyi, a napi közéleti fejleményeket aktívan követő kormánypárti szavazó lesz, aki az iránymutatásnak megfelelően minden koronavírussal kapcsolatos cikk mögött, amelyet az érintett független sajtótermékek tesznek közzé, Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter vélt ármánykodásait fogja keresni? Mennyi elkötelezett ellenzéki szavazó van, aki egyfajta ellenreakcióként mostantól annyi hitelt sem fog adni a kormányzati víruskommunikációnak, mint amennyit az elmúlt egy évben megelőlegezett neki?


oltópont - klinika - koronavírus
Oltópont Debrecenben
Lia

2021. március 31. végképp bebizonyította, hogy Magyarország kormánya valódi veszélyhelyzet idején sem képes másképp tekinteni a tőle független médiára, mint politikai ellenfélre.

Tegnap reggel 28 hazai sajtótermék – köztük a Debrecinernyílt levélben kérte Orbán Viktor miniszterelnököt és a kormányt, hogy engedjék nyilatkozni az egészségügyi szakembereket, tegyék lehetővé, hogy a sajtó munkatársai beléphessenek a kórházak Covid-osztályaira és az oltópontokra, továbbá hogy az Operatív Törzs és a Nemzeti Népegészségügyi Központ alaposan tájékoztassa az újságírókat, a „sajtótájékoztató” néven futó napi eseményeiket pedig végre újból újságírók jelenlétében tartsák meg, hogy a szó valódi értelmet nyerjen.

Kovács Zoltán, a kormány nemzetközi szóvivője (debreceniek egyetemi oktatóként és Kósa Lajos polgármester médiatanácsadójaként is emlékezhetnek rá 2010 előttről) két órával később a közösségi oldalán azzal reagált a nyílt levélre, hogy szerinte a kórházakban nem kamerázni, hanem gyógyítani kell, az operatív törzs minden nap tájékoztatja a nyilvánosságot, a „baloldali portálok” pedig kamuhíreket terjesztenek és lejáratják a magyar egészségügyet. Majd felszólította az újságírókat: hagyják dolgozni az emberfeletti munkával kiválóan teljesítő orvosokat és ápolókat – mintha a 28 sajtóorgánum közös levelének aláírói bármennyire is kétségbe vonták volna az ellátórendszerben dolgozók rendkívüli teljesítményét, vagy a kéréseik megakadályozták volna a munkavégzésüket.

Kovács Zoltánon kívül a nyílt levél megjelenését követő órákban nem tette közzé véleményét a témában egy jelentősebb kormányzati szereplő sem. Mivel azonban Kovács posztjáról írt az MTI, az alapján pedig feltöltötték a kormány koronavírusos propagandahonlapjára is (amelyre az állami szervek rendre az egyetlen hiteles forrásként hivatkoznak), feltételezhetjük, hogy az általa megfogalmazott gondolatok egyeznek a kormány álláspontjával – persze, másképp milyen szóvivő is lenne az egykori történész.


oltópont - koronavírus
Oltópont Debrecenben
Lia

Menjünk végig pontról pontra Kovács Zoltán állításain!

1. Nem kamerázni, hanem gyógyítani kell a kórházakban

Az, hogy a sajtó munkatársait beengedik a kórházakba, egészen nyilvánvalóan nem egyenlő azzal, hogy a Covid-osztályokat innentől kezdve egyik napról a másikra ellepik a kamerás emberek, akiktől szerencsétlen egészségügyi dolgozók mozogni sem tudnak, nemhogy figyelni az egy orvosra jutó számos intenzíven ápolt beteg állapotára. Vegyük példának Debrecent. A városban két nagy kórház van, a Kenézy Gyula Kórház és a Klinika (újabban mindkettőt campusnak hívják). Ha az összes debreceni sajtótermék valamennyi munkatársát teljes műszakban, hetente egyszer-kétszer kivezényelnék a covidosokat ellátó részlegekbe, az ott dolgozók vélhetően alig vennének észre valami változást (már csak azért is, mert itt hagyományos kamerákkal az önkormányzati médián kívül más nem igen szokott megfordulni). De a kórházba való beengedés nyilván nem is azt jelenti, hogy innentől minden szerkesztőség tanyát verne a kórházakban. Voltak olyan ügyek, amelyek megkívánták volna, hogy az újságírók legalább 1-2 alkalommal betekintést nyerhessenek a kórházakban zajló folyamatokra.

Ilyen volt például az, amikor a Kenézy Kórház egyes dolgozói arról informálták a Debrecinert, hogy életbe kellett léptetni a Magyar Orvosi Kamara által kidolgozott protokollt azzal kapcsolatban, hogy kit tegyenek lélegeztetőgépre, ha mindenki számára ezt már nem lehet biztosítani. Jobb híján névtelen forrásokra hivatkozva megírtuk a cikket, majd aznap este jött a kórházakat működtető Debreceni Egyetem cáfolata: minden a legnagyobb rendben, nincsenek kapacitásproblémák. Mivel az államnak dolgozó médiamunkásokon kívül másokat nem engednek be, csak annyit tehettünk, hogy az olvasóinkra bízzuk a döntést, kinek volt igaza: az intézménynek vagy a benne dolgozó, de csak névtelenül nyilatkozó szakembereknek.

2. Az Operatív Törzs minden nap tájékoztatja a nyilvánosságot

Ha gyorsan le akarnám zárni ezt a pontot, írhatnám azt, hogy ez nem igaz. Az Operatív Törzs valóban szokott közölni információkat, de nem minden nap, hanem minden hétköznap tájékoztat, ráadásul egyáltalán nem teljeskörűen, hanem erősen szelektált adatokat közöl, a független sajtó képviselőivel pedig szinte egyáltalán nem folytat kommunikációt. Mi is számos alkalommal vártunk hiába akár a Müller Cecília által vezetett Nemzeti Népegészségügyi Központ, akár az Operatív Törzs válaszaira. Előbbi legutóbb októberben reagált a megkereséseinkre, utóbbi pedig még egyszer sem felelt a kérdéseinkre. Hiába szerettük volna tájékoztatni az olvasóinkat, nem tudtuk meg az Operatív Törzstől például azt, hogyan fordulhatott elő, hogy a forrásaink szerint a Debreceni Egyetem kancelláriájának dolgozóit soron kívül oltották be a koronavírus ellen, miközben több, személyes jelenléttel oktató egyetemi polgárt nem védtek ilyen módon a járványtól.

De ezek nem csak a Debreciner tapasztalatai, más sajtótermékek is hasonló esetekről számolnak be: az Operatív Törzs tehát a sajtót egyáltalán nem igyekszik rendszeresen, alaposan tájékoztatni. A járvány ideje alatt elterjedt a kormány és a politikai pártok (ellenzékiek és kormánypártiak között egyaránt) körében az a gyakorlat, miszerint sajtótájékoztatónak neveznek el egy eseményt, ahol a sajtóban dolgozók nem lehetnek jelen, de még csak távolból sem tehetnek fel kérdéseket. Ezt a gyakorlatot az Operatív Törzs is a magáévá tette. Néha ugyan felolvasnak néhány, előzetesen szelektált, nem ritkán módosított (több hasonlónak ítélt témát összevonva) kérdést, azonban ez aligha felel meg a korrekt tájékoztatás kritériumainak.

3. A „baloldali portálok” kamu híreket terjesztenek, és lejáratják a magyar egészségügyet

Ez az a pont, amire a legkevésbé érdemes időt és karakterszámot fecsérelni, túl azon, hogy leszögezzük: a nyílt levelet aláíró 28 sajtóorgánum zöme nem vallja magát baloldalinak, nehezen is lehetne akként értelmezni őket, az álhírek terjesztésével kapcsolatban pedig elég megnézni az elvesztett sajtóperekkel kapcsolatos statisztikákat, ahol egyes kormánypárti produkcióknál jóval magasabb számokat olvashatunk, mint a legnépszerűbb, kormánytól független lapoknál összesen. A pártkommunikációs szempontból kellemetlen médiatartalmak „fake news”-nak minősítése egyébként egy bevett, populisták által alkalmazott 21. századi politikai eszköz. Az egészségügy mint a kormányzat által felügyelt egyik legfontosabb terület rossz hírét pedig aligha a független sajtótermékek cikkei keltik, sokkal inkább a kormány által publikált halálozási adatok: március 31-én, a nyílt levél és Kovács posztjának idején például 302 halottról kommunikáltak.

Nagyon veszélyes az az út, amelyre a kormány a tegnapi nappal visszavonhatatlanul rálépett: azzal, hogy egy pár soros, nemzetközi szóvivőnek kiszervezett, számos sebből vérző propagandaválasszal elintézi az eddig türelmet gyakorló (ezek a problémák már egy éve fennállnak!), összesítve milliók által olvasott sajtótermékek kéréseit, végérvényesen egyenlőségjelet húz a hozzá fűződő relációkat illetően az ellenzéki pártok és a sajtó közé. Mennyi, a napi közéleti fejleményeket aktívan követő kormánypárti szavazó lesz, aki az iránymutatásnak megfelelően minden koronavírussal kapcsolatos cikk mögött, amelyet az érintett független sajtótermékek tesznek közzé, Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter vélt ármánykodásait fogja keresni? Mennyi elkötelezett ellenzéki szavazó van, aki egyfajta ellenreakcióként mostantól annyi hitelt sem fog adni a kormányzati víruskommunikációnak, mint amennyit az elmúlt egy évben megelőlegezett neki?

Hányan sodródnak majd az objektivitásra törekvő sajtó és a propaganda közötti határvonal újabb relativizálási kísérletének hatására az összeesküvéselméletek örvényei felé? Mennyi élet és egzisztencia alapozza meg ennek az útnak minden egyes méterét? Ezekre a kérdésekre ma még nehéz válaszolni. Egy biztosnak tűnik: egyre kevesebben lesznek, akiknek lehetőségük adódik levonni a konzekvenciákat.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...