A Debreceni Egyetem adjunktusának kutatásai azt mutatják: a békeszerződés nem okozott éles törést Magyarország régióinak életminőségében, ahogy az országon belüli területi egyenlőtlenségek kialakulásáért sem ez volt a felelős.
Száz év után itt az ideje, hogy másképpen is beszélhessünk Trianonról – véli Szilágyi Zsolt történész
Nem Trianon az oka! címmel tartott online előadást március 16-án Szilágyi Zsolt történész, a Debreceni Egyetem adjunktusa. Az esemény egy, Trianon százéves évfordulója kapcsán elindított, a Magyar Regionális Tudományi Társaság (MRTT) Észak-alföldi Tagozata, a Magyar Földrajzi Társaság (MFT) Debreceni Osztálya és a Debreceni Egyetemen működő FFRÖCS nevű hallgatói csoport által szervezett előadássorozat második programja volt. Szilágyi földrajz-, társadalom- és történettudományi módszerek együttes használatával kutatja az életminőségben megfigyelhető területi egyenlőtlenségeket a két világháború közötti Magyarországon.
A magyarországi régiók összehasonlításához a történész az ENSZ által bevezetett Humán Fejlettségi Indexet (HDI) használta. Ezt a születéskor várható élettartam, az írni-olvasni tudó felnőtt korú lakosság aránya, a különböző oktatási szinteken tanulók megfelelő korosztályhoz mért aránya, az oktatásban megszerzett tudás és a módosított egy főre jutó GDP alapján lehet kiszámolni. A történésznek a jelenleg használt adatok korabeli hiánya miatt több esetben is helyettesítő mutatókra volt szüksége.
Szilágyi az előadása elején beszélt arról, hogy a világ országai fejlettségi mutatóinak összevetéséből kiderül: Magyarország az 1910-es és 1920-as években sikeresen tudott közelebb zárkózni Nyugat- és Észak-Európához. Ez a folyamat ugyan az 1930-as években is zajlott, de elsősorban azért, mert az ottani fejlődés dinamikája lelassult.
Az adatvizualizáció is problémákat okozott a kutatás során, hiszen a trianoni békeszerződés miatt nemcsak az állam területe változott meg, hanem az új országhatárokon belül is jelentős közigazgatási változások mentek végbe. A történész az 1933-as állapotokat vette alapul, ezeket vetítette aztán vissza az 1910-es évekre vonatkozóan.
Szilágyi Zsolt kutatása során kiderült, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyok már az 1910-es években is kevésbé határozták meg a magyarországi életminőséget, a két világháború közötti időszakra pedig ennek a mutatónak a jelentősége még tovább csökkent. A vizsgálat megmutatta: míg 1910 és 1930 között a Dunántúlon nagyjából szinten maradt a lakosság életminősége, az Alföldön és Észak-Magyarországon egy dinamikus javulás ment végbe. Szilágyi szemléletes térképen ábrázolta, hogy a mai Magyarország területére vetítve az 1910 és 1930 között lezajlott életminőségbeli változásokat, kiderült: a határmenti régiókban található járások és városok 70 százalékában mozdulatlan, fejlődő vagy látványosan fejlődő életminőséget lehet kimutatni. Szilágyi szerint nem lehet tehát azt mondani, hogy Trianon következtében azonnal és látványosan romlott volna a határmenti területeken az életminőség. Ez alól csak néhány országrész jelent kivételt.
Eddigi kutatásai alapján Szilágyi azt a következtetést vonta le, hogy Trianon nem okozott éles törést az életminőségben, habár természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi-rétegspecifikus jelenségeket. A történész szerint kijelenthető: nem Trianon az oka a két világháború között megfigyelhető belső perifériaképződésnek, ezek már korábban elkezdődtek. Szilágyi beszélt arról is, kutatásai szerint az Alföld más utat járt be, mint az ország többi része, miközben Észak-Magyarországon megmaradt a korábbi aprófalvas településstruktúra, amely nem volt képes kihasználni a város–tanya kapcsolatrendszer gazdasági előnyeit, addig az Alföldön kiépülő tanyavilág képes volt bizonyos értelemben modernizálni a régiót.
Előadása végén Szilágyi Zsolt rávetítette a Trianon előtti Magyarország fejlettségi térképére az új határvonalat, amelyből az látszik: anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna, a döntéshozók úgy jelölték ki az új országhatárt, hogy azt északkeleten, keleten éppen a területi egyenlőtlenségek mentén húzták meg. Értékelése szerint a Trianon utáni időszak gyors gazdasági helyreállása azért volt lehetséges, mert a gazdaságilag perifériális részeket csatolták el az országtól, valamint az életminőség szempontjából kedvezőbb, több fejlettségi központú terület maradt az új határokon belül.
A videókonferencia közel száz résztvevője kérdéseket is tehetett fel. Az egyik felvetésre válaszolta meg Szilágyi, hogy miért ilyen módon közelítette meg kutatási témáját. „Az volt a szándék, hogy dekonstruáljuk azt a mesternarratívát, amely miatt nagyon negatív képünk van ezekről a folyamatokról, és mindent Trianon origójában próbálunk meg értelmezni” – fogalmazott a történész. A békeszerződést követően azonnal felépült egy veszteségnarratíva, amelyre a politikai vezetés propagandát is épített. Száz évig csak ez alapján lehetett értelmezni a történelmi folyamatokat, de Szilágyi szerint éppen ideje ezen változtatni, engedni kell a más jellegű megközelítések beszüremkedését is, még ha ez egy nagyon érzékeny téma is. „A szándék nem az, hogy egy új képet adjak, hanem hogy egy új utat nyissunk meg a kutatócsoporttal együtt ahhoz, hogy másképpen is beszélhessünk Trianonról” – fogalmazott a történész.
Szilágyi Zsolt előadása 2018-ban könyvfejezet formájában jelent meg a Demeter Gábor és Szulovszky János által szerkesztett Területi egyenlőtlenségek nyomában a történeti Magyarországon című kötetben. A könyv elektronikus változatát ide kattintva lehet letölteni.
CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!
