Mert kivételek ez esetben is akadnak. Mármint arra, hogy melyik korosztálynak melyik oltást adják, s milyen esetekben térnek el a főszabálytól. A legtöbbször idézett alapelv, hogy a 60 év felettiek oltása a Sinopharm, az ez alatti krónikus betegeké pedig az AstraZeneca oltóanyagával folyik, míg a kormányzati oltópontokon a Pfizer vakcináját használják.

Ugyanakkor nem lehet szőrszálhasogatásnak nevezni, ha valaki utána olvas a részleteknek. Például az alábbiaknak: „A Sinopharm-vakcinát korcsoporti korlátozás nélkül kapják ugyan a betegek, de az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-Egészségügyi Intézet honlapján található alkalmazási előírása szerint a III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján ez a készítmény a 18–59 éves népességnél bír meghatározott védőhatással. A 60 éves vagy annál idősebb népesség aránya alacsony volt a klinikai vizsgálatokban (0,63 százalék). A későbbiekben az e csoporthoz tartozók arányát a klinikai vizsgálatok során növelni fogják, hogy közvetlen bizonyítékot nyerjenek a védőhatásra.” (hvg.hu)

Ezek alapján szakmailag elég nehéz megmagyarázni, hogy miért éppen ezt a vakcinát szánják az idősek számára. Persze érv lehet, hogy a világon több millió embert oltottak be vele, s bemondásra azt is elhisszük, hogy eddig különösebb gond nélkül. De hát ez a tapasztalat, ha egyáltalán igaz, eléggé messze áll egy hivatalos, a beoltottak teljes egészségügyi állapotát, egyéb betegségeit és esetleges tüneteit szorosan követő, több tízezer páciens részletes klinikai monitorozásától. S bárki számára elérhető egyértelmű dokumentálásától.

Az Európai Gyógyszerügynökség (az EU által kijelölt szerv) által engedélyezett vakcinák esetében minden előzmény nyilvános, bárki számára elolvasható. S azt hiszem, azon magyar állampolgárok esetében, akik idegenkednek (finoman fogalmazva) a kínai oltóanyagtól, éppen ezt az „apróságot” hiányolják. Nem az a bajuk vele, hogy kínai. Felőlük, felőlünk lehetnének akár tajvaniak, makaóiak, hongongiak vagy éppen indiaiak is. „Csak a miheztartás végett: békeidőben India a világ legjelentősebb vakcinagyártója, Globálisan itt állítják elő az oltóanyagok több mint 60 százalékát..” Világszerte számos helyen állítanak elő különböző vakcinákat, de jelenleg egyedül itt van meg hozzá a kapacitás, hogy akár az egész világot záros határidőn belül ellássák oltóanyagokkal. Eddig a hatóságok kettőt engedélyezték: az egyik a Covishield (az Oxfordi Egyetem és az AstraZeneca oltóanyagának helyi megnevezése), a másik pedig a Covaxin, ami indiai fejlesztés. Nem mellesleg: „A kínai és orosz után indiai oltóanyagot szerez be a (a magyar) kormány, igaz, egyelőre csak a vizsgálatokhoz elegendő mennyiséget” – értesült a 24.hu.

„Információink szerint az orosz és a kínai vakcina után újabb, egy indiai oltóanyag behozatalát engedélyezte az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). Egyelőre csak akkora mennyiséget – mintegy másfél tucatnyi ampullányit – szerezhet be az Országos Kórházi Főigazgatóság, amennyi elegendő a hatékonysági és biztonságossági vizsgálatok elvégzéséhez. A készítmény dokumentációját az OGYÉI szakértői már vizsgálják. A szer az AstraZeneca Oxford nevű vakcinája licenceként készült, ebből szintén kétszer 0,5 milliliter egy páciens adagja. A gyártó eddig az oltóanyagból Bhutánba, a Maldív-szigetekre, Bangladesbe, Nepálba, Mianmarba és a Seychelle-szigetekre szállított.” (Népszava)

Arra a mai magyarországi járvány és politikai konstelláció fényében kevés esély van, amit nem titkoltan reméltünk, hogy csakis olyan vakcinát kapjunk, amelyet az EMA alapos vizsgálata előzött meg. Alighanem ma és még sokáig ez jelentené a legnagyobb biztonságot az oltóanyagra és a páciensre nézve egyaránt.

De veszélyhelyzet van, bár az, hogy mi és kik vezettek idáig, az lehet vita tárgya, de mindenesetre a kialakult állás több, mint egyértelmű. És nem a lakosság áll nyerésre. Ilyen helyzetben totál mindegy a segítséget jelentő oltás származási helye. Természetesen és viszont nem az a megkérdőjelezhetetlen biztonságossága és hatékonysága. Nos, a jelenlegi állapot tragikus felhangját az adja, hogy az, egyelőre csupán szóban megelőlegezett, tömegméretekben elérhető szérumok esetében éppen a fenti kritériumok bizonyossága, dokumentáltsága hiányzik. Vagy nem kötik az orrunkra. Sok országban talán ez nem jelent problémát, de mi, magyarok talán tartunk még ott tudatos gondolkodásban, hogy habókra ne higgyünk el bármilyen állítást. Akár a miniszterelnök mondja, akár a külgazdasági minisztere. Mindenesetre jó lenne, ha a legtöbb vitát kiváltó orosz és kínai orvosság a jobbik arcát igazolná, azzal együtt is, hogy esetükben „dokument (majdnem) nyemá”. Legalábbis a megkívántakhoz képest. Amely írás van, az pedig éppen arra vonatkozik, hogy az orvosság idősek illetve betegek esetében kérdéses vagy egyenesen ellenjavalt.

Visszatértünk tehát az indító kérdéshez, miért éppen annak a korosztálynak adják Magyarországon ezeket, amely korcsoportban még szigorúan véve a hatásossága sem bizonyított az orvosszakmai protokoll alapján. Ellentétben a fiatalabbakkal, akik esetében határozottan állítják. Ráadásul alkalmazása már akkor eldöntött tény volt, mielőtt az uniós szerződések alapján nekünk járó bevizsgált anyagok késése egyértelmű lett volna. Nem mellesleg, a számunkra igénybe vehető, uniós beszerzésű több mint másfél millió adag legmodernebb Modernáról önként és dalolva lemondott a magyar kormány.

De lássuk a „hányas vagy, milyen oltást fogsz kapni” kíváncsiskodásunkra, lehetünk érdekeltek potenciálisan vagy kétmillióan, mi lehet az egyértelmű, autentikus válasz: „A háziorvosok továbbra is végzik az oltást a kínai Sinopharm-vakcinával, minden háziorvos átlagosan 50-55 fő regisztrált időset tud beoltani.. A kórházi oltópontokon is folytatják a regisztrált idősek oltását a Pfizer-vakcinával.” (koronavirus.gov.hu) Magyarán vagy az oltópontokon, vagy a háziorvosnál feltehetően megtudhatják a regisztrált idősek, hogy vagy Sinopharmmal, vagy Pfizerrel vakcinálják őket. Aki még ennél is kíváncsibb, az meg hamarabb szépkorú lesz.

Jut eszembe, az oltakozás előtt az oltási terv szerint -legalábbis, amit megtudhattunk belőle – a háziorvosokat, akik legjobban ismerik betegeinket, szinte teljesen ki kívánták hagyni a védekezésből. Most pedig ott tartunk, hogy olyan, szinte elviselhetetlen terhet raktak rájuk, amelynek 99 százalékát gyakorlatilag végeláthatatlanul befejezhetetlen bürokratikus tennivalók teszik ki. Amelyeket az államigazgatás „segítsége” képes lenne, ráadásul jó részben amúgy is teljesen feleslegesek a kitölteni valók, idejében elvégezni. Hisz alighanem birtokában van a megkívánt információknak (a „felhő” nyilvántartásban). Vagyis nem a beoltandó pácienseket és az orvosokat kellene arra „kényszeríteni”, hogy az államigazgatás által elérhető információk (redundáns) megadásával kelljen foglalkozzanak a rendelőkben. Ahol egyébként is elég izgalom vár(hat) rájuk.

De ideje az ábrándozásomról a realitások talajára visszapottyannom. Hisz, ahol még a kórházi oltópontokkal sem közlik a legfontosabb rövidtávú információt (mint cikkünkben olvasható: „kiderült, maguk az oltópontok munkatársai is többnyire az előző napon tudják meg, hogy másnap oltás lesz”), akkor ott további kérdéseknek nem nagyon van értelme.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!