Mottó: „Főldiekkel játszó / Égi tűnemény, / Istenségnek látszó / Csalfa, vak Remény! / Kit teremt magának / A boldogtalan, / S mint védangyalának, /Bókol úntalan.” Részlet Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című verséből

Boldog Új Évet! – hangzott el milliónyi ajakról a kívánság. Boldog Új Évet! – reményt és emberséget kívántunk egymásnak életünk egy következő szakaszára. És igen! Milliónyi ember vágyik arra, hogy egy szebb jövőben, nyugodtabban, boldogabban, utódainak biztonságban tudásában teljesedjék ki a léte.

Az átlagember egy rossz évet tudhat maga mögött. A tavaszi első, majd az ősztől megjelenő koronavírus második hulláma nem csak a kórházakat árasztották el betegekkel, nemcsak a halál arat ma is közöttünk, hanem ami talán még ennél is rosszabb, millió ember van létbizonytalanságban. Eddig is igen sok családnál fogyott el hó végére a pénz, eddig is nehéz volt az élet sok-sok településen, és nem csak a szegregátumokban, (ahol páriaként élnek a legszegényebb magyarok és a legszegényebb magyarokat elnyomó emberek), most azonban százezrek maradtak munka és/vagy ellátás nélkül úgy, hogy az állam a füle botját nem mozdítja e tárgyban.

Minden olyan kicsiben, mint nagyban, amilyen fent, olyan lent… vagy valami hasonló, így próbálok arra utalni, hogy a társadalom rétegződése „államokat” teremtett a rétegeken belül is. Mindenki tudja, hogy a saját létállapotában körülbelül mik a lehetőségei, és azon belül mozogva próbál a csúcsra törni, hogy magasabbra lépjen, vagy kudarcai folytán alább merüljön a létezés egy másik, gyengébb formájába. Amíg fiatalabb a taposómalomba bejutott felnőtt ember, talán könnyebb a létállapotokon változtatni, aztán jön a bármilyen megfeszített munkával is a stagnálás állapota, végül a leépülés, a pénzért való kaparás gyengülése, vágyálom a nyugalomra, miközben Németországban egy nyugdíjas még javában dőzsöl, itt már csak egy kiszolgáltatott állapotban lévő öreg kisemberré válik az ember.

„A kemény munkát mindig rendesen meg kell fizetni, de túl sokáig az emberek nem kapták meg a megérdemelt fizetésnövekedést. Meg akarjuk szüntetni az alacsony fizetéseket, és több pénzt szeretnénk rakni a szorgalmasan dolgozók zsebébe” – nyilatkozta Boris Johnson miniszterelnök. No, ilyet Magyarországon még nem hallottam. Itt mára még nem dőlt el a minimálbér idei összege, de ha el is dől, olyan tamáskodva nézik majd az emberek azokat a szép kerek számokat, hogy nem csak a szemüknek, de a pénztárcájuknak sem akarnak majd hinni. Nálunk képes a kormány a többségi képviseletre és a különleges jogrendre hivatkozva maga dönteni. Nálunk ez így teljesen demokratikus lenne, szerintem. Nálunk 2020. december 30-án ült össze tavaly utoljára a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma, hogy tárgyaljon a 2021-es minimálbérről. A tárgyaláson nem született megállapodás.

Mik azok a különbségek, amelyek miatt valahogy mindig szenved a magyar ember? Sok-sok más állam polgárához képest miért tűnik megkeseredettnek, miért gyűlölködőbbnek, frusztráltabbnak, és miért szorong egész évben, miközben az ünnepek táján teszi a szépet, sok-sok cukormázzal leöntve az igazi életét?

Gondolkodjunk el azon, amit alább leírok! Sokak számára evidencia, de nem árt megkérdezni:
– Kik működtetik az újraelosztási rendszereket egy államban?
– Kik mérnek kettős mércével az önkormányzatok felett?
– Kik költik az állam pénzét számolatlanul minden másra, csak nem a lakosságra egy járvány idején?
– Kiknek kéne bérpótlást adnia a munkájukat a vírus miatt bezárni kényszerült munkahelyek dolgozóinak, kivétel nélkül?
– Kiknek kéne megemelni a közfoglalkoztatottak bérét legalább a minimálbér 80%-os összegére járvány idején?
– Kiknek kéne ebben a helyzetben meghosszabbítani az ellátás idejét és emelni a munkanélküli és/vagy a szociális ellátások összegét?
– Kiknek kéne gondoskodniuk arról, hogy a jövedelem nélkül maradtak se haljanak éhen vagy szoruljanak uzsorásra?
– Kiknek kéne gondoskodniuk arról, hogy a kisember ne adósodjon el még jobban a járvány ideje alatt?
– Kiknek kéne leállítani különleges jogrend idején a gátlástalan, nyomuló közjegyzőket, behajtókat, önálló bírósági végrehajtókat?
– Kik fognak gazdagodni a hitelmoratórium lejárta után a hitelmoratórium anomáliáiból?

Hadd idézzek egy általam nagyra becsült embert a neve említése nélkül, Sz. J-t! Ő azt elemezgette, hogy miért van nálunk ennyi nagyon szegény ember a környező országokkal összehasonlítva is:
– Az adórendszerünk igazságtalan (a létminimumot is megadóztatja, ezt rajtunk kívül egész Európában csak a görögök merik megcsinálni).
– A családi adókedvezmény igazságtalan (a minimálbéresek, hát még a közmunkások fizetése olyan alacsony, hogy le se tudják vonni belőle, amit biztosít a törvény, a jól keresők járnak jól, minél magasabb a jövedelem, annál nagyobb a kedvezmény).
– Nálunk a legmagasabb egész Európában az ÁFA, ami a csak kajára és számlákra költő legszegényebbeket sújtja leginkább.
– Akinek a családjában egy főre havonta nem jut 88 ezer forint, az ma Magyarországon a létminimum alatt él (a társadalom 41%-a) – ez nem tartozik a sorba, ez már következmény, de jobb, ha itt van, el ne felejtsem.
– Az alanyi jogon járó segélyeket megnyirbálták (a rendszeres szociális segélyt, a lakásfenntartási támogatást, a méltányossági közgyógyellátást, az óvodáztatási támogatást megszüntették).
– Két éve az önkormányzati hatáskörbe átrakott segélyezés az előítéletek és a szubjektív döntések miatt jelentősen szűkíti a legszegényebb réteg hozzáférését.

– Az álláskeresési járadékot lecsökkentették (9 hónapról 90 napra).
– Elszakították a közfoglalkoztatotti bért a minimálbértől (20-30% kevesebb).
– A rokkant ellátásokat szétverték (kampányszerű, büntető visszaminősítések úgy, hogy nem teremtettek olyan munkahelyeket, olyan munkát, amit el tudnának látni csökkent munkaképességűek is).
– A rokkantnyugdíjat, mint nyugellátást 5 éve megszűntették, sok teljesen ellátatlan beteg ember van, akik még a hangjukat se tudják hallatni.
– Azoknak a jog- vagy érdekvédő civil szervezeteknek, amelyek tenni tudnának valamit, nekimentek rendőrökkel, bűncselekményekkel vádolták őket, vagy más úton ellehetetlenítették őket.

„Folyt. köv.” – írta a szerző és én várom, hogy tovább folytassa az összegzését.

A Reményhez. Ez a jegyzetem címe.
Én – szerintem többmilliónyi magyarral egyetemben – reménykedem abban, hogy a kérdéseimet megválaszolják az emberek. Elgondolkodnak az általam nagyra becsült ember által felsorolt, az állam által elkövetett, társadalom elleni merényleteknek azon a „kis” szeletén, ami megosztott minket, ami sokakat tönkretett és tönkre tesz ma is.

Mert bár most sokkal jobbak a foglalkoztatási mutatók, ne feledjük:
Annak ellenére, hogy valaha jóval kevesebből gazdálkodott az ország, jóval kevesebbet is loptak el magáncélra a politikusok és gazdasági kiszolgálóik. Ma egyesek adósságtengerben úsztatják Magyarországot a sokmilliárdnyi európai uniós támogatás ellenére is. Mindezt azért, hogy az ország legkorruptabb hűbérúrrendszerszerű, a hűbéreseiktől a legvadabb ötleteikhez is teljes lojalitást elváró gazdasági-politikai rendszert építhessenek ki. Erre én nem lennék büszke, még ha milliárdok is húznák le a zsebemet a földig, akkor sem. Milliók egzisztenciája amortizálódott, milliók élnek stresszben és létbizonytalanságban csak azért, hogy egy politikusi és gazdasági kör kiépíthesse a saját beteg államát, aminek mi elnyomottak alkotjuk a gerincét.

Szóval, az újraelosztás rendszere egy tragédia ebben az országban.
Legutóbb az önkormányzatoktól vont meg forrásokat az állam, majd a másik kezével teletömte pénzzel azokat az önkormányzatokat, amelyek a kormánypárti színekben tündökölve, az erős ember látszatát keltve, majd elköltik azt a pár milliárdot valahogy. Aztán győzzük meg az embereket, hogy ez a kettősmérce-rendszer nem értük van – ha még némileg javul is az általános közösségi helyzetük -, hanem azért, hogy a fideszes tesók még jobban gazdagodjanak, még nagyobb legyen felettük a hatalmuk, érdemtelenül. Ezért vannak 40 cm-es kilátótornyok, elhagyott, a semmibe épített jurták és gokartpályák, 70 cm-es szélességű hidak, kondiparkok, üresen kongó betonos kézilabdapályák a települések szélén program nélkül csak úgy, vagy felzárkóztatási pénzből épített szökőkutak, ezernyi másképp elkummantott, rosszul kivitelezett európai uniós támogatásból épült egyéb bődületes butaságok. Legfőképpen munkahelyek teremtése helyett!

A reményhez. Reménykedjünk abban, hogy Szűz Mária országában olyan emberek fogják kormányozni végre a népet, akik nem csak nevükben, hanem lelkükben és hitükben is inkább lesznek Teréz anyák (ha az apa férfi, az anya pedig nő, akkor is), mint Júdások és emberkereskedők.

Reményt, hitet és józanságot kívánok önöknek!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!