„Szerintem felejtsük el ezt az idei karácsonyt, hogy legyen jövőre karácsony!” Mondta még november végén az RTL Klub egyik műsorában Zacher Gábor, az ismert, s több szakterületén kiváló orvos, az akkori, mostanihoz képest jóval kedvezőbb magyarországi járványhelyzet fényében.

„Azt mondták, szigor kell, mert karácsony jövőre is lesz, most az a fontos, hogy mi is legyünk” – fogalmazott hétfőn, az operatív törzs ülése után Orbán Viktor miniszterelnök a közösségi oldalán.

Természetesen nem örülünk, hogy azoknak a professzoroknak, szaktekintélyeknek ugyancsak hasonlót kellett tanácsolniuk, akikkel néhány nappal ezt megelőzően konzultált a kormányfő. Nem örülhetünk, hisz a korábban meghozott intézkedések a két megállapítás közötti két hét alatt sem lassították annyira a járvány hazai terjedését, hogy lazításra adjanak lehetőséget. Másrészről annak viszont örülhetünk, hogy a kormányfő tanácsadói „azt mondták, szigor kell”, mert tényleg az kell. S félő, sőt szinte bizonyos, hogy az sem lesz elég ahhoz, hogy még sokáig tízezrek megbetegedését, s ezrek halálát megelőzze. Ugyanakkor ebben a helyzetben ez az egyetlen választható megoldás. Legyen előttünk a legszürkébb hétköznapok sora vagy a kereszténység legnagyobb ünnepe.

„Hogy szenteste tehetünk-e kivételt, amit mindannyian szeretnénk, azt majd csak december 21-én dönthetjük el az akkori állapotok ismeretében” – közölte továbbá Orbán Viktor. Remélhetőleg akkor szintén kikéri a szakmai, egészségügyi tanácsadóinak véleményét. Hisz hétfőn „hangsúlyozta: a döntést konzultációk előzték meg járványügyi szakemberekkel, tudósokkal, akik egyöntetűen a szigorú intézkedések fenntartását javasolták”. S december 21-éig – vélhetőleg és félhetőleg – sem javulnak annyira az adatok, hogy egyetlen nap, néhány óra családi együttlét kedvéért, bármennyire ez az ünnep lényege, kockára szabadna tenni az elmúlt hetek – amelyekből lassan hónapok lesznek – szigorú intézkedéseinek vélelmezhető eredményeit. Ergo, alig hiszem, hogy két hét múlva felelősségteljesen lehet majd olyasfajta tanácsot adni a védekezés irányítóinak „kezébe”, hogy próbáljunk meg lazítani. Mondván, fél vagy egy nap alatt csak nem tehet olyan nagy kárt bennünk a vírus. Holott éppen ezek a családi, baráti típusú közeli találkozások azok, amelyek a távol vagy csupán más háztartásban élő, szeretett családtagunkból vagy magunkból egy pillanat alatt kontaktszemélyt csinálnak egy eladdig fel nem ismert fertőzési lánc tagjaként.

Nem beszélve, illetve, nagyon is, sőt az első helyen említve, az egészségügyi gyógyító személyzetről, amely már hetek óta szó szerint emberfeletti erővel küzd. Ők meddig és egyáltalán terhelhetők-e még? Nem hetekben, de napokban számolva. Imádkozzunk, hogy bírják! Azok pedig, akik felelős irányítóposzton dolgoznak, a betegek mellett elsősorban őket lássák maguk előtt, amikor bármilyen újabb intézkedés bevezetésén vagy egy korábbi felfüggesztésén gondolkodnak.

S karácsonyig még benne vagyunk, leszünk abban az időszakban, mely jó ideje a vásárlás ünnepnapjaivá vált. Idézzünk ezzel kapcsolatban egy ugyancsak illetékes véleményét: „Nagyon rossz irány, hogy tömve vannak a bevásárlóközpontok. Természetes, hogy az emberek meg akarják ajándékozni a szeretteiket, de ezt inkább fegyelemmel, a másikra figyeléssel célszerű megtenni, mert így egészséget lehet adni.. A vásárlásokat lehetőség szerint mindenki intézze online, ha pedig valaki mégis üzletbe szeretne menni, akkor ezt céltudatosan tegye, a lehető legrövidebb időt töltve a boltban, maszkot viselve és kézfertőtlenítőt használva” – idézte Müller Cecília tisztifőorvos minap tett ajánlását a távirati iroda.

A hasonló tanácsokat sehol a világon nem szokták betartani, Debrecenben sem teszik. Nem egy országban azzal igyekeztek kikényszeríteni, hogy egy időre egyszerűen bezáratták a bevásárlóközpontokat. Nem kívánok hasonlókat, s nálunk már amúgy is késő lenne e téren például az osztrák szigort követni. Ugyanakkor a boltok, szolgáltatók stb. eladó, kiszolgáló terének nagysága, a polcok, gondolák elhelyezkedése és az egyszerre beengedhető vásárlók számának következetesebb és szigorúbb összehangolása bármikor sokat segíthetne. Akár addig elmenve, hogy mondjuk a legnagyobb debreceni „plazák, mallok, shopping centerek” teljes területére alkalmazva egyszerre csupán néhány tucat vagy (inkább) száz vásárló léphetne be egyáltalán az épületbe. Tudom, nem tűnik népszerűnek, de ha belegondolunk, még mindig kisebb rizikófaktort (megfázás) jelent az épületen kívül egymástól biztonságos távolságra várakozni, mint egy zsúfolt boltban, annak pénztáránál nagyjából ugyanannyi időt eltölteni.

A részleteken túllépve tehát megtudtuk, hogy hosszabbítás következik. Az is kiderült, hogy a „játékszabályokon” sem változtattak. Hogy hány további ráadás időszakot kell még „kibekkelniük” a szerencséseknek, elővigyázatosaknak (?), a sors kegyeltjeinek, azoknak, akik eleddig nem szerepelnek a járvánnyal kapcsolatos statisztikában, az – azt hiszem – továbbra is az egyes állampolgárok fegyelmezettségén, s legalább annyira az ország felelős vezetőinek hozzáértésén, felkészültségén múlik.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!