November 18-án, szerdán értesített az egyik családtagom, akivel három nappal korábban találkoztam, hogy pozitív lett a koronavírus-tesztje. Már a járvány második hullámának kezdete óta elővigyázatos voltam, igyekeztem minden óvintézkedést betartani. Ezen az ominózus hétvégén is maszkot viseltem. Mint kiderült, az eszköz, amellyel másokat hatékonyan óvok magamtól, az engem nem feltétlenül véd meg: szerda este még tünetmentesen néztem meg a futballválogatott Törökország elleni meccsét a tévében, csütörtök reggel azonban már hőemelkedéssel ébredtem.

A diagnózis

A családi kontaktus miatt sejtettem, hogy ez nem csak egy szimpla megfázás. Mivel a Debrecineren számos koronavírussal kapcsolatos cikket írtam már, jól ismertem a protokollt: telefonon kell hívni a háziorvost. Nekem ezt megelőzte még egy nulladik lépés is, ugyanis nem volt háziorvosom, az előzőnek évekkel ezelőtt megszűnt a praxisa, én pedig azóta nem voltam beteg, ezért nem is kerestem magamnak új orvost. Szerencsére kiderült, hogy az átjelentkezés viszonylag rugalmasan megoldható: a körzetileg illetékes orvos munkatársainak beszkennelve elküldtük az irataimat, és már be is regisztráltak hozzá. Habár országszerte rengetegen panaszkodnak arra, hogy az orvosokat nem lehet telefonon elérni, nekem nem volt ilyen problémám, a rendelési idő kezdetekor azonnal tudtam vele beszélni.
Távrendelésben korábban még nem volt részem, meglehetősen szokatlan volt, amikor a doktor úr megkért, hogy köhögjek még egyet a telefonba. A tüneteim és a kontakt miatt Covid-19 betegséget valószínűsített, de megígérte, hogy a következő nap megrendelik nekem a tesztet, amellyel a mentőszolgálat fog becsöngetni valamikor a hétvégén. Az orvos arra is felhívta a figyelmem, hogy habár a rendszer leterheltsége miatt erről nem biztos, hogy papírt fogok kapni, de karanténban kell maradnom a tünetek jelentkezésétől számítva 10 napig azzal a kitétellel, hogy legalább 3 napon át tünetmentesnek kell maradnom a karantén vége előtt. A tünetek enyhítésére láz- és köhögéscsillapítókat ajánlott, majd elmagyarázta a betegség három legjellemzőbb kifutását is:

1. Hőemelkedés köhögéssel, egyéb megfázásszerű tünetek néhány napig, majd gyógyulás.
2. Nehéz légzés, légszomj már a betegség elején – mivel nekem ez nem volt, ezért ezt a szcenáriót nem fejtette ki.
3. Nagyjából azok a tünetek, amelyek nekem voltak, néhány nap múlva elmúlnak, aztán kialakul egy tüdőgyulladás. Az utasítás szerint ebben az esetben kellett volna ismét felhívnom az orvost.

A tünetek

Szinte az egész napot átaludtam. Egyébként is jól tudok aludni, de most úgy éreztem, mintha teljesen lemerültek volna az energiatartalékaim. Estére rendesen belázasodtam, de a folyamatos alvás miatt ebből keveset észleltem. Közben a párom gondoskodott rólam, bár az étvágyam is komolyan visszaesett, aznap alig ettem valamit. Másnap, csütörtökön már ismét csak hőemelkedésem volt, a nap nagy részét még mindig ágyban töltöttem, de már sokkal többet voltam ébren, az étvágyam is kezdett helyre jönni, de ahhoz még gyengének éreztem magamat, hogy akár egy kicsit is dolgozzak.

Szombat reggel a betegségem egy teljesen új szakaszára ébredtem: elmúlt a hőemelkedésem, cserébe elkezdtem erőteljesebben köhögni és elment a szaglásom is. Utóbbi nem egyik pillanatról a másikra történt. Az első tünetek észlelésétől kezdve naponta kétszer szagoltam bele a hűtőnkben több mint féléve tárolt, markáns bukéjú vegyespálinkába, hogy ezzel ellenőrizzem, funkcionálnak-e még a receptoraim. Csütörtökön és pénteken még undorodva tartottam el magamtól az üveget, de szombat reggel már csak magát a szeszt éreztem, mintha egy hígítót szagoltam volna, de nem közvetlen közelről. Vasárnap reggelre aztán teljesen eltűntek a szagok. Meg sem éreztem a fürdőszobai fertőtlenítőt, amelynek a használata után máskor húsz percig szellőztetünk, mert másképp nem lehet megmaradni a lakásban.

A tünetek tegnapig, tehát keddig sem változtak: nincs lázam, nem érzem magam olyan levertnek, mint korábban, de köhögök és nem érzek szagokat.

A teszt

Még szombaton telefonáltak a mentőszolgálattól, hogy jó lenne, ha autóval be tudnék fáradni a Sámsoni úti (Debrecen) mintavételi állomásra (a pontos címre keresve a Google a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatóságot hozza ki). Mivel nincs autónk, a tömegközlekedés pedig a fertőzésveszély miatt nem jöhetett szóba, abban maradtunk, hogy majd hétfőn házhoz jönnek tesztelni. Hogy a nap melyik szakában, azt még nem tudják. Mindegy, én úgyis otthon leszek.

Hétfőn délelőtt telefonáltak, néhány perccel később pedig már itt is volt egy egyetemistakorúnak látszó, tetőtől talpig védőruhába öltözött nő, aki előre figyelmeztetett: ez most kellemetlen lesz. Egy pálcikát tolt fel mélyen a jobb orrlyukamba. Önkéntelenül könnyezni kezdtem, a helyét még ma reggel is éreztem. Rátette a pálcikát magára a tesztre. Amíg az eredményt vártuk, a mentőszolgálatos jelezte, hogy ha ez negatív lesz, egy másikat is csinál, a híres PCR-tesztet, amelynek az eredménye csak napok múltán derül ki. De erre nem volt szükség. A teszten két párhuzamos csík jelent meg, ami igazolta az addigi gyanút: az új típusú koronavírus fertőzött meg.

Úgy tűnik, könnyen megúsztam

Egyelőre lényegében ennyi a betegségem története, remélhetőleg később is csak annyit tudok majd hozzátenni, hogy már nem köhögök, visszatért a korábbi munkabírásom és a szaglásom is. Fontos: a koronavírust én harmincévesen, krónikus betegség nélkül, aránylag egészséges életmód mellett kaptam el, ezért is voltak viszonylag enyhék a tüneteim. Ha e közül a három feltétel közül csak egy egyik nem lett volna meg, valószínűleg sokkal nehezebben viseltem volna a betegséget. De még így is szerencsésnek mondhatom magam, mert a világban már számos fiatalról lehet tudni, aki nálam sokkal rosszabbul járt. Így tehát azoknak, akik még nem kapták el a vírust, azt üzenem: legyenek óvatosak. Védjék magukat, de még inkább másokat, mert nem lehet előre megmondani, hogy kinek a szervezete hogyan reagál a fertőzésre!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!