A burgonya (Solanum tuberosum), a köznyelvben krumpli, tájnyelvi nevén krumpedli, kolompér, kompér, kolompír, korompér, krompér, gruja, földialma, svábtök, földitök vagy pityóka (Erdélyben) a burgonyafélék (Solanaceae) családba tartozó növény, amit keményítőben gazdag gumójáért termesztenek világszerte. Peru és Chile hegyvidékén őshonos az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra 1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II. József magyar király adókedvezményeinek volt köszönhető. Mivel nem vagyok sem biológus sem botanikus, higgyék el nekem, hogy nem boncolom tovább a növény eredetét, de elmondom mennyit is érhet. Nem árt tudni, mi is az a krumpli.

A kormányzópártok – különleges jogrend ide vagy oda – a maguk által eltervezett törvénymódosításokkal simán betonozgatják amúgy is erős politikai felépítményüket. Az ellenzék háborog, mindenki okosakat mond, és az lesz, amit a Fidesz akar. Ez a jogállam. A magyar állampolgárok többsége a jó kis választójogi törvény mentén elsöprő többséget akart. Hogy aztán tényleg ezt akarta, majd kiderül a következő választáson. Minden esetre sokunknak nem tetszik ez a nagy erőfölény, de hiába építkezünk kockáról kockára, ha nem az gyakorolja a politikai jogokat, aki nekünk rokonszenves, mert akkor annyit is érünk. No, de térjünk vissza a választási törvényekhez és a krumplihoz.

Semjén Zsolt T/13679 sz. törvényjavaslata a választási törvények kisebb-nagyobb módosításáról szól, ami szerintem ugyan nem eget rengető változásokat tartalmaz, de ellenzéki gumicsontnak pont megfelelő. Csak három sort idézek: Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „Pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább ötven egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.” Szóval legalább kilenc megyében nem 27, hanem 50. Rándítsunk egy vállast, nem? Ha azonban az ellenzéki nagy összefogásra gondolunk, meg a közös pártlista állítására, akkor már nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem igazán segíti majd elő a nagy egyezséget, az biztos. Az is igaz, hogy a kamupártoknak kicsit nehezebb lesz a dolguk, hacsaknem „bedolgozósok valamelyik hatalomnak”.

Ej, de mit nekünk a választójogi törvények, ha vannak erőembereink, hatalmunk és pénzünk! – kiálthatnának fel az erős szimpatizánsi körökkel rendelkező pártok. A legfontosabb az, hogy a választások előtt minél több társadalmi réteget, csoportot nyerjünk meg magunknak! Ha hatalmon vagyunk, kisebb közpénzből fedezett törvényi alapú jótéteményekkel, egy kis ígérgetéssel és krumplival, kolbásszal, pénzzel és erővel és meggyőzéssel mi győzünk és kész. Ha nem vagyunk hatalmon, akkor az országos jótétemény nem igazán jön össze, de a többi még lehet esélyes egy kis választás előtti és alatti befolyásolásra. Persze még vannak trükkök és praktikák az újságok szerint is.
A társadalmi csoportoknak egészen a településeken lévő szegregátumokig bezárólag vannak vezetői, vezéregyéniségei, és igen, erőemberei is. Képzeljék el, ők is versengenek egymással! Ezeknek a cselekvéseknek egy részét hívjuk kampánynak. A másik részét pedig aljasságnak. Ecce homo! Az ember márpedig ilyen. Ha pedig az egyik ilyen, miért ne legyen a másik is? Nyerni mindenáron. Kampányolni, lejáratni, politikai ördögöt űzni, nem válogatnak az eszközökben. Csak mostanában programot ne és vitát ne! Attól félnek az ördögűzők.

A hatalmon lévő azt kiabálja, hogy a nagy nehézségek ellenére micsoda harcos és jótevő! (Már akinek. Vannak sokan, akik képesek elfelejteni a nyílt hatalmi fennhéjázást, a közpénzmozgások őrületét, a külföldről egy helyre ezres nagyságrendben egyetlen magyar ingatlanba bejelentkező választókat, és azt is, hogy mostanában nem Amerika a lehetőségek hazája egyeseknek, hanem a mi kis országunk, amelyik képes és kétmilliárd forintot ad templomépítésre például Mexikóban.) A szerencsétlen ellenzék pedig mutogat, kiabál, rúg, kapál, de nem válik meg a képviselői illetményétől, és nem megy a nép közé se. Egy pozitív cél helyett azt harsogja, hogy a tolvaj kormányt le kell mindenáron váltani, mert ha nem, világvége lesz. És a kormányt váltani akarók közül ők a legalkalmasabb. Ezt hallani tőlük, no és már képesek a hangulatkeltést is használni erő és követők nélkül. Őszinte leszek. Egyre jobban meg vagyok róla győződve, hogy minden szinten butulunk, erkölcstelenedünk.

Hú, megy ám a nagy suskus a választások előtt, ki kivel lesz, ki mit kínál! A cigányok nagyvezérei általában tízezres nagyságrendű követőket emlegetnek, ami persze így nem igaz, de akik követőket akarnak, úgy tesznek, hogy elhiszik, és végül megállapodnak. Akár más településekről is ígérik, hogy jönnek és segítenek, bandáznak, erőemberkednek! (2018-ból mit tesz isten hallottam ilyenről, ahol engem is szidtak, aztán mulatoztak, mert győztek. De most nem érdekes, egyelőre!) Végül mindenki ad a másiknak valamit. Nincs olyan szegény politikus, aki ígérgetni és előre posztokat osztogatni nem tudna. Mivel pedig minden olyan kicsiben, mint nagyban, hát valami hasonló zajlódhat a magasabb körökben is. Maximum a tétek magasabbak.

Nem akarom szaporítani a szót. Ennek a nagy befolyásokkal üzérkedésnek és egyéb nem igazán törvényes választási előjátékoknak az eredménye választáskor a délutáni buszoztatás, az anyós kocsijával való tömeges szállítás a szavazóurnák közelébe, a boltokban való osztogatás (vagy éppen uzsoraelengedés), pénzosztás az erőember által, és a krumpli… Igen a krumpli, egy kis lecsókolbász meg ilyenek vagonokból, teherautókból, aki kapja, marja alapon. Sok kell belőlük, no. Lehet ezt jótékonyságnak is álcázni pár nappal előtte, és lehet utólagos is az átvétel.

Ennyi felvezetés után megpróbálom körül írni a krumpli történetét, amit Önök részben látnak, mert maguknak nem ajánlottak vagy mást ajánlottak. Higgyék el, nem is olyan egyszerű ez! …és itt, most, ha a Facebookon lennék, egy „szomorú” jelet tennék ide.
Ismerek sok-sok települést, ahol a központtól számítva a végeken szegregátumok, gettók, no-go zónák vannak. Önök is biztosan rendelkeznek egy úgynevezett „faluvégével”. Tudom, ez nem dicsőség, meg így alakult, és egyébként is azok az emberek… és hallom Önöket védekezni, anélkül, hogy azt bárki is kérte volna! A szegregátumokban élőknek megvannak a viselkedésmintáik. Önök ezeket nem ismerik. (Ha nem hisznek nekem, olvassák végig a Debercinerben a vonatkozó cikksorozatomat.)

A kérdés tehát az, hogy mi befolyásolhatja egy átlagember választását egy szegregált településrészen? Merthogy maguk szerint – mondjuk ki – a cigányok olcsón megvehetők, és ezt sokan ki is használják. És én azt mondom, hogy igazuk van! Sőt azt is, hogy sokan maguk közül szintén megvehetők, ha nem cigányok, akkor is! De mi vezet oda, hogy ők olyan olcsón megvehetők? Sorolom.

Tessék mondani, butaságokat írok? Folytatom még egy kicsit, jó!
A belsőkörös elnyomás sokkal erősebb a kis roma közösségekben, mint gondolnák. A jelzáloghitel-felvételek, a nyugdíjasok személyi kölcsöneinek felvétele, a mobiltelefonok, tévék, számítógépek, informatikai szolgáltatások igénylései sok esetben egyáltalán nem öncélúak! Olyan anyagi-pénzügyi vonzatú aljasságok és bűncselekmények, amik a végrehajtás miatt félpénzeket jelentenek sok-sokezernyi romának. Általában azoknál landol a pénz, az ingatlan vagy éppen az ingóság és egyéb dolog, akik soha nem dolgoztak meg érte. Egyszerűen ráveszik az embereket az eladósodásra, mert meg tudják tenni velük. Nem ritka, hogy a közmunkás az 54 ezréből megkap 27-et. Merthogy a végrehajtó (a törvényes uzsorási körrel egyetemben) a jövedelme 50%-áig őt is leveszi, nincs mese! Azt hiszik, ezek a pénzek a szegényekénél maradnak, vagy a szolgáltatásokat ők veszik igénybe? Dehogyis. Ideig-óráig vagy semeddig használnak egy százeres mobiltelefont, aztán két nap múlva még telefonjuk, tévéjük, semmi másuk sincs. Elveszik tőlük tartozásba vagy aprópénzért. Vita nem lehet.
Köreikben dúl a kábítószer, a díler diktál, ők végrehajtják, ezért nincsenek még a sajátjaik sem biztonságban tőlük. Bármit ellopnak, bárhová betörnek a kábítószerért, és valahogy senki nem sieti el az elfogásukat, a feljelentésüket. Nehéz a kábítószerfogyasztókkal mit tenni, így az állam úgy tesz, mint ha nem is léteznének.

Persze mindig keressék a közelben a fehérgalléros bűnözőt, aki kiválasztja a maga katonáit, és állatként hajtja az erőembereket emezek kifosztására, és mivel sem Önök (akik nem a város, a falu szélén laknak szegénységben), sem a hatóságok nem igazán foglalkoznak egy ilyen gazdasági mutatókkal rendelkező országban azzal, hogy ki miből él, kit hogyan tesznek tönkre a cigánytelepeken, nagyon sok másról sem tudnak. Ugye arról sem hallottak még, hogy ezek a fehérgalléros bűnözők a politikai szempontból jól viselkedőknek különböző jól fizető állásokat, vállalkozásokat adnak? Persze le kell adni a sápot, de munkaadóvá válnak az arra érdemtelen, társadalmi szempontból igen káros egyedek (jaj, istenem, mennyire olyan minden kicsiben, mint nagyban!), és jaj azoknak, akik ellent mernének nekik mondani egy cigány telepen vagy egy-egy városi gettóban. Náluk a hatalom, náluk a pénz, erősek, erőszakosak. Nem egyszer gyönyörű elnyomó hálózatuk is van, és ha kell, megindulnak. Nem hiszik, mi? Hm. Pedig nemrégiben láthatók voltak. Elég, ha annyit mondok: Miskolc, Sály. A két véglet (fehér és roma) teljesen látható volt a történetben. A háttéremberek persze nem.

Már csak a végszón töröm a fejem!
Kedves Mindenki! A krumpli a látszat! A krumpli az csak a félelem bére azoknak, akiket egyébként az állam sem véd meg senkitől, de még egymástól sem! Ha a helyükben lennének, önök is leinnák magukat a sárga földig, maguk is inkább tartoznának az erőshöz, csak azért, hogy elviselhetőbb legyen a méltánytalan lét, ami meghatározza a tudatot, mint ahogy azt fentebb ismertettem! Biztosak abban, hogy a szegregátumokban, gettókban élőként maguk tehetnének bármit is a KRUMPLI ellen! Nem hiszem, hogy sikerülne! Amit azonban biztosan tenni kéne, hogy mihamarabb sok-sok munkahely teremtésével kiemelni az arra érdemeseket a nyomorból, hogy önmaguk is képesek legyenek elbánni a belsőkörös elnyomókkal addig, amíg maguk, fehérek, megtalálják a fehérgalléros bűnözőiket!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!