A Magyar Tudomány Ünnepe 2020 elnevezésű országos rendezvénysorozathoz november 5. és 30. között a Debreceni Egyetem is csatlakozott számos programmal. Ennek egyik állomásaként november 12-én az Angol-Amerikai Intézet tartott videókonferenciát, amelyben nyelvészeti és történészi előadások mellett bemutatták Kalmár György egyetemi docens Post-crisis European Cinema (Válság utáni európai film) című új kötetét. A szerzőt Győri Zsolt, Orosz-Réti Zsófia és Ureczky Eszter, a Brit Kultúra Tanszék oktatói kérdezték.

Megváltoztak a nagy elbeszélések

„Ez a rozsda velünk van” – kezdte Kalmár György a válaszát arra a kérdésre, hogy túl vagyunk-e már a válságon, egyúttal utalva a kötet borítójára is. Amikor válságról beszélünk, szerinte fontos látni a fehér munkásosztály krízisét, számos országban ez a réteg a politikai instabilitás egyik okozója is, ahogy ez az amerikai elnökválasztásokon is látszik. Kalmár úgy látja, hogy habár túl vagyunk több törésponton (példaként a 2001. szeptember 11-i terrortámadást és a 2008-as gazdasági világválságot említette), a korunkat meghatározzák azok a változások, amelyeket ezek okoztak.

A töréspontok nemcsak a gazdaságot és a társadalmat, hanem a nagy elbeszéléseinket is megváltoztatták: politikai, ideológiai, társadalomelméleti, gazdaságfilozófiai elképzelések változtak vagy törtek meg. A szerző szerint egy paradigmaváltásnál járunk, ezt azonban még nem értjük teljesen. Ugyanennek az átrendeződésnek az egyik fejezeteként beszélt a koronavírus-járványról is, amely akkortájt bontakozott ki, amikor elkészült a könyv. „Ezek a dolgok megváltoztatták a 21. század kulturális logikáját” – mondta Kalmár, aki többek között ezt a folyamatot próbálta megérteni a filmeken keresztül.

Megváltoztak a filmek tárgyai

A szerző helyesnek ítélte Győri Zsolt megállapítását, miszerint az európai művészfilmet hagyományosan a krízis érdekli. Az 1990-es években azt is krízisként élte meg a filmművészet, hogy nem volt krízis. „Az, hogy minden jól megy, nyert a globális kapitalizmus és a liberális demokrácia, és most már mindig ez lesz, az hihetetlen egzisztenciális szorongást okoz a filmművészetben” – fogalmazott a szerző. Ekkoriban került előtérbe az identitáskrízis témája. Kalmár kutatásai alapján azt látni, hogy az elmúlt évtizedekben megváltozott a filmek tárgya. A művészfilmek elkezdtek foglalkozni például az öregedő társadalmakkal, a vallási fundamentalizmussal, a globális kapitalizmus kritikájával, a migrációval vagy a megerősödő jobboldallal.

Az identitással is másképpen foglalkoznak a mai filmek: a személyes identitás paradoxonjai helyett előtérbe kerültek az egzisztenciális problémák, az életben maradás kérdései. Felértékelődött továbbá Kalmár szerint a cselekvőképes szubjektivitás, a „tevés” kérdése. Megjelent a filmekben az etikai felelősség témája a tetteinkkel kapcsolatban: mit tehetünk azért, hogy a világ jobb legyen, mint ma. Hasonló jelenik meg szerinte az 1917-ben is, ahol két átlagos kiskatona megpróbál tenni valamit egy náluk sokkalta nagyobb eseménysorozat, az első világháború sűrűjében.

Jobban kell érteniük az emberi lelket

Arra a kérdésre, hogy milyen módon reagálnak a válságjelenségekre az egyetemi hallgatók, Kalmár azt mondta: úgy tapasztalta, hogy számukra ezeknek a változásoknak egy része természetes, kevésbé drámai, mert ők már a 21. században eszméltek tudatukra, nem ismerik a 20. század végi, a történelem végével kapcsolatos elképzelések, a növekvő jólét miatti eufóriát. A kutató arról beszélt, hogy reméli, a mostani egyetemisták jobb világot csinálnak majd, mint amit ők. „Lehet, hogy ez egy naiv, utópisztikus elképzelés, de remélem, hogy kevésbé zűrös dolgokat fognak csinálni, mint mi vagy az előttünk lévő generáció” – fogalmazott.

Szerinte ugyanakkor nehéz kibogozni, hogy korábban mit rontottak el. Saját magát a ’68-as mozgalom intellektuális trendjében szocializálódott embernek nevezte, amely trend képviselőinek nemcsak gazdasági elméletek, társadalmi folyamatok, művészi reprezentációk egyoldalúságával kapcsolatban voltak tévedéseik, hanem általánosabb jelenségek kapcsán is vakságot tanúsítottak: hogy biológiai lényként mennyire kompatibilis az ember egy folyamatosan gyorsuló technológiai fejlődéssel, mi az emberi boldogság forrása, vagy miként működik az emberi identitás.

„Az látható a világban, hogy van egyfajta visszarendeződés, egy újra törzsiessé válás. Megjelennek dogmatikus, fundamentalista trendek a kultúránkban” – vélte Kalmár, hozzátéve, hogy a ’68-as gondolatiság is sokak fejében vált dogmatikussá. Francis Fukuyamát idézve arról beszélt: ahhoz, hogy jobb társadalmat csináljunk, jobban kell értenünk az emberi lelket. Ezt szerinte sokkal nehezebb lesz megvalósítani, mint mondjuk átállni a megújuló energiaforrásokra.

Fel kell rázniuk egymást a konformizmusból

Kalmár György arról is beszélt az online könyvbemutatón, hogy az értelmiségnek felelőssége van a válsággal kapcsolatban. Úgy látja, hogy nagyon sokan még ma is a tagadás fázisában vannak. Az USA-ban például sokan úgy csinálnak, mintha Donald Trump elnöksége csak egy pillanatnyi megbicsaklás lett volna, az Európai Unióban pedig úgy, mintha a britek nem léptek volna ki: mindent ugyanúgy akarnak csinálni, mint régen. Szerinte fontos, hogy az értelmiség elkezdjen másképp gondolkozni. „Minél később fogjuk megérteni, hogy a 21. században mi működik másképp, mi változott meg, annál rosszabb lesz” – mondta a kutató, aki úgy látja, az értelmiségieknek az élvonalban kell lenniük, elsőként kellene felismerésre jutniuk, hogy egymást is fel tudják rázni az intellektuális konformizmusból.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!