Debrecen város és a közpénz hatékony felhasználásának dilemmája leginkább a Latinovits Színház csaknem 20 éve húzódó projektjében látszik tükröződni, bár volt itt már nagy kalandja a kettes villamosvonalnak és lesz további döbbenete az intermodális közlekedési központnak.

A színészkirály, Latinovits Zoltán nevét kölcsönző – eddig dicstelen – monstrum komplex képet ad arról, hogy a közpénz felhasználásának sokszor hangoztatott általános alapelvei hogyan érvényesülnek vagy nem érvényesülnek egy ilyen nagy volumenű, uniós, állami és önkormányzati forrásokat is felhasználó projekt során.

Nemcsak azért kell foglalkoznunk a Latinovits Színházzal, mert az eredeti ígéretek szerint már 2008 óta működnie kellene, hanem azért is, mert közpénzről van szó, amit mi, a nép azért bízunk az országot és a várost vezető politikusokra, hogy hatékonyan felhasználva azt, bennünket szolgáljanak, értünk tegyenek.

Az alábbi ábrán látható, hogy a közpénz leginkább a lakosság által befizetett közjogi bevételekből – többnyire adókból – tevődik össze. A közpénzek kifizetése történhet transzferek formájában, ami azt jelenti, hogy az állam/önkormányzat/unió ellentételezés nélkül támogatást nyújt egy közszolgáltatás megvalósításához. Például egy színház felépítésére. Azonban azzal, hogy a pénzeket kiutalják, nem szűnik meg azok közpénz jellege, hanem a cél megvalósításáig nyomon kell követni azok megfelelő felhasználását, és a cél meg nem valósulása esetén szankcióknak kell érvényesülniük a feladatok elvégzésével megbízott politikusok ellen.

Éppen azért, mert a mi pénzünkről van szó, fontos annak biztosítása, hogy a közpénzt megfelelő és ellenőrizhető módon használják fel.

Most önök elé tárunk egy két évtizede zajló drámát, ami a színészkirály nevére keresztelt monstrum és a közpénzek felhasználásának kapcsolatáról (is) szól. Dőljenek hátra és hagyjanak időt maguknak az olvasásra, illetve az olvasottak átgondolására! És ne feledjék: a közpénz a mi pénzünk! 

Első felvonás: 2000-2012

Személyek:

Kósa Lajos Debrecen polgármestere (1998-2014)
Somogyi Béla Debrecen kulturális alpolgármestere (1998-2002; 2010-2014)
Halász János Debrecen kulturális alpolgármestere (2006-2010), a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának államtitkára (2010-2013), az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára (2013-2014)
Kovács László SZDSZ-es önkormányzati képviselő (2002-2010)
Csutka István a Csokonai Színház igazgatója (2001–2005)
Csányi János a Csokonai Színház igazgatója (2006–2007)
Vidnyánszky Attila a Csokonai Színház igazgatója (2007–2013)
Tutor Lóránt Tibor a Dexium Kft. ügyvezetője (2004-től)
Gulyás Gábor a Debrecen 2010 EKF-iroda vezetője (2004-2005), a MODEM igazgatója (2006-2011)

1. szín

(Debrecen, alföldi mezőváros, a közepén bevásárlóközpont magasodik. Szemközt lakóépületek. Emberek hömpölygő tömege munkába tart. Külföldi üzletemberek jelennek meg a városban. A nézőtől balra a Debrecen Pláza épülete látszik, jobbra a távoli háttérben a Rákóczi-Csapó-Vár utcák sarkai. Mielőtt a függöny felmegy, pénz csörömpölését hallani. Ezek a hangok egy darabig később is folytatódnak.)

„Óh, Debrecen, ki büszkén hordod, A művész-pártoló nevet, Engedd, hogy néhány, rövid sorban Elzengjem én is érdemed!” – ezek Ady Endre Óh, Debrecen című versének kezdő sorai, segítségül szolgálnak nekünk az alábbi történet kiindulópontjának megragadásához.

Az eseménysor a 2000-es évek elején, egy új bevásárlóközpont gondolatának megszületésével kezdődik. A kérdésre: Miért vetődött fel egy új bevásárlóközpont építésének ötlete? Akkoriban nem volt a városnak nyugat-európai értelemben vett, több funkciót kiszolgáló egységeket magában foglaló hasonló komplexuma – hangzik a sokak által mantrázott válasz. De ha jobban megvizsgáljuk az akkori körülményeket, láthatjuk, hogy 1998 óta van a városnak egy húszezer négyzetméteres alapterületű plázája, amely különböző üzleteket, egyéb szórakoztató egységeket, mozit, valamint parkolót is magában foglal.

A „fogyasztás új katedrálisainak”, a „21. század agóráinak” nevezett bevásárlóközpontok építése hazánkban az 1990-es években gyorsult fel és érte el Debrecent is. Az alábbi táblázatból látszik, hogy 2001-től 2019-ig e központok száma Magyarországon – leginkább Budapesten – nagymértékben megnövekedett.

Kérdés, hogy szükség volt-e Debrecen belvárosában két hatalmas bevásárlóközpontra? A választ döntse el mindenki maga kedve szerint. Az ilyen fajta komplexumok először az USA-ban kezdtek elterjedni, ahol hiányoztak az Európa városaiban történelmileg kialakult, kirakatos, bámészkodásra hívogató utcák. Az amerikai bevásárlóközpontok – amelyek fedett térben üzleteknek, éttermeknek és egyéb látványosságoknak adnak helyet – részben az európai érzést segítettek imitálni a tengerentúlon élőknek, egyébként igen nyereségesen működtethetőek.

Európában az amerikai típusú „modern agórák” építése gyakran magával hozza az épületen kívül található kisebb üzletek ellehetetlenülését, valamint esztétikailag nézve sem nyújtanak igazán szép látvány az ablaktalanul, merev kőtömbként, gyakorta a városok középpontjában álló épületek.

A bevásárlóközpontok építési láza, ami az 1990-es évek végére elérte Kelet-Európát – így Debrecent – is, a külföldi befektetőknek kiváló terepet biztosított arra, hogy beruházási ötleteikkel megkeressék a potenciális megrendelőket, és a magas profit reményében felajánlják szolgáltatásaikat. Az efféle igyekezettel párhuzamosan Debrecenben – ahol 1998-tól Kósa Lajos volt a polgármester a Fidesz színeiben – fejtörést okozott a városvezetésnek egy európai uniós követelményeknek megfelelő piaccsarnok építése is a régi helyébe.

A 2000-es évek elején az izraeli MMS Consulting Engineers Ltd. felkereste a debreceni városvezetést a Csapó utca-Vár utca-Kálvin tér-Hunyadi utca-Rákóczi utca által határolt közel 25 ezer négyzetméternyi területre vonatkozó nagyszabású – bevásárlóközpont építését is magában foglaló – tervével, amely egy új piaccsarnokon kívül számos egyéb funkciójú szolgáltatási egységet (pl.: társasház, öregek otthona) is kínált. Az önkormányzat pozitívan fogadta az izraeli befektetőtársaság felvetését, ami 2002-ben az említett belvárosi terület rehabilitációjára kiírt zártkörű pályázat nyertese lett.

Ezt követően az izraeli beruházó Global City Kft. néven debreceni székhellyel céget alapított a majdani bevásárlóközpont megépítésével kapcsolatos feladatok ellátására. Az önkormányzattal az együttműködési megállapodást 2002 szeptemberében kötötték meg, ennek a legfontosabb rendelkezései az alábbiakban foglalhatóak össze.

Mivel a beépítendő területen elhelyezkedő Debrecen Áruház és a Pulykakakas Ételbár magántulajdonban volt, a szerződésnek két pontja az együttműködés hatályba lépését attól tette függővé, hogy ezek területeit a befektető társaság – a szerződés aláírásától számított egy éven belül – megszerezze vagy tulajdonszerzés hiányában igazolja, hogy a hivatkozott területek a fejlesztéseket nem akadályozzák.

A Global City Kft.-nek a rendelkezésére álló egy év alatt nem sikerült megszereznie a magántulajdonban álló épületeket, és igazolnia sem a fejlesztés – hivatkozott magántulajdonban lévő területek nélküli – megvalósíthatóságát. Negatív tényezőként hatott az együttműködésre az is, hogy a Központi Építészeti Tervtanács műemléki testületének véleménye szerint a befektető cég által benyújtott tervek nem voltak megfelelőek, hiszen a megépíteni tervezett komplexum túl magas (27 méter), és karakterét tekintve sem illeszkedett a városképbe. Ezen okok következtében az önkormányzat felbontotta az együttműködést az izraeli társasággal.

Mint ahogyan az a legtöbb mesében lenni szokott, a kilátástalannak tűnő helyzetekben váratlan fordulatként megjelenik egy új szereplő, aki megoldást kínál a megoldhatatlannak tűnő problémás helyzetre.

Esetünkben, amikor látszott, hogy a Global City Kft. által kínált plánum több pontban sem alkalmas a debreceni városvezetés elgondolásának kielégítéséhez, új szereplőként lépett be a történetbe a debreceni székhelyű Dexium Kft., és 2004. április 28-án ajánlatot nyújtott be az önkormányzathoz a hivatkozott belvárosi tömb rehabilitációjára.

Az ajánlati dokumentáció tartalmazta, hogy a cég sikeresen megszerezte azt a két magántulajdonban álló területet (a HAJDÚSZÖV Rt.-től a Debrecen Áruházat és a VI-SI Kft.-től a Pulykakakas Éttermet), amit az izraeli befektetőtársaságnak nem sikerült. A benyújtott – jólértesültséget tükröző – terveket megvizsgálva az is kiderült, hogy a megvalósítandó tömb a maximum 22 méteresre tervezett magasságával beilleszthető a városképbe.

Ajánlat tartalma az alábbiakban foglalható össze:

A debreceni önkormányzat meghallgató füleire találó Dexium Kft. által benyújtott ajánlat kétségkívül olyan konstrukciót kínált, amely első ránézésre kivitelezhetőnek tűnt.

2. szín

(Debrecenben vagyunk, a főtértől nem messze magasodik a Csokonai Színház. Új színház ötlete fogalmazódik meg. Gulyás Gábor, Csányi János, Kósa Lajos és Tutor Lóránt beszélgetve jönnek. A külföldi üzletembereknek menniük kell.)

Egy új debreceni színház ötlete a 2000-es évek legelején fogalmazódott meg először, amikor erőre kaptak azok a nagyratörő elképzelések, amelyek szerint Debrecennek indulnia kellene a 2010. évi Európa Kulturális Fővárosa címért.

A pályázathoz kapcsolódó dokumentumok (2004-re a „Nyitott kapuk”, 2005-re a „Teret nyerünk” című pályamunka) Gulyás Gábor irányítása alatt készültek el.

A dokumentum kidolgozásában már részt vett Csányi János is, aki ¬a budapesti Bárka Színház (1996-2005) után a debreceni Csokonai Színház igazgatója (2006-2007) lett.

A Debrecen városát „tájakat összekötő” szellemi hajléknak is megnevező „Teret nyerünk” című dokumentáció számos kulcsprojektet sorolt fel, amelyek között szerepelt a Fórum Bevásárlóközpont és az épületen belül kialakítandó színház koncepciója is: „Az egykori Vásárcsarnok helyén létrejövő többfunkciós épületegyüttesben a továbbra is jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolító, immár az európai normáknak is megfelelő új piac mellett kisebb üzletek, lakások, éttermek, játszóterek, mozik is helyet kapnak, s – nem utolsó sorban – egy önálló, új színház.”

A pályázatok bekérésénél egyébként a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (1998-ban jött létre és 2006-ban szűnt meg) el is várta, hogy azok középpontjában a kulturális alapú városfejlesztési stratégia kidolgozása álljon. Az új színház ötlete ezt követően szerepelt a 2004-2008 időszakra szóló Főnix Tervben is, ahol Debrecen jövőben fejlesztendő területeit jelölték meg.

Az Európa Kulturális Fővárosa pályázatban már az szerepelt, hogy az új színház 2008-ban kezdi meg működését.

Hogyan jött az ötlet, hogy a Fórumban legyen a színház?

Az új színház szükségességének önkormányzati megállapítását követően a kialakításra alkalmas helyszín megtalálása vált kulcskérdéssé, hiszen – mint hangoztatták – a kulturális életre vonatkozó társadalmi igény kielégítéséhez nincs elég játszóhely, és a meglevő Csokonai Színháznak leromlott a műszaki állaga, valamint a volt Víg mozi átalakítással sem alkalmas a korszerű színházi követelmények biztosítására. Kósa Lajos polgármester 2006. február 8-án szándéknyilatkozatot terjesztett elő, amelynek központjában a színház funkcióra alkalmas ingatlan önkormányzat általi vásárlása áll.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése ezt követően kinyilvánította azon szándékát, hogy színházfunkcióra alkalmas ingatlant kíván vásárolni 2008. évtől 5 éves időtartamban történő finanszírozással.

A megfelelő ingatlan megvásárlására (árubeszerzés) az önkormányzat nyílt közbeszerzési eljárást írt ki, amelyre vonatkozóan a záró határidőig (2006. szeptember 15-ig) csupán a Dexium Kft. nyújtott be ajánlatot, nettó 3 199 000 000 forint+ÁFA ajánlati árral. Az önkormányzat egyébként kikötötte a közbeszerzési felhívásban, hogy maximum 3,2 milliárd forint+ÁFA ajánlati árat fogad el a színházfunkcióra alkalmas épület beszerzése céljából.

Itt feltétlenül megjegyzendő, hogy az EKF-pályázat első fordulójára kiadott kötet – a Nyitott kapuk című – már 2004-ben azt tartalmazta, hogy mind a majdani stúdiószínház, mind a kamaraszínház a „Debrecen Fórum épületegyüttesében” kapna helyet. Akkor még a Latinovits megnevezés nélkül, de már két évvel a Dexium Kft. 2006-os ajánlata előtt!

A Dexium Kft. vállalása

A társaság pályázata a Csapó utca-Rákóczi utca sarkán lévő Debrecen Fórumban kínált lehetőséget a megvalósításra. A Dexium vállalta, hogy a majdnem 3,2 milliárd forintos ajánlati árból az épületet 2008. március 31-ig a bevásárlóközponton belül kialakítja, valamint ezen határidőig az önkormányzat által nyújtott további fedezetből megvalósítja a kivitelezést és a (körülbelül 1,5 milliárd forint+ÁFA-ba kerülő) színház-technológiát is.

Az önkormányzat vállalása

A 3 838 800 000 forint bruttó összegű ingatlant az önkormányzat öt részletben (évente 767 760 000 forint) tervezte kifizetni a Dexium Kft.-nek 2008-tól 2012-ig. A Dexium arra vállalt kötelezettséget, hogy 2009-ig előfinanszírozza a színházépítési beruházást oly módon, hogy az önkormányzat 2008-tól részletekben kezdi fizetni a megvalósítás költségeit.

A felek 2006. október 30-án előszerződést, majd a fenti paramétereknek megfelelően 2007. május 24-én adásvételi szerződést kötöttek 2008. március 31. napjáig tartó teljesítési határidővel. Az önkormányzat már az árubeszerzés elindításakor meghatározta, hogy a (Dexium Kft. tájékoztatás szerint 1,5 milliárd forint+ÁFA) a színház-technológiát és a belsőépítészeti elemek fedezetét pályázati lehetőségek kihasználásával tervezi biztosítani.

3. szín

(Színházigazgatók váltják egymást. Csányi János és Vidnyánszky Attila diskurálva közelít, majd távolít.)

Csányi János, a Csokonai Színház igazgatója 2007. március 30-án lemondott posztjáról, erre a hivatalos kommunikáció szerint a Csokonai Színház mérlegében keletkező több milliós deficit miatt volt szükség. (Kovács László akkori ellenzéki önkormányzati képviselővel készült háttérinterjúnk itt olvasható erről a direktori távozásról is: Ingyen átadott önkormányzati telekrész, fedezet nélküli kivitelező – két évtizede tartó „kapkodás” – LATINOVITS-DOSSZIÉ)

Érdekes párhuzam vonható Gulyás Gábor akkori Modem-igazgató helyzetével, hiszen mind a két személy dolgozott az Európa Kulturális Fővárosa címhez szükséges dokumentáción, és mindkettőt 2006-ban nevezték ki az intézményeik élére, azonban Gulyás Gábor a Modem mérlegében fennálló hiány ellenére maradhatott igazgatói székében, Csányinak azonban mennie kellett.

Egyes értelmezők szerint a döntésben közrejátszhatott, hogy Csányi a polgármesternek ellentmondó módon nyilatkozott meg a Latinovits Színház elkészültének csúszása kapcsán. Bármilyen oka is legyen a többek szerint „kikényszerített” lemondásnak, a Kósa Lajos vezette önkormányzat pénzhiányra hivatkozással módosított Csányi János tervein, valamint az engedélyezési tervet készítő Finta Stúdió helyett a Bán Irodát bízták meg a kivitelezési tervek elkészítésével.

A debreceni közgyűlés Vidnyánszky Attilát bízta meg 2009. január 1. napjával a színidirektori feladatok ellátására 2013. december 31. napjáig bezárólag.
Csányi János és Vidnyánszky Attila között a Csokonai Színház igazgatói székén kívül kapcsolódási pontként említhető meg a közösen megalkotott „A közösség művészete” című 250 oldalas igazgatói pályázat, amelyben olyan nagyratörő elképzelések szerepelek, mint a színházi régió létrehozása, új színház építése, a színházi formanyelv megújítása, színiakadémia létrehozása és nemzetközi fesztivál rendezése is.

4. szín

(Utcasarok Debrecenben. A háttérben erődszerű létesítmény épül, már ki lehet venni a formáját. Hátsó része kész, elejét most építik. Az állványokon le- és felmásznak a munkások. Az építtető cég a Dexium Kft.)

A 2006. októberi önkormányzati választásokon ismét a fideszes Kósa Lajos győzött, így a város – az ország szocialista-liberális kormányzás alatt – ellenzéki bástya maradt. Amikor később szóba került a Latinovits Színház megvalósulásának csúszása, a debreceni fideszes önkormányzati képviselők a nyilvánosság előtt gyakran hivatkoztak az ellenzéki státuszuk tényére, mint a debreceni színházépítési projekt befejezését gátló tényezőre.

A Dexium Kft. még 2007 júniusában jelezte, hogy a kivitelezési munkák végzéséhez szükséges a színház-technológiai és a belsőépítészeti tervek elkészíttetése, és ehhez kérte az önkormányzat segítségét. Az önkormányzat a 2008. évi költségvetésbe bekalkulálta ezen tervek elkészítésének fedezetét. Az önkormányzati közgyűlés jegyzőkönyve szerint 2007-ben figyelemmel kísérték a különböző pályázati lehetőségeket, de nem találtak olyat, ami alkalmas lett volna a színház befejezéséhez szükséges pénz előteremtésére.

Az önkormányzat és a Dexium a teljesítési határidőt, azaz a műszaki átadás időpontját kitolta 2009. március 1-jére.

2008-ban – talán a folyamatos csúszások és a városi pénzhiány miatt – az önkormányzat kezdeményezésére módosították a piactömb rehabilitációjára vonatkozó (2004. május 6-i) szerződést akként, hogy az önkormányzat eltekintett a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola homlokzatának felújításától, valamint a nettó 720 négyzetméter nagyságú tornacsarnok és kiszolgáló helyiségei megvalósításától, amennyiben a Dexium Kft. összesen nettó 250 millió forintot 2008. május 31-ig visszafizet. Akkor arról szóltak a városi híresztelések, hogy ezzel a paktummal – már megint – nagyon jól járt a Dexium, mert ennél sokkal többe került volna a vállaltak megvalósítása.

Az egy évvel későbbre ígért projektzárás (a szerkezetkész állapot 2009 márciusában való átadásán kívül) a belső munkálatokhoz és stúdiótechnikához szükséges források hiányára hivatkozással azonban 2009-re sem valósult meg, és 2010-re csúsztatták az átadás határidejét. Érdekes, hogy a Latinovits-projekt további költségei az évi önkormányzati költségvetés kiadási előirányzatában sem szerepeltek. Halász János kulturális ügyekért felelős alpolgármester – a Debrecennel szemben szerinte ellenségesen viselkedő kormányt okolva a késedelemért – azt nyilatkozta, hogy azért csúszik 2010-re a színház átadása, mert a belső tervezési elképzeléseket a jövőben módosítani szükséges, és nincs pénz a befejezésére: „Akkor tudnánk befejezni a kamaraszínház építését, ha megkapnánk azt az állami támogatást, amit más városok megkapnak, mivel ezt nem kapjuk meg, ebben az évben ezt nem tudjuk tervezni.”

5. szín

(Nagy mozgás, serény munka. 9620 négyzetméter alapterület helyett 9236 négyzetméter. 22 méteres beépítési magasság helyett 25 méter. Kihasználatlan épületrész magas fenntartási költségekkel.)

A Latinovits Színház a 2008 májusában átadandó, 25 milliárd forintos beruházási keretből megvalósuló Fórum komplexumon belül, annak harmadik emeletétől – különállóan – helyezkedik el.

2007. évi nyilatkozatok szerint a létesítmény – elkészülte után – kortárs táncelőadásoknak is helyet adó prózai és művészszínház, valamint abban az évben már akkreditálandó, színházi szakembereket képző műhely lesz.

A 2007. évi terv szerint a csaknem tízezer négyzetméteres létesítmény magában foglal egy 234 fős földszinti nézőteret, 91 fős első és 36 fős második karzatszinttel rendelkező nagytermet. Ezenkívül a harmadik szintre 120 fős orfeumot, az ötödik szintre pedig próba- és rendezvénytermeket képzeltek el. Cél volt továbbá, hogy a színpadnyílás 14 méter széles és 8,5 méter magas legyen, amelyre a nézőtér karéj alakban simulhat. A Csokonai Színházhoz képest az elgondolások szerint nem építenek előszínpadot, azt egy mobil zenekari árok helyettesíti majd.

Az eredeti tervekhez képest 2006-ban a 22 méteres beépítési magasság megnövekedett 25 méterre. Csak összehasonlításként megemlítendő, hogy az izraeli társaság 2002-ben előirányzott 27 méteres megvalósítási terve nem fért bele a városképbe.

Változás volt továbbá, hogy míg a 2007-ben megkötött adásvételi szerződésben 9620 négyzetméteres épület szerepelt, annak területe 2009-ben 9236 négyzetméterre csökkent, mivel egyes részterületek („díszlet-teherszállítás” helyiség, közlekedő-lépcsőház) átkerültek a közös tulajdonú részhez.

A Latinovits-erőmű a szerkezetkész állapotnál nem fejlődött tovább, holott a Dexium Kft. 2009-ig történő megvalósítást anyagilag vállalta (amennyiben az önkormányzat további pénzt ad neki). Egyébként az pedig tény, hogy a városvezetés a négy év alatt törlesztendő vállalkozói díj első részletét 2008-ban nem fizette ki a vállalkozásnak.

A 2008-ban újabb ígéretek születtek, hogy 2009-re elkészül a művészeti létesítmény. Az eddigi csúszás oka is csupán az volt, hogy a városvezetés (közgyűlési jegyzőkönyvek szerint) nem talált megfelelő pályázatot, amelynek várt eredménye fedezetet jelenthetett volna a belső kivitelezés és a színházi technológia megvalósításához.

Egy 2018. évi közérdekű adatigénylés alapján is köztudomású tény, hogy a Latinovits Színház szerkezetkész állapotú épülete üresen áll, nem sikerült az önkormányzatnak hasznosítania, és az alábbi költségeket jelentette 2013 és 2017 között.

6. szín

(Kósa Lajos és Orbán Viktor beszélgetve jönnek, kezükben pezsgőspohár. Kivilágított színpad, háttérben a Nagyerdei Stadion épülete emelkedik.)

2010-ben, az újabb önkormányzati választások évében Kósa Lajos azt ígérte, hogy 2012-re elkészül a Latinovits Színház, amely egyébként a 2023. évi Európai Kulturális Fővárosa (EKF) pályázat hét kulcselemének egyike lesz. Mint ismeretes, a korábbi, 2010-es pályázat nem hozott sikert Debrecennek, Pécs lett a nyertes, s e döntés mögött a debreceni városvezetők a szocialista-liberális kormány aknamunkáját látták pusztán.

Kósa Lajos azt is említette, hogy a Latinovits Színház megvalósításához és a Csokonai Színház épületének felújításához több milliárd forint hiányzik, így továbbra is elengedhetetlen a központi költségvetési támogatás, amire már bizton számíthatnak, hiszen kormányváltás történt 2010-ben, már a Fidesz irányítja az országot és tartja kezében a kincstár kulcsát. Kósa tehát a fideszes választási győzelem követően tette meg nagyratörő, 2012-es átadásra vonatkozó ígéreteit.

Egy évvel később, 2011-ben a debreceni városvezetés nagy bejelentést tett egy régen ígért hatalmas létesítmény elkészüléséről, azonban ez nem a Latinovits Színház volt, hanem a Nagyerdei Stadion megépítése, ami végül 12 és fél milliárd (állami) forintba került.

Ez azért is érdekes, mert Vidnyánszky Attila egyik 2009-es nyilatkozata szerint a színházprojekt befejezéséhez csupán másfél milliárd forint hiányzik, a stadion pedig majdcsak 8 és félszerese a hiányzó összegnek. 2010-ben az igazgató megjegyezte: „Ha azt látom, hogy az elkövetkező változások nem a szakmaiság irányába mennek, nyomban kiszállok. Van egy szint, ami alá nem megyek.” 2011-ben a Nagyerdei Stadion megépítésének és a Latinovits Színház újbóli elhalasztásának bejelentésekor mégsem hagyja el igazgatói székét, sőt 2013-ig betölti a pozíciót.

Persze az is tény, hogy a stadion állami pénzből épült, míg a Latinovits Színház szerkezetkész állapota önkormányzati pénzből (mind a kettő közpénz) valósult meg. Azonban az utóbbihoz is kormányzati beavatkozás szükségessége látszott, mivel a debreceni városvezetés vagy nem tudott, vagy nem akart pénzt teremteni ennek a kulturális fejlesztésnek a további finanszírozására.

2012-ben lejárt a négyéves időszak, amelyben az önkormányzat vállalta, hogy a szerkezetkész állapot elkészítését öt részletben kifizeti a Dexium Kft.-nek. Az öt év alatt tehát az önkormányzat a vállalkozónak majdcsak négymilliárd forintot fizetett, amelyért cserébe a város egy nyomasztóan és kihasználhatatlanul üresen álló, fenntartási költségekkel terhelt betonerődítményt kapott.

A városvezetés azonban töretlenül pozitív volt, bejelentették, hogy a kivitelezési tervek is elkészültek, így a szükséges források megszerzését követő egy év múlva elkészülhet végre a Latinovits. A polgármester az előző években tett ígéreteihez képest már óvatosabban fogalmazott, hiszen nem konkrét dátumokkal dobálózott és feltételes módban szólt a megvalósulásról.

2012 áprilisában Orbán Viktor miniszterelnök a debreceni önkormányzati televíziónak (DTV) azt a kijelentést tette, hogy az egyeztetések a város polgármesterével már folyamatban vannak: „ez egy bonyolult kérdés. (…) Az előző kormány idején Debrecent kihúzták a színházfelújításokból, és ezt orvosolni kell. Ugyanakkor az élet most nem az új színházak építéséről szól. De megoldást fogunk találni a befejezésre.”

Kedves olvasó! Az első felvonást ezzel a pozitív kicsengést sugalló miniszterelnöki nyilatkozattal zárjuk. Annyit azonban elárulunk, hogy érdemes elolvasni a második felvonást is, hiszen csaknem nyolc év telt el az orbáni kijelentés óta, és még mindig nincs Debrecen városának második színháza.

(Folytatjuk)

A cikk a Transparency International Magyarország oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!