A 2020-as irodalmi Nobel-díjat Louise Elisabeth Glück amerikai költőnő kapja életművéért. A magyarországi híradások beszámoltak arról, hogy az apai nagyszülei Magyarországról vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Arról, hogy kik is voltak ők, a Szombat hetilap online kiadásában közölt cikkében Kiss Gábor vecsési tanár.

1900 decemberében érkezett a költőnő nagypapája és nagymamája New Yorkba. A nagypapát Glück Henriknek, a nagymamát Moskovitz Teréziának hívták. Érmihályfalvi magyar zsidók voltak.

Érmihályfalva a történelmi Bihar vármegyében, a Partium nyugati részén fekszik, az Érmellék fővárosa. A trianoni békekötésig Magyarországhoz tartozott, utána, hiába volt magyarok lakta város, a vasútvonal miatt Románia kapta meg. A huszadik század elején a kis magyar település nagyjából 6000 lakossal rendelkezett, ebből körülbelül 1200-an voltak zsidó vallásúak (20%).

Louise Glück felmenői tevékenyen részt vettek Érmihályfalva életében, jelentős szerepet vittek a polgárosodásban. Nagyapja, Glück Henrik, míg ott élt, a „Feldmann és Glück” fakereskedést vezette. Dédapját is Glück Henriknek hívták, és elképzelhető, hogy azonos azzal a Glück Henrikkel, aki honvédként harcolt az 1848/1849-es szabadságharcban.

A Glück család tagjai ott voltak az ortodox hitközség vezetői, a zsinagóga építtetői között. Részt vettek a helyi takarékpénztár, népbank és képviselő-testület munkáiban. Érmihályfalva kávégyárában, a Beck Pótkávégyárban az igazgatóságban ült Glück Adolf. A település híres malmát, a Gizella malmot Glück Benő alapította és vezette. De vittek még a családtagok üveggyárat és női divatáru céget is. Dr. Glück Sándor ügyvéd harcolt az első világháborúban. Az 1915-ös isonzói csaták után Károly Csapatkereszttel tüntették ki.

További részletek a Szombat cikkében olvashatók.