
Gubányi Zsófia
Savanyú tejszag csapja meg az ember orrát, ahogy belép a vidéki kisbolt ajtaján. Ebből a gyakorlottabbak már azonnal tudják: a hűtőből, ha friss terméket akarnak, akkor jól hátra kell nyúlni. A boltban négyen tartózkodnak: két vevő, a bolttulaj és egy eladó, noha a bejáratra két papírra is ki van írva, hogy „Egyszerre csak egy ember tartózkodhat bent”, illetve „Szájmaszk viselése kötelező!” Ehhez képest maszk is csak egy emberen van, és nem a dolgozókon.
– Jaj, elnézést, már túl sokan lennénk – lép vissza egy fiatalasszony az ajtóból.
– Tessék csak bejönni, nyugodtan – szól az eladó.
– Nem, várok inkább egy kicsit – válaszol, miközben a maszkot letolja az álla alá.
– Hát, maga tudja.
Közben a boltvezető érezhetően türelmetlenül dorgálja meg az alkalmazottját.
– Figyelsz akkor, Manyi? Minek tépem én a számat, ha még ide sem figyelsz?
– Jól van, itt vagyok már – áll a pult mellé a középkorú asszony, kissé foltos bolti köpenyt visel. Zsebéből egy kis papírt és tollat húz elő, amivel véletlenül egy bontott gumicukros zacskót is előránt.
– Na basszus – hajol le érte.
– Remélem, ez fel van írva a fogyasztásodhoz – mordul rá a főnök.
– Fel lesz, nyugi.
– Most már biztosan. Szóval, amikor jön a húsos, tudod, nincs számla – sorolja.
– Hú-sos. Nincs szám-la – jegyzi fel az eladó a fecnire.
– Ezt minek írod le? Nem tudod megjegyezni? – vonja kérdőre újra.
– Jó van má’, nekem ez kell. Tudod, hogy mindent elfelejtek.
Közben mindkét vevő végzett a vásárlással. Sorban állnak, fizetnek és távoznak. A fiatalasszony beléphet.
– Manyi, figyelsz?
– Igen, itt vagyok.
– Nézd, ez a jelenléti ív! Mától írod, mikor itt vagy. Mostantól vagy bejelentve. Ha jön valaki, és kérdezi: ma vagy itt először. Stimmt?
– Stimmt.
– Sziasztok! Bejöhetek? – szól egy hang kintről.
– Várj, megkérdezem a főnökasszonyt! – rikkant oda Manyi.
– Nincs rajta maszk. Bejöhet? – kérdezi fontoskodva. – Reggel még volt rajta, szóval van neki.
– Na, csak beszaladok, megyek is mindjárt. Reggel a másik kosárral voltam, abban maradt – magyarázkodik a hölgy.
– Ez nem így működik, legyen mindig a táskádban! Ha most jön egy ellenőrzés, engem büntetnek meg – dorgálja le a főnökasszony.
– És rajtad miért nincs? – vág vissza a vásárló.
– Mert, mert, melegem volt már benne. Egyébként semmi közöd hozzá. Na, megvetted már, ami kell?
– Itt van, csak ezt az élesztőt szeretném – mondja. – Ne haragudj már! Ugye nincs harag?
– Nincs, de legközelebb hozd a maszkot. Szia!
A fiatalasszony a hűtőpultnál várakozik.
– Kérhetek?
– Manyi, gyere, a vevő rád vár! – kiált a főnök.
– Jövök, jövök! Mit adhatok?
– Húsz deka tepertőt kérek szépen.
– Mit? Nem hallom a maszktól, mit mond.
– Tepertőt – mondja a nő kicsit hangosabban. – Két marékkal.
– Na, tudja maga mondani érthetően is! – s pakolni kezdi a zacskóba a tepertőt. Közben bekap egyet belőle. – Hmm, finom!
– Ezt most nem mondod komolyan, hogy beleettél! – ripakodik rá a tulaj. – Meg ne lássam még egyszer!
– Jól van. Nem szoktam, de már nagyon éhes vagyok, nem is reggeliztem – magyarázkodik.
– Adhatok még valamit? – fordul vissza a vevőhöz.
– Nem, köszönöm. Fizetnék.
– Rendben. Kártyás?
– Igen.
– Az jó. Legalább nem kell a visszajáróval bajlódnom – mosolyog kicsit zavartan a tulaj.
– Ó, ne aggódjon, mással sem kell hamarosan azok után, amit itt az elmúlt percekben végighallgattam! Stimmt? – s a fiatal nő egy igazolványt húz elő a táskájából..
Gubányi Zsófia további írásai itt olvashatók: KÖZTÜNK ÉLNEK

Debreciner
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!