Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete évek óta minden hónap utolsó vasárnapján oszt ételt rászorulóknak a Petőfi téren. A sor hossza szinte sose változik, de legalábbis nem csökken. Legyen hó vagy szikrázó napsütés, kell a kiosztandó étel az embereknek, akiknek az összetétele azonban már más, mint régebben volt.
Tíz év óta… – Hóvégi egytálétel a debreceni rászorulóknak
Erről is beszélt Juhászné Lévai Katalin, az egyesület egyik aktivistája, MSZP-s politikus. Mint mondta, korábban leginkább hajléktalan emberek kérték a melegételt, s kapták, amíg volt. Mostanság egyre több az egyébként lakhellyel rendelkező, ám ettől még szegény ember – köztük sok nagycsaládos is.
A menü mindig ugyanaz, szabolcsi töltött káposzta. Mint megtudtuk, egy létavértesi hölgy az, aki frissen, aznap reggel kemencében főzi ki a 150 adag ételt. Az egyesület pedig adományokból és a tagok által összedobott pénzből ennek ellenértékét kifizeti a készítőnek, aki ugyanazt az árat kéri 2020-ban is, mint tíz éve.
Amikor ünnepek közelednek, állampolgári adományokból összegyűjtött mindenféle tárgyakat is osztogatnak az étel mellé, karácsonykor például játékokat a gyerekeknek.
A koronavírus-járvány miatt ezúttal a helyszínen (elvileg) nem lehetett elfogyasztani az ebédet, amelyet előre kiporciózva, lezárt, fertőtlenített tartókban adtak mindenki kezébe a maszkos, kesztyűs önkéntesek, kenyérrel megtoldva a töltött káposztát. Az emberek egy része pedig, amikor lement az első kör, s kimaradt pár adag, reménykedve tanyázott a Petőfi téren, hátha nem jön több olyan, aki még nem kapott. Így akadtak néhányan, akik repetához jutottak.
Az ételosztás legvége szívszorító volt, ahogyan kezüket nyújtva igyekeztek többen a kevés még ládában lévő ebédből egy-egy adaghoz jutni, vagy csak némi kenyeret kapni. A kezekből volt több, nem a töltött káposztából. A másfél száz porció fél óra alatt fogyott el. Hidegben is nyárias (olykor lyukas) lábbelikben ácsorogtak jónéhányan, bár volt, akinek az arca elnyűttebb volt ruházatánál. Mások tisztes hétköznapi viseletben jöttek a vasárnapi betevőért, majd tették szatyrukba a dobozolt étket, s vitték haza, valahova.
Egy hölgy későn érkezett, amikor már egy ideje elpakoltak onnan mindent. Egy padon ücsörgött, s végül megkérdezte tőlem, nem láttam-e egy bizonyos kinézetű nőt, a barátnőjét. Mint mondta, megbeszélték, hogy itt találkoznak, de ő a Homokkertből érkezett, s elkésett. Remélte, hogy még aznap ellátogat hozzá az említett barát – talán ételt is visz neki.
A következő hónap utolsó vasárnapján is lesz a debreceni Petőfi téren ételosztás a rászorultaknak.
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!