Térey János debreceni háza falán, a debreceni Kétmalom utca 17. alatt emléktáblát avattak szeptember 14-én. 2019-ben tragikus hirtelenséggel halt meg az író, költő, műfordító, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja. A könyvhetet is, amit Budapesten nem, Debrecenben viszont megtartották, az ő nevével fémjelezték idén Debrecenben: Térey Könyvünnep.

Az eseményen köszöntötték Harmath Artemiszt, Térey János feleségét is, majd a Csokonai Színház színművésze, Vékony Anna olvasott fel Térey Szentlászlófalván című művéből. A végén ugyanő a Kétmalom utca 17. című ciklusából idézett fel egy részletet. Puskás István alpolgármester és Szirák Péter, az Alföld folyóirat főszerkesztője, irodalomtörténész emlékbeszédet tartott, majd leleplezték a táblát, amit meg is koszorúztak

Folytatni a várossal vitázást a költő nyomán

Az alpolgármester arról beszélt, hogy ezt, a tábla elhelyezést tekintik a minimumnak Téreyvel kapcsolatban („beleírjuk a nevét a városba”), amivel tartozik neki Debrecen, ám „a mi dolgunk még, hogy olvassunk minél több Téreyt és beszélgessünk vele”. Mint Puskás István elmondta, azt a fajta humanizmust véli felfedezni az író-költő kapcsán, ami Petrarcát is jellemezte, akinek szerinte „szintén meg kellett annak idején védenie magát és művészetét, mesterségét a vádaskodások ellen, s megindokolnia mire is jó költészete”. Majd Horatius gondolatát vette kölcsön („ércnél is maradandóbb művet emeltem én”), s kijelentette, hogy bár az utókor méri majd meg, de úgy véli, Térey Jánosnak valóban sikerült az ércnél maradandóbb emléket létrehoznia a művészete által.

Térey sokat foglalkozott szülővárosával, olykor igen kritikus módon. „Műveiben rendszeresen visszatért ide… s szeretve vitázó beszélgetést folytatott vele” – fogalmazott erről Puskás. Aki ezáltal szerencsésnek nevezte a várost, hiszen nemcsak Térey, de mindazok a helyek, utcák, emberek is, amik-akik műveibe belekerültek, szintén halhatatlanokká váltak. A politikus szerint „életműve a vitázásra hívja fel a figyelmet, gondoljuk át dolgainkat, s azt is, hogy mi Debrecen, hiszen Térey erre is tesz ajánlatot, mi pedig folytatjuk ezt a szembenézést Debrecennel”.

„Amit nem írok le, az elvész”

Személyes ismeretségük, barátságuk okán Szirák Péter Téreyhez beszélt megemlékezésében. Kérdéseket fogalmazott meg, amelyekre azonban már „úgy felelsz, hogy nem felelsz, már csak a memoároddal beszélgethetek. Nem kérdezhetlek már a kamaszkori vonzásokról és taszításokról… a régészet és a történelem delejéről… az iskolai órákról… a Kút utca madárcseresznye és a Kétmalom utca japánakác fáiról.” A tavaly pár nappal a halála előtt még Szirákkal söröző Téreyvel közös terveikről is szót ejtett az Alföld főszerkesztője. „Az volt az alapterv, hogy élünk” – hallhattuk. A hosszabb távú pedig az, hogy a Csokonai Színház majd játssza a darabjait, sőt „tréfálkozva is komolyan vett plánum volt, hogy még életedben díszpolgár leszel Debrecenben” – folytatta az elképzelt beszélgetést Szirák. Azon a hétfőn, amikor a barát már nem élt, pedig ez lett volna: „találkozunk Pesten az Alföld-esten”.

Szirák Péter arról is beszélt, hogy amikor a tőle négy évvel fiatalabb Téreyvel összeültek, ő azon merengett, vajon milyen lesz az ember, ha majd betölti az ötvenet. Szirák és más azt mondta, lassabbá válik, megfontoltabbá, hiszen megijed az idő múlásától, és félni fog a haláltól. Térey némi hallgatás után viszont azt mondta – idézte fel az irodalomtörténész –, hogy éppen ezért hajt és rohan, mert fél a haláltól… S úgy vélte: „amit nem írok le, az elvész”.

„Nem tudtál lassítani, küzdöttél. Amit leírtál az megmarad. Neked már nem kell félned, barátom” – fejezte be gondolatait Szirák Péter.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!