Idén tavasszal kiürültek Debrecen utcái: ahogy azt a Debreciner április elsejei galériájából is láthattuk, az új típusú koronavírustól félve, valamint a kormány kijárási korlátozását szem előtt tartva szinte szellemvárossá vált a máskor élettel teli megyeszékhely. Hajdú-Bihar megye szinte minden településén heteken belül elterjedt és általánossá vált a maszkok és a kesztyűk viselése, valamint a kézfertőtlenítők használata. A szigorúan létszámkorlátos baráti összejöveteleken – már ahol mertek tartani ilyeneket – a kézfogást leváltotta az ökölpacsi, az ölelést pedig az integetés.

Bármennyire is valószínűtlennek tűnt ez még március elején, a vírus magyarországi megjelenésekor, a koronapánik gyakorlatilag néhány hét alatt alapvetően változtatta meg a kultúránk néhány fontos elemét. Ezekhez társult Debrecenben az a háborús időkre emlékeztető állapot, amikor a boltok polcairól eltűnt a liszt, az élesztő, a bevásárlóközpontokból elfogyott a burgonya, de nem volt egyszerű hozzájutni a legalapvetőbb húsárukhoz sem. Ekkor, április elsején Hajdú-Bihar megyében 8 regisztrált fertőzöttről volt – a kormány által hivatalosan megerősített – információnk.

Nem kizárt, hogy tavasszal túltoltuk

Májusban a kormány elkezdett enyhíteni a korlátozásokon, június közepén pedig megszüntették a különleges jogrendet eredményező veszélyhelyzetet is. Hajdú-Bihar megye a háromhónapos időszakot halálos áldozatok nélkül, 27 regisztrált fertőzöttel zárta: lényegében tehát mindenféle félelmeink ellenére nem volt járvány a megyében. Ez nyilvánvalóan köszönhető az itt élők elővigyázatosságának is, ugyanakkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt Hajdú-Bihar megye „túlvédekezte” magát, ugyanis az élet itt annak ellenére állt le, annak ellenére veszítették el számosan korábbi munkahelyüket, egzisztenciájukat, hogy a betegség el sem kezdett terjedni a megyében.

Most kezdődik a járvány

Utólag nem lehet megmondani, hogy mennyire alakult volna másképp a megyei járványhelyzet, ha más forgatókönyv alapján reagálunk a vírusra. Nem lehet tudni, hogy előállhatott volna egy Budapestéhez vagy Fejér megyéhez hasonló állapot, vagy kevesebb (ön)korlátozással is alacsony szinten lehetett volna tartani a megye átfertőzöttségét. Az azóta közzétett járványügyi adatok alapján azonban teljes magabiztossággal kijelenthető, hogy mind az állam, mind a társadalom teljesen irracionálisan viselkedik a Hajdú-Bihar megyei helyzettel kapcsolatban: amikor nem volt járvány, minden erőnkkel védekeztünk, most pedig, hogy valóban járvány van, úgy teszünk, mintha nem is az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb fenyegetésével néznénk szembe.

Amikor ezeket a sorokat gépelem, augusztus 24-én a hivatalos adatok szerint 113 regisztrált fertőzött van Hajdú-Bihar megyében. Jóval több aktív fertőzöttet tartanak nyilván, mint amennyit a veszélyhelyzet három hónapja alatt összesen regisztráltak. Az előző héten két halottról tájékoztatott a Nemzeti Népegészségügyi Központ – jó esély van rá, hogy ez a szám azóta tovább növekedhetett.

Mikor vesszük észre, hogy nagy a baj?

A számokból – véleményem szerint – egyértelműen kiderül, hogy Hajdú-Bihar megyében most bontakozik ki a valódi járvány. Ezzel szemben most nemhogy túlvédekeznénk magunkat, éppen ellenkezőleg: az itt élők elsöprő többsége még az alapvető járványvédelmi előírásokat sem teljesíti. A DKV járatain, félve a bírságolástól még csak-csak felveszik az utasok a szájmaszkot, persze az orrukat kivillantva belőle. A helyközi járatokon azonban szinte már senki nem visel maszkot, annak ellenére, hogy kötelező lenne.

Nap mint nap találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a kisebb boltokban az eladók már meg sem próbálják betartatni a maszkviselési szabályt a vásárlókkal, a többségük ugyanis még külön kérésre sem hajlandó azt – rendeltetésének megfelelően – használni. A lakosoktól nem kevésbé irracionálisan, felelőtlenül viselkednek egyes döntéshozók: Debrecen vezetése több száz fős programokkal próbálja közösségbe csábítani a polgárait, Majka-koncerttel, Loki-meccsel, szoboravatással – anélkül, hogy egy szóval is felhívná az érdeklődők figyelmét arra, hogy járvány van, legyenek szívesek legalább egy maszkot felvenni a tömegrendezvényeken. Habár az elmúlt napokban is voltak olyan városvezetők a megyében, akik felfogva, milyen veszéllyel néznek szembe, igyekeztek tenni azért, hogy a fertőzésveszély minimálisra csökkentésével ünnepelhessék meg augusztus 20-át a településen, erre a járványügyi szempontból leginkább veszélyeztetett Debrecen még csak kísérletet sem tett. Láthatjuk, hogy a legnagyobb felelősséggel rendelkező döntéshozók racionálisan nehezen magyarázható módon reagálnak a járványhelyzetre. Az a szerencséjük, hogy egyelőre a társadalom, Hajdú-Bihar megye „polgárai” is így tesznek, így a helyzet drasztikus romlásáig, illetve a választók eszméléséig komolyabb politikai károkat nem fognak elszenvedni. Kérdés, hogy meddig folytatható ez a hazárdjáték. Csak nehogy késő legyen, mire észbe kapunk.

Kevés a polgár, kevés a vezető

Miért tettem idézőjelbe a „polgár” szót? Azért, mert nem lehet valódi polgárnak nevezni azokat, akik minimális kényelmetlenséget sem tudnak elviselni, szemernyi felelősséget sem tudnak magukra venni annak érdekében, hogy megóvják polgártársaik életét és testi egészségét. Ők inkább egyszerű lakosok. Ezzel párhuzamosan nem lehet „vezetőknek” nevezni azokat, akik hatalmi pozícióból asszisztálnak ahhoz, hogy napról napra közelebb kerüljünk a járványügyi katasztrófához. Ők legfeljebb döntéshozók.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!