Az újságíró úgy látja, az olvasók számára már világos, hogy nem csak a cipőboltban kell fizetni a minőségért, ingyen csak színvonaltalan propagandát kapnak majd. Szerinte nincs diktatúra Magyarországon, csak egy rendszer, amely fél, hogy elveszti a hatalmat. Orbán „őszödi beszédét” viszont ma nem adná le a közrádió.
„Ha lesz polgári demokrácia Magyarországon, akkor lesz független sajtó” – interjú Stumpf Andrással
Stumpf András konzervatív újságíró és szerkesztő a munkája során időről időre szembe találta magát a politikai befolyásolási kísérletekkel: több jobboldali sajtóterméknél is felmondott, volt, ahová visszament, de akkor pedig a lap szűnt meg alóla. A Heti Válasz 2018-as beszántását követően több kollégájával együtt megalapították a Válasz Online-t. Az elmúlt hetekben elsősorban az Index körüli események kapcsán említették, Puzsér Róbert pedig egy publicisztikájában keményen nekiment az újságírónak. Stumpf András a Debrecinernek reagált először a volt főpolgármester-jelölt vádjaira, de beszélt nekünk a Válasz Online-ról és a magyarországi média állapotáról is.

Polgár Tóth Tamás
Hiányzik egy nyomtatott Válasz az online mellé? Szükség van még egyáltalán print médiára?
Az olvasók döntik el, hogy szükség van-e nyomtatott sajtóra. Ha el akarják és el tudják tartani, akkor szükség van rá.
Másképp kérdezem: hogyan látja, igénylik az olvasók?
Az elején rengeteg kérdés volt bennünk azzal kapcsolatban, hogy a Heti Válasz olvasóinak a többsége, akik az éltesebb korúak közül kerültek ki, átszoknak-e majd az online-ra, vagy inkább nem olvasnak tovább minket. Azt látjuk, hogy az olvasótáborunk megfiatalodott, de sokan megmaradtak a korábbiak közül is. Kapunk még ilyen jelzéseket, hogy ha már tudtunk stabilizálódni, akkor nyomtassunk valamit. Fix hetilaphoz nagyon nagy szerkesztőség kell, nagyon nagy költséggel, ráadásul nem lehet úgy, ahogy a Válasz Online-ban, ahol csak fontos dolgokról, csak mélyen, nagyon jó minőségben, komoly újságírói munkával írunk. Mi nem írunk mindenről, nem vagyunk hírportál, viszont amiről írunk, az fontos és exkluzív, minőségi tartalom. Hetilapban ehhez képest mindenről kell írni, ami történt azon a héten, meg kell tölteni a rovatokat, ha törik, ha szakad. Ehhez legalább 70 emberre lenne szükség a sales-esekkel, marketingesekkel együtt. Erre biztosan nem fogunk tudni vállalkozni, de úgy érzem, nincs is rá igény. Abban, hogy valamilyen print kiadvánnyal azért előrukkoljunk, látok fantáziát. Szeretek lapozgatni én is.
Van-e, illetve volt-e már korábban sajtószabadság Magyarországon?
Volt, és pro forma ma is van. Pápay Gyuri írt arról, hogy ez nem olyan egyértelmű, mint az, hogy éjszaka vagy nappal van. A sajtószabadság olyan, mint egy létra: fokozatok vannak. Ma tehát szabadság van, azt írsz, amit akarsz, de iszonyatosan torz a piac – annyira, hogy az már nem is piac. A propaganda bármit tehet, bármit írhat, eltartják az adófizetők pénzéből, még az állampolgárral szemben vesztett sajtópereiket is az állampolgár adójából fizetik. A független, minőségi sajtót pedig szintén az állampolgár tartja el, csak azt legalább önszántából, előfizetéssel vagy támogatással. Elképesztően egyensúlyvesztett állapot ez. Ha politikailag, világnézetileg tekintünk a helyzetre, azt látjuk: az 1990-es években valóban volt egy komoly balliberális túlsúly jórészt a kommunista rendszerből átörökített tőkével és gárdával, a 2000-es évek közepére viszont kialakult egy olyan helyzet a magyar sajtópiacon, hogy megvolt a kiegyensúlyozottság, s még szakmai elvek szerint készültek termékek. Akkor még nem ment át trash-be, bulvárba, teljesen agyatlan, ténymentes propagandába senki.
Milyen konzervatív orgánumokat emelne ki ebből az időszakból?
Gyakran elment már a szélig a Magyar Nemzet és a Hír TV is, tehát megvolt a „párt ökle” típusú média, de ezek egyrészt nem közpénzből működtek, másrészt alapvetően betartották az újságírás szabályait. Ott volt az őskövület Demokrata, valamint az értelmiségi és az újságírás alapelveihez mindig is ragaszkodó Heti Válasz. Kicsit sem szégyellem, hogy 2006-ban határozottan Gyurcsány Ferenc tevékenysége ellen voltam, és ugyanúgy ellene vagyok ma is annak, amit 2006-ban a vezetésével a kormány művelt. Csakhogy akkor volt például olyan közmédia, amelybe ugyan bele-beleszóltak, de összehasonlíthatatlan a maival. 2006-ban, amikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, a Kossuth Rádió hozta nyilvánosságra az őszödi beszéd hangfelvételét, amely felborította a hazai politikai életet. Miért is? Azért, mert közérdekű, hogy a miniszterelnök miket beszél ilyen súlyú dolgokról zárt ajtók mögött. Ma elképzelhetetlen, hogy a Kossuth Rádióban lejön Orbán Viktor titkos beszéde. 2005-2006 környékén a magyar sajtó tehát igenis kiegyensúlyozott és sokszínű volt: mindenki megtalálta azt, amit szeret úgy, hogy bár a határokat egyesek már feszegették, a szakma alapvető szabályait még nem köphette nyíltan szembe, aki újságíróként akart dolgozni létező szerkesztőségben.
Tehát a 2000-es évek közepén volt eddig a legjobb állapotban a magyar sajtószabadság?
Én úgy gondolom, igen. Sok szempontból persze ott már a Gyurcsány-ellenes forradalmi hevületben elindult az, hogy ha nem ítéled el Gyurcsányt, akkor hazaáruló vagy, s az egyébként érthető dühből forradalmi hevület lett egy-egy szerkesztőségben is, rövidebb időre magamon is éreztem ezt akkortájt, aztán leállítottam. Az embernek nem csak a tüdejében, a lelkében is nyomot hagy, ha szívja a könnygázt. Mindenesetre 2005 környékén még lehetett értelmesen beszélni a politikai élet bármely szereplőjével, az újságírók pedig komolyabban vették a szakmát, akár a szocikhoz és az SZDSZ-hez, akár a Fideszhez állt közelebb a lapjuk. Ma rosszabb a helyzet.

Polgár Tóth Tamás
Előfordulhat olyan Magyarországon, mint ami Belaruszban történik, hogy a rendőrök célzottan keresik az újságírókat a szétvert tüntetéseken?
Voltak nálunk is izgalmas dolgok a 2010-es években. Tudok olyanról, hogy egy újságíróhoz odalépett két nemzetbiztonsági ember, beszámoltak neki arról, hogy ők tisztában vannak az újságíró magánéletének egyes részleteivel. Arra biztatták, hogy szerveződjön be. Ez 2015-ben volt, bizonyítható történet. A jövőbe viszont nem látunk. Azt sem láttuk, hogy ez fog történni a Magyar Tudományos Akadémiával, a Színművészetivel, az Indexszel, a Heti Válasszal. Elméletileg tehát eljuthatnánk odáig, hogy leszedik az újságírókat, de már csak Magyarország geopolitikai elhelyezkedése miatt sem lehet itt Oroszországot és Belaruszt csinálni. Illetve lehet, de ahhoz itt állomásozó tankok és nyílt katonai diktatúra kell. Ami nálunk: nincs. Olyan rendszer van, amely parázik attól, hogy elveszti hatalmat, a pénzt, a biztonságot, és mindent megpróbál megtenni azért, hogy a társadalom minden ügyében ő fújja a passzátszelet. Egy komolyan vehető hatalom elkezd beszivárogni az Indexbe, hogy átállítsa? Ne hülyéskedjünk már. Egy diktatúrában odamennek, bezárják, elviszik az újságírókat és félholtra verik őket. Ez itt tehát nem diktatúra és úgy gondolom, nem is cél, hogy az legyen. Orbán Viktor sokak számára maga az ördög, de hogy echte diktátori babérokra vágyna, azt nehezen tudom róla elképzelni. Mégiscsak Magyarországon szocializálódott, a kommunizmusban.
A fehérorosz diktátor, Lukasenka is a kommunizmusban szocializálódott.
De ő a jó végén volt a botnak, Orbán meg a rosszabbik végén.
Amennyiben úgy alakul a helyzet, visszavennék Sztankóczy Andrást a szerkesztőségbe?
Hogy alakulna?
Amennyiben a számára is véget ér az Index-történet és visszamenne a Válasz Online-hoz.
Nem hiszem, hogy Sztankóban akár fölvetődne, hogy visszajöjjön. Okos fickó, pontosan tudja, hogy a Válasz Online-t egyrészt az egymás iránti bizalom teszi erőssé, másrészt azt is, hogy lapunk nem átjáróház.
Puzsér Róbert nemrég egy publicisztikában arról írt, hogy ön Sztankóczyt a „balliberális kurzusnak” való megfelelésből egy ATV-s nyilatkozatban megszégyenítette, miközben szerinte 5 évvel ezelőtt ön még a NER-t szolgálta, nem a független újságírást. Eddig még nem reagált a publicista szavaira. Miért?
Mert Puzsér olyan fokú tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot, mert annyira szint alattit írt. Ha önről leírnám azt a légből kapott hülyeséget, hogy az anyjával hált tegnap, nyilván úgy érezné: nehogy már önnek kelljen magyarázkodnia, hogy nem is. Puzsér firkálmányának engem érintő része ez a szint. Egyébként György Zsombortól, a Magyar Hang főszerkesztőjétől kaptam egy emailt, hogy a másnapi újságban megjelenik Puzsér Róbert publicisztikája, amelyben méltatlan hülyeségeket ír rólam, ezért elnézést kér előre is. Azért sem reagáltam, mert Puzsér oldalán magánál az anyagnál előbb jelent meg György Zsombor neki írt levele, amelyben helyreteszi.
Tehát mik azok a „hülyeségek”?
Jó. Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy Stumpf András „életművével” bárkinek is tisztában kellene lennie úgy általában. Nem tartom magam ennyire fontosnak. Azt azonban alapvető újságírói és publicistai feladatnak tartom, hogy ha írunk valakiről, legalább keressünk rá. Elkerülhetünk így olyan blamát, amibe Puzsér beleszaladt, aki arról ír, hogy én öt éve, de legalábbis a G-napig a még a NER szekerét toltam. Kvázi, hogy Simicska kedvéért fordultam a NER ellen. Nos, a G-nap idején már nem voltam a Heti Válasznál, sem más Simicska tulajdonolta lapnál. A Heti Válasz meg egyébként jóval a G-nap előtt fekete seggű lett a Fidesz egyes köreiben, részben az én írásaim miatt. Lázár János nem örült például, hogy amikor 2010-ben a Fidesz elkezdett visszamenőleg törvényt hozni, az alkotmánybíróság kezéből jogköröket kitekerni, leírtam: ez kommunista tempó. Az bizony lejött a Heti Válasz print és online verziójában is. Mondom, tíz évvel ezelőtt. Kisebb-nagyobb bicsaklásokkal azonban 2014 végéig úgy éreztem, a minőségi újságírói munka feltételei a Heti Válasznál adottak.
Mi történt 2014-ben?
Érezhetően fogyni kezdett a levegő, a Fidesz olyan közel jött a laphoz, hogy úgy éreztem, így már nem tudok dolgozni. Szóval az év végén meghoztam a döntésemet, hogy felmondok. Jóval a G-nap előtt. A Mandinerhez igazoltam, amely akkor konzervatív-szabadelvű, de nem Fidesz-tulajdonú orgánum volt. Nem sokra rá még kaptam egy nagy pénzes ajánlatot kormányemberektől. Gondolkodás nélkül nemet mondtam.
Erre ők?
Azt mondták, ne higgyem, hogy a Mandinerért nem jönnek majd el. El is jöttek érte, két évvel később. Amikor már látszott, hogy a Mandinert meg fogja venni ez a kör, akkor meg mit csináltam? Nos, felmondtam. Vélhetőleg maradhattam volna tolni a szoft-kormánypropagandát jó pénzért, csak hát ahhoz éppen akkor sem fűlött a fogam. Ekkor, 2017 tavaszán mentem vissza a Heti Válaszhoz, amely akkor nagyon jó helyzetben volt. Simicska ígéretet tett Borókai Gábor főszerkesztőnek, hogy nem szól bele a tartalomba, s ezt be is tartotta végig – amíg aztán nyilvánvaló politikai okokból be nem szántották a lapot két évvel ezelőtt. 2018 decemberében aztán heten elindítottuk a Válasz Online-t, saját, szerkesztőségi tulajdonban, oligarcháktól, pártoktól teljesen független formában. Bizonyára voltak ügyek, amelyekben az elmúlt 15 év során tévedtem, olyanok is akadhatnak, amelyeket másképp ítélek már meg. Egy biztos: soha egy sort nem írtam le legjobb tudásom és meggyőződésem ellenére, csak azért, hogy politikus szekerét toljam. Ez nekem fontos volt és ma is az. Nem Puzsér ökörségei miatt.

Polgár Tóth Tamás
Mi a helyzet a Puzsér-publicisztika Sztankóczyt illető részével?
Puzsér elkövette az alaphibát, hogy nem olvasott, mielőtt írt. Láthatólag ugyanúgy működik ebből a szempontból, ahogy Bayer Zsolt. Meglát valamit, gyorsan felhergeli magát, aztán anélkül, hogy utánanézne, elég élvezetes stílusban kiokádja magából a trutyit. Látta, amit az ATV-n mondok arról a kellemetlen helyzetről, hogy egyik kollégánk az Index igazgatósági tagja lett a tudtunkon kívül, aztán már jött is az inszinuáció, hogy én akármilyen balos köröknek akarnék megfelelni, mert erről beszámolok és szomorúságomnak adok hangot. Pedig ha Puzsér olvasott volna, megkímélhette volna magát ettől a blamától is. Elég szépen megírtuk a Válasz Online-on, mi történt.
Aki esetleg nem olvasta…
Szokásos szerdai értekezletünkön háromnegyed óra után bökte ki az akkor még kolléga, hogy ő már az Index igazgatóságának a tagja. Mire hazaértünk, már kint is volt a 444-en, hogy Sztankóczy ott van az Index vezetésében. Egy ilyen hír nyilvánvalóan hatással lehet a Válasz Online életére. Elveszíthettük volna az olvasóink egy részének bizalmát, ha nem jelzünk azonnal. Azt hihették volna, hogy a Válasz Online benne van az Index körüli kavarásban. Nagyon fontosnak tartottam tehát, hogy a színtiszta igazságot mindenféle vádaskodás nélkül elmondjuk. Minket ugyanis kizárólag az olvasóink tartanak el támogatásaikkal, „előfizetéseikkel”. Nincs nagybefektető, nem is fogadunk el senkitől nagy összeget. Ha bármi alaptalanul megrengetheti a bizalmat az olvasóban, azt azonnal tisztázni kell tehát. Mivel az ATV-ben kaptam erről egy kérdést, elmondtam az igazat. Ha Puzsér Róbert ebből összeesküvés-elméletet sző és baloldali szalonoknak való megfelelési kényszert orront nálam, ahelyett, hogy egy Google-kereséssel tájékozódna, azzal tényleg magát minősíti, nem engem és nem a Válasz Online-t.
Sztankóczy eligazolása után tehát aggódtak, hogy esetleg olvasókat veszíthet a Válasz Online. Az Index-ügy kapcsán azonban elindult egy mozgalom a közösségi médiában, számos közéleti személyiség arra buzdítja a követőit és ismerőseit, hogy támogassák a független sajtót. Az ajánlott lapok között a Válasz Online is rendre szerepelt. Hogyan hatottak végső soron az Index-körüli történések a lap előfizetői táborára?
Szerencsére ez a félelmem nem volt megalapozott. Egy levelet kaptunk, amely nagyon kedves megfogalmazásban arról szólt, hogy az olvasó most nem tudja, érdemes-e továbbra is minket támogatni, bízhat-e bennünk. Biztosítottuk, hogy érdemes, semmi közünk az Index bedarálásához, s nincs semmi láthatatlan a hátterünkben. Az Index-ügy egyébként ránk inkább pozitívan hatott, pedig semmilyen módon nem repültünk rá, nem akartunk keselyű-üzemmódba kapcsolni. Mégis, úgy látom, hogy többen, akik korábban az Indexet támogatták, most úgy látják, hogy minket érdemes innentől. Olyan növekedést láttam legalábbis az előfizetők számában azokban a napokban, amit csak erre tudok visszavezetni.
Az eddig tapasztaltak alapján mit gondol, hogyan nézhet ki 10 év múlva a hazai média? Lesznek független, olvasók által eltartott lapok? Felépülhet egy közmédia? Vagy csak a pártlapok maradnak?
Látok lehetőséget a mai, válságosnak tűnő helyzetben. Az Index szétverése után az olvasók számára már teljesen egyértelmű, hogy ha nem fizetnek a független médiáért, akkor nem lesz más, csak a propaganda. Az pedig látható, milyen, elég csak rákattintani az Origóra és a többi szennylapra. Össze-vissza hazudoznak gondolkodás nélkül, még akkor is, amikor nem is akarnak: beleraktak például a Bogdán László temetéséről szóló anyagukba egy szerb videót, mintha a temetésen készült volna. Ez szakmailag is hihetetlenül gyenge, az olvasók pedig ezt látják is. Már egyértelmű számukra, hogy nem csak a cipőboltban kell fizetni a minőségért, hanem a hír- és véleményszolgáltatásban is.
Főleg Jámbor András listája jutott el rengeteg emberhez a lapokról, amelyeket érdemes támogatni.
Meg is lepődtem. Jámbor nem az a kifejezett konzervatív fazon, mégis magától rárakott minket. Kedves tőle, ezúton is köszi. Több másik kis- és közepes méretű műhely van még ezen a listán, amelyek valódi, minőségi, független újságírást művelnek. S hogy lesznek-e ezek tíz év múlva? A helyzet nagyon egyszerű: ha lesz polgári demokrácia Magyarországon, akkor lesz független sajtó, ha nem, akkor meg nem lesz. Ha van elég klasszikus értelemben vett polgár, aki úgy gondolja, hogy fizet azért, ami neki kell, megmarad a valódi újságírás. Ha nem lesz, akkor marad a pártpropaganda. A függetlenségnek mindenesetre most olyan ázsiója van, ami korábban sosem volt. Fontos az olvasónak, hogy kinek dolgozol, ki a tulajdonosod, megbízhat-e a szerkesztőségben. Ezt le is tudja ellenőrizni: az értelmes olvasó számára minden cikkről üvölt, hogy újságírók írják-e vagy propagandisták. Ez azonban jóval kevésbé befolyásolja a politikát szerintem, mint azt gondolni szokták. Az újságírás legalábbis. Az ugyanis nem politikai kommunikáció. Az egy másik szakma, amelyben a Fidesz elképesztő előnyre tett szert, kétségkívül. Bár a megyei lapok átvétele és a közmédia propagandába állítása fontos és hatékony lépés volt a részükről, főleg nem az újságjaival ér el hatást a kormány, sokkal inkább az óriásplakátokkal: azokat látja mindenki. A migránsválságot is a plakátjaival nyerte meg a kormány, s nyerte meg aztán a választást is a témával. Az ellenzéki oldalon a Fidesz nagyjából mindenféle hozzáférést elvágott, szóval a nyilvánosságnak ebben a politikai kommunikációs szegmensében elképesztő aránytalanságok vannak, de ez nem az újságírás területe, ezért engem kevéssé foglalkoztat.

Debreciner
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!