A fotókiállítás augusztus 10-i megnyitóján beszédet tartó Puskás István alpolgármester szerint külön helyet kapott a város 2020-as kulturális programkínálatában az, hogy Debrecen és New Brunswick idén harmincadik éves testvérvárosi kapcsolatát bemutassák. Löki Viktor, az igen népszerű Facebook-oldal, a Streets of Debrecen gazdája tett is ezért, és egy pároskiállításhoz válogatta fotóit debreceni és New Brunswick-i képeiből. Ott is, itt is.

Ennek egyik felét, amelyben az amerikai város érdekes, sajátos, illetve magyar vonatkozású pillanatképeit mutatja be az alkotó Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár első emeleti kerengőjében lehet megtekinteni augusztus 30-ig.

Amerikában is hamarosan láthatják Debrecen utcáit

A Debrecenről készült képeit Löki Viktor már átküldte a koronavírus-járvány kitörése előtti időszakban az Amerikai Magyar Alapítvány vezetője részére. A kiválogatott 53 fotót azonban a pandémia miatt még nem tekinthette meg senki, ám erre is rövidesen lehetősége lesz az ottaniaknak, szeptemberre tervezik az immár nyilvános kiállítás kezdési időpontját.

Löki Viktor ezzel a csúszással kapcsolatban nem kevés öniróniával jegyezte meg, hogy „igen, én vagyok az a sikeres fotóművész, akinek immár fél éve van egy kiállítása Amerikában, s vélhetően eddig nulla ember látta, köszönhetően a koronavírusnak”.

A mindössze két nap – ennyi időt töltött New Brunswickban – fotóit felölelő kiállításáról Löki Viktor elmondta, hogy azokat a képeket mindenképpen meg akarta mutatni a debreceni érdeklődőknek, amelyek a neki az utcán csak úgy megálló hétköznapi embereket mutatják be. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, Amerikában jóval könnyebben állnak a lencse elé az emberek, nem vacillálnak annyit, mint Debrecenben. Emellett általában természetesek maradnak, míg nálunk ha hagyja is magát fotózni valaki, sok esetben elkezd természetellenesen viselkedni. Nyilván ez nem vonatkozik mindenkire, de tendenciát lát benne a fotós, aki az utca embere mellett főleg az ottani magyar vonatkozású épületeket, helyeket igyekezett megörökíteni.

Egyik kedvenc képe mégsem ezek közül való, hanem az, amelyiken édesapja, Sándor támaszt egy falat New Brunswickban – mint fia hozzátette: „próbáltam aput középre pozicionálni, de rebellis éne miatt ez nem nagyon sikerült”.

Albumba szedett Debrecen, kiivott kocsmakészlet

A továbbiakban a képeivel mesélő fiatalember szeretné, ha ki tudna adni egy olyan albumot, amelyben az általa fotózott debreceni utcák, emberek találhatók. Eredeti célja az ugyanis, hogy az egész várost, annak minden utcáját megörökítse, s mint mondta, szerinte lassan a felével már készen van.

Ezen felül áldozni szeretne a helyi kocsmakultúra oltárán is. Közösségi felületen megejtett posztjai között találunk olyanokat is, amelyek egy-egy kricsmire hívják fel a figyelmet. Legutóbbi például az
Igyuk ki az Encit! eseménnyel jelentkezett. Itt egy retró kocsmában célozta meg követőivel, hogy adott napon elfogyasztják a hely készletének utolsó cseppjét is. Hasonló bemutatókkal folytatná majd, hiszen megannyi apró-cseprő érdekesség lelhető fel ezekben a néha már más dimenzióban lévőnek tűnő csapszékekben. Mint az Enci büfében is, hisz szerinte „nincs még egy ilyen kocsma Debrecenben, amely a 90-es évek óta ugyanúgy néz ki, ugyanazzal a bútorzattal, és Kádár Jánosnak hívják a tulaját…”

Löki Viktor tehát felfedez és kattint. Helyben nagyon. Ha valami nem épp a legdivatosabb, az is érdekli. Sőt az még inkább. Hiszen ő az a helyi arc, akinek ez nem ciki. Neki van képe hozzá!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Egy hónapra csak 1000 forint. Köszönjük!