A legsúlyosabb tényező pedig, ami ellen mindenki tehetetlen: az emberi bunkóság.
VÁROSŐR
Szemét ügyek Debrecenben (is)
Mivel az össznemzeti egyetértés és együttműködés rendszerében ilyenek nincsenek, most a háztartásban, ház körül felhalmozódó hulladékról lesz szó.
Ha visszagondolok a gyermekkoromra (sajnos nem tegnap volt), gyakorlatilag nem keletkezett hulladék a háztartásban. A boltokban nem nagyon volt csomagolt áru, és nem pazaroltunk – mert nem is volt miből. A mai helyzetet mindenki ismeri. Lassan mindent eláraszt a szemét.

KÁ
Szidjuk is érte az AKSD-t, joggal vagy anélkül. Mert igaz, hogy elviszik a szemetet, de a magát környezettudatosnak érző ember nem dob mindent a kukába. Az úgynevezett hulladékszigetek, ahol szelektálva pakolhatnánk le a papírt, üveget, műanyagot, pedig – úgymond a mi érdekünkben (?) – egyre másra szűnnek meg. És – mintegy másodlagos, nem hivatalos funkcióként – kialakult az a szokás is, hogy a feleslegessé vált, de még használható ruhát, cipőt, gyerekjátékot és hasonlókat az emberek itt rakják le. A hatóságok berzenkednek persze, de másnapra minden eltűnik – remélhetően a rászorulókhoz kerül. Esetleg lehetne direkt ilyen lerakóhelyeket csinálni, hogy ez a szeretetszolgálatok, adományboltok nélkül is megoldható legyen. Ahogy például jól működött pár éve a télikabát akció a Kossuth téren – kár, hogy azóta senkinek nem jutott eszébe Debrecenben ilyet hirdetni.
Olyan is volt már, hogy a kertes házak lakóinak komposztáló edényeket osztogattak, ami valóban remek ötlet volt. Jutott is mindenkinek, aki az első félórában odaért, vagy ismerőse volt a cégnél.
Szóval, egyre kevesebb a hulladéksziget. Van helyette a sárga nejlonzsák – ha éppen el nem lopják, mielőtt az ember hazaérne. Lehet igényelni barna kukát is, ingyenes, ha valaki érte tud menni. De üveget nem lehet ezekbe tenni. A többször ismételt kérdésre, hogy mi legyen a sörös, boros, befőttes stb. üvegekkel, soha nem jött válasz, azon kívül, hogy ki lehet vinni a lakossági hulladékudvarba, az István útra.
Apropó, hulladékudvar. Dicséretesen kulturált lerakóhely, mindennek van helye, fajtánként, A dolgozók figyelnek, szigorúan, de udvariasan utasítanak, hogy mit hová kell tenni. Ráadásul ingyenes is. A másik lerakóhely, a Vértesi úti szeméttelep már rafináltabban működik. A „zöldhulladék” lerakása ingyenes itt is, de az úgynevezett kommunális hulladékért, vegyes limlomért már fizetni kell. Illetve egy alkalommal díjtalanul vihető ki 200 kiló, de ha valaki egyszerre nem tud ennyit összegyűjteni, csak az első adagot veszik át ingyen, a többiért fizetni kell. Igaz, nem sokat, de egy költözésnél, örökölt ingatlan átvételénél igen sok felesleges miegymás tud előkerülni. A számítógépes rendszer pedig személy szerint nyilvántart mindenkit, aki belépett a kapun.

KÁ
Egy másik kérdés, hogy ahol ott vannak a köztéri szemetes edények, a még meglévő hulladékszigetek vagy a nagyerdei szemetesek, többnyire megvárják, amíg túlcsordul bennük a szemét, és az emberek kénytelenek mellé dobálni.
És persze ott van a legsúlyosabb tényező, ami ellen mindenki tehetetlen: az emberi bunkóság – mert nem lehet másképp nevezni, amikor valaki a Nagyerdőn, parkban dobja el a sörösdobozt, kólás palackot, a Kossuth téren köpi ki a rágót, dobja el a csikket, vagy hiába van autója, nem a hulladéklerakóba viszi a régi tévét, lecserélt hűtőszekrényt, építési törmeléket, hanem valahol az erdőben dobja el. Akár a Vekeri, a Panoráma út, akár a Pallagi út felé indul ez ember, több teherautónyi szeméthalmokkal lehet találkozni.
Külföldön hallottam, hogy ahol ilyet találnak, végigbogarásszák, és ha kiderítik, kitől származik, úgy megbüntetik, hogy belezöldül. Érdemes lenne nálunk is bevezetni, ha még nincs ilyen.
(Reagált erre az írásra az AKSD szóvivője, levele itt olvasható.)
Kövesi Péter írásai itt olvashatók: VÁROSŐR

Debreciner
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!