„Magyarországon ott tartunk, hogy a természetvédelmi területek kivételével minden évben lepermetezik Magyarország egészét azzal az idegméreggel, ami a vizsgálatok szerint szinte semmit sem ér, ugyanis kiderült, hogy ott, ahol elvégezték a kémiai irtást, a szúnyogpopuláció visszatér, újra fejlődik” – írta tavaly július végén az agraroldal.hu.

Ebben a cikkben adtak hírt arról, hogy megszületett az Európai Unió döntése, mely szerint 2020-tól tilos lesz a levegőből való szúnyogirtás. Miért is döntöttek így Brüsszelben? Bármennyire prüszkölni szoktak az ott hozott döntések ellen Magyarországon, ez ügyben sem „hasraütés” helyettesítette sokéves nemzetközi hatásvizsgálatot s a tiltás elrendelését. Hanem hosszú tapasztalat, tudományos megfigyelés, felmérés. Elég sok oka van annak, hogy felismerték, egyébként a szakemberek jó része nálunk is, hogy a repülőgépes kémiai, vegyszeres irtás, mostanában némileg pontosabban inkább gyérítésnek nevezték, több hátránnyal jár az élővilág egészére, mint amennyire tartósan veszélyes ezen belül a szúnyogokra. Ennélfogva nyilván a célját sem érheti el.

Persze tagadhatatlan, hogy Debrecenben alighanem ugyancsak megnyugtatta a polgárok többségét, amikor elzúgtak a fejük fölött a jó öreg Ancsák (az ikonikus An-2-es repülőgépek), s nyomukban érezni lehetett valami jóféle kemikália illatát. Nyilván azok örültek legjobban annak, hogy „végre elkezdték irtani a dögöket” (évi ilyenkor szokásos komment az utca népétől), akiket legjobban kedveltek a vérszívók. A gépek, legalábbis mifelénk, a külső kertségek fölé már nem repültek, a széléhez érve visszafordultak a belterületi városfél felé. Bár a Wiki is azt mondja, gondolom, főként a nem helybélieknek, hisz a debreceniek többsége tudja, tapasztalja, hogy jó részük (pl. Biczó István kert, Bayk András kert stb.) „már szinte belterületnek tekinthető”. Persze ennek a megkülönböztetésnek most már nincs gyakorlati jelentősége. Annak viszont van, hogy az a rendes hangerővel berregő permetező szerkezet, amely a minap illetve „miéjszaka” végigpermetezte immár utcaszintről a honlakótelepemet, eljut-e a külterületekre. Nyilván nem az egészre, de legalább oda, ahol az itteni közösségi élet zajlik (leginkább boltok, árudák, kocsmák, presszók környéke).

Ugyanakkor nyilván sokan, sokáig vitatják még a légi szúnyogirtás „európai” betiltását. A Debreciner beszámolója szerint a debreceni polgármester a nyilvános közgyűlésen a minap imigyen fakadt ki:„A hajamat tépem attól, hogy nem lehet légi szúnyogirtást csinálni az országban” – , s aki szerint lassan már ott tartunk, hogy védeni kell a szúnyogokat az EU előírásai miatt. Bár szerintem az intézkedés sokkal inkább a természeti környezetet, s így az embereket védi, mint a szúnyogokat, de a lényeg, hogy az Unió idéntől betiltotta a légi szúnyogirtást annak súlyosan környezetkárosító hatásai, valamint kétes hatékonysága miatt. Hisz „a légi irtásnak egyébként komoly környezetkárosító hatásai vannak, többek között károsan hat a méhekre, illetve az egyéb repülő rovarokra. Ráadásul nincs hatástartósága, ami annyit jelent, hogy az a rovar, ami belerepül a vegyszeres ködbe, elpusztul, de a növények alatt található rovarok ellen hatástalan a szer.” (agrároldal.hu)

Nem egy bombabiztos irtási mód helyett kell tehát másik „utólagos”, de kívánatosabban inkább megelőző eljárásokat alkalmazni, keresni, hisz a légi és a mostantól használt földi kémiai szúnyoggyérítés egyaránt elavult, s ami fontosabb, csekély hatékonyságú módszernek tekinthető. Emiatt, a múltban gyakorta megesett nem egy magyarországi településen, hogy nyaranta egynél többször kellett szúnyoggyérítést elrendelni.

Nem debreceni a vasárnap keltezett hír, de talán mi is tanulhatunk belőle: „Szúnyoginvázió van Vecsésen annak ellenére, hogy már megvolt az idei szúnyogirtás.. egy helyi lakos szerint fél óra kellett a szúnyogoknak, hogy a férfi felsőtestét teljesen beborítsák a csípésekkel.” (szeretlekmagyarorszag.hu) Ő az esőzések után az árokban felgyülemlő szennyvizet okolja, hogy ennyire elszaporodhattak, s valóban borzalmasra csípték a vérszívók.

Debrecenben aligha ilyen súlyos a gond, viszont pangó vizek, lefolyástalan területek, kisebb-nagyobb pocsolyák bőven vannak. Ennyi pedig bőven elég a nőstényszúnyognak, hogy lerakják petéiket. A petékből néhány nap alatt pedig kikelnek a lárvák, aztán kifejlődnek a bábok, majd a „kész” rovarok. S mivel a jelenlegi vegyszeres irtás anyagai végső soron a szúnyogok természetes ellenségeit szintén jelentős számban „gyérítik”, sőt már elképesztő arányban megtették, alighanem minden kezdődik Debrecenben is elölről. Rosszabb esetben már az idén nyáron.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!