Az egy párt alkotó B. Zetas Péter és Búza Blanka 2017-ben költöztek ki Londonba. Péter a ContextUs nevű kulturális portál alapító főszerkesztője, a lapot kiadó Cult Lab Nonprofit Kft. vezérigazgatója, Blanka pedig a cég operatív vezetője. Aktuális ügyek mellett a ContextUs céljairól, a hazai kulturális platformok között elfoglalt helyéről is beszélgettünk velük.

Miért döntöttek úgy, hogy kiköltöznek Londonba?

B. Zetas Péter: Én már legalább 10 éve Londonba akartam költözni, régóta egy felvilágosultabb városban akartam élni. Számos alkalommal tapasztaltam az előítéletet, a rasszizmust a saját bőrömön, mert roma-magyar vagyok. Az egyetem előtt roma voltam, az egyetemtől és azt követően iráni/török/arab stb., azaz migráns. Viszont három évvel ezelőtt a pénz motivált elsősorban. Amikor eldöntöttük, hogy a jobb élet reményében a brit fővárosba tesszük át székhelyünket, 60 ezer forintot kerestem, miközben a szoba, amit béreltem, 50 ezer forintba került. Hogy egy klasszikust idézzek: „csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid nincs”. Emellett egy év után – négy éve működik a ContextUs – már egyértelműen látható volt, hogy van potenciál az online magazinunkban. Ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, szükség volt pénzre, ezt pedig csak egy nyugat-európai országban keresett fizetésből tudtuk megvalósítani. Nyilván befektetővel könnyebb lett volna, de egyrészt a nulláról, saját „kezünk” által akartuk felépíteni mindezt, másrészt nem vagyunk naivak, elég nehéz befektetőt találni.

Miből élnek jelenleg?

B. Zetas Péter: Egy ázsiai szupermarketben dolgozom árufeltöltőként, amióta Londonba költöztünk. Az elején érdekes volt megtapasztalni, hogy a főnökeim szinte semmit nem tudnak angolul, és amikor utasítást adtak, majd én semmit nem értettem koreaiul, akkor mérgesek lettek. Most ott tartunk, hogy nemcsak a jobbkeze vagyok a menedzsernek, hanem gyakran én adok utasítást neki. Sőt, koreai kollégák hüledeznek, amikor beszélgetek koreaiul a műszakvezetőmmel.

Búza Blanka: Amikor megérkezünk Londonba 2017 májusában, hatalmas szerencsénk volt, mert mindkettőnket fix munkahely várt egy itt élő barátunk segítségének hála. Én akkor egy aprócska thai étteremben kezdtem el dolgozni, és megszerezni életem első, vendéglátóiparban legyalogolt mérföldjeit. Itt nyolc hónapon át táncoltam egymagamban az unalmasabb, pangó hétköznapokon a pult mögött Whitney Houstonra, és rohangáltam le-föl fejvesztve hétvégente a konyha és az asztalok között. Nagy kihívás volt, de jó tanulópénz. Innen egy nagyot ugrottam és egy dán-japán szusizóban kezdtem el dolgozni, ahol rengeteget tanultam és fejlődtem. Itt találkoztam az itteni barátaim zömével is. A vírus következtében bevezetett karantén óta viszont zárva az étterem, és a nyugdíjazásomat gyakorlom én is.

Egy korábbi, önökről szóló riportban azt nyilatkozták, hogy minden félretett pénzt a ContextUsra költenek. Ez továbbra is így van? Mire elég a megtakarítás?

B. Zetas Péter: Tavaly novemberben nagyon közel álltunk ahhoz, hogy lehúzzuk a rolót, ugyanis az előző sales house-szal nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt terveztük. Azonban ahogyan ilyenkor lenni szokott, erőt vettünk magunkon, és nemcsak kijöttünk a gödörből, de jobb helyzetbe kerültünk, mint a krízis előtt voltunk. Január óta nem kellett invesztálnunk semmit a ContextUs mögött álló Cult Lab nevű cégünkbe. Sőt láttuk, hogyan tudunk fejlődni, egészen elképesztő bevételeket generálni. Csatlakoztunk egy másik sales house-hoz, és az első hónapban elértük az első egymilliós árbevételünket. Aztán jött a járvány.

Kik és kiknek írják a ContextUst?

B. Zetas Péter: Kezdetben barátok, ismerősök írták, akkor még szívességből. De mivel ez sosem kifizetődő – főleg azért, mert nekem egyébként is magasak az elvárásaim, és egy szívességet nyújtó baráttal szemben nem lehetnek elvárásaim –, emiatt többek között a humán erőforrásba invesztáltuk a fentebb említett megtakarításainkat. Jelenleg három hírszerkesztővel dolgozunk. Az elejétől kezdve működtettünk egy úgynevezett műhelyet, ahol pályájukat elkezdeni kívánóknak adtuk át a tapasztalatainkat és tudásunkat. Ez nagyon jól működött, de a krízis magával vonta azt, hogy hibernáljuk, amíg nem lesznek meg a megfelelő financiális erőforrásaink a honoráriumra.

Leginkább a fiatalabb közönséget igyekszünk megszólítani, akik nyitottak a kultúrára.

Hol helyezkedik el a ContextUs a hazai kulturális portálok között?

B. Zetas Péter: Másfél éve Magyarország legolvasottabb kulturális online magazinjává nőttük ki magunkat, hatalmas szakadékkal. Hogy értsék az olvasók: a hazai kult platformok zöme olyan alacsony látogatottsággal bír – néhány ezer –, hogy a rangsoroló rendszerek nem is mutatnak adatot. Egy kezünkön meg lehet számolni, hány olyan platform működik, amelyeknél mérnek statisztikát, és közülük is a leglátogatottabb havi 200 ezer látogatót tudhat magáénak. A mi esetünkben több mint 1 millió felhasználó olvassa a cikkeket havonta. Lassan elérjük a Népszava olvasottságát. És ne feledjük, még mindig csak őrlángon vagyunk.

Számos nagyobb hírportál szemlézi a cikkeinket. A Google Vezető Hírek szolgáltatásának tagjai vagyunk, a legutóbbi szemlém szerint az egyedüli kulturális hírportálként. Arról nem beszélve, hogy az oldal vizuális felhasználói élményét tekintve is kiemelkedőek vagyunk. Viszont nagyon messze vagyunk attól, ahol szeretnénk lenni. Az emberi erőforrás mellett leginkább abban értem mindezt, hogy írunk olyan cikkeket, amelyekből kevesebbet szeretnénk vagy egyelőre nincs kapacitásunk bizonyos cikkekre.

Az Egyesült Királyságban sokkal súlyosabb volt az új típusú koronavírus lefolyása, mint Magyarországon. Hogyan élték meg a járványt?

B. Zetas Péter: Mivel úgynevezett „keyworker” vagyok, emiatt nekem úgy folyt minden, mint előtte: munkába kell járnom, ugyanazért a fizetésért. Nyilván hozott a cég óvintézkedéseket, amelyeket a brit kormány írt elő, viszont ezt leszámítva én nem éreztem/érzek semmi változást. Viszont szeretnék már egy jó Gamma Ray-t inni a kedvenc sörözőmben.

Egyébként azt fontos megjegyezni: lehet, hatalmas méreteket ölt a fertőzöttek és a halálesetek száma, de arányait tekintve egész Európában Magyarország teljesített a legrosszabbul. Emellett az sem elhanyagolható érv, hogy annyi fertőzöttet számolhatunk, amennyit letesztelnek. Nem akarom védeni teljes mértékben a Boris Johnson-kormányt, mert ő egy lájtosabb, európai Trump, de a fenti tények árnyaltabb képet adnak arról, ha össze akarjuk hasonlítani Magyarországot az Egyesült Királysággal.

Búza Blanka: Engem sokkal rosszabbul érintett, mint reméltem. Végigpörgött rajtam is a kezdeti lelkesedés a hirtelen jött lehetőség iránt, hogy most lehet befelé fordulni kicsit, még többet sportolni, új dolgokat megtanulni, még több cikket írni a ContextUsra. Azonban több, a családomban bekövetkező esemény miatt hamar elkezdtem a szokottnál is jobban hazavágyódni Magyarországra. Az utazást viszont ellehetetlenítette a két hét karantén itt-ott bizonytalansága, és a büdzsénkre is jobban oda kell figyelnünk mostanában, egy több hónapos, munka nélkül töltött időszak jelenleg sajnos nem jöhet szóba.

A koronavírus hónapokig uralkodó téma volt a hazai és nemzetközi sajtóban. Hogyan érintette ez a ContextUst?

B. Zetas Péter: Noha engem nem érintett személyesen, de ahogy fentebb említettem, a hírportált igen. Oké, emiatt nyilván stresszesebb voltam. A bevételeink körülbelül 70 százalékkal estek vissza. De meg tudtuk oldani, hogy továbbra se kelljen a saját, angliai fizetésünkből invesztálni. Júniusban elkezdett a hirdetési piac felébredni a karanténból, hála az Orbán-kormány felelőtlen vagy megfelelő – perspektíva kérdése – intézkedéseinek. Bárhogyan is, mi örülünk annak, hogy már kezd beindulni minden Magyarországon.

Péter, a közösségi oldalán az elmúlt napokban nyilvános bejegyzések formájában reagált több közéleti témájú hírre, köztük arra, hogy Hadházy Ákos független parlamenti képviselő szerint Járóka Lívia fideszes EP-képviselő elsikkaszthatta a roma fiataloknak szánt állami támogatást. Fontosnak tartja, hogy roma értelmiségiként megszólaljon ezekben a kérdésekben?

B. Zetas Péter: Nagyon sasszemű! Nem érzek magamban késztetést, hogy különösen roma-ügyekben megszólaljak. Mindenről elmondom a véleményem. Ez rossz tulajdonságom, de ha nem engedem ki a krákent, korlátozom magam e tekintetben, és felemésztene. Ettől vagyok az, aki. A ContextUs kapcsán már más a helyzet, ugyanis amint a kapacitásaink elegendők lesznek, szeretnénk kiemelt figyelmet fordítani a hazai cigányságot érintő problémákra. A ContextUson alapvetően releváns az érzékenyítő tartalmak írása – lásd: LMBTQ-közösség –, de szívügyemnek tekintem, hogy a saját platformomon minőségi tartalmak jelenjenek meg a témában. Úgy gondolom, jelenleg Magyarországon egy értelmes platform sincs a cigányságnak. Megjelent néhány éve a Dikh TV, azonban véleményem szerint csak még egy szög a roma integráció koporsójába. A készítők azt vallották, szeretnék elősegíteni a roma integrációt és a roma kultúra sokszínűségét prezentálni. Kérem, mindenféle mulatós bemutatása nem az én kultúrám, sem az inkompetencia. Adódik a kérdés: miféle kultúrát akartak bemutatni ők? Előbbi kapcsán Besh o Drom-, Ando Drom-féle zenét kellett volna sugározni, utóbbi esetében pedig a közvetítés minőségére figyelni. Számos esetben annyiból állt a műsor, hogy egy rossz minőségű mobiltelefonnal élő videóztak Facebookon, hatalmas bakikat vétve. Nem beszélhetünk hatásos roma integrációról, amíg sajnos Járóka Líviák, Farkas Flóriánok és Dikh TV-k felelnek érte. Viszont szerencsére működik a Romaversitas Alapítvány, az Integrom és elvétve a Mércén kiváló, roma-ügyekhez kapcsolódó cikkek is fellelhetők, nem beszélve a legjobb barátaimról, akik a maguk területén kiemelkedőek – Oláh Norbert festőművész, Szegedi Tamás dramaturg-rendező, Horváth Ernő leendő orvos vagy Babindák István zenész –, addig van esély.

Mit gondolnak arról, hogy nemrég Budapesten is szerveztek demonstrációt a Black Lives Matter tüntetéshullámhoz csatlakozva, valamint sokan a Facebook-profilképük lecserélésével mutatták ki szolidaritásukat az amerikai feketékkel, miközben a magyarországi romákat ért sérelmekre mintha kevesebben rezonálnának?

B. Zetas Péter: Érdekes volt látni, hogy a privát Facebook-oldalamon történt kifakadásom előtt semmi nem szólt erről, majd utána számos helyen megjelentek – sokszor kiváló – írások. A Black Lives Matter-tüntetések előtt nem sokkal épp a Toroczkai-féle (ál)megemlékezéstől volt hangos a média, mert állítólag romák voltak a Deák téri gyilkosságok elkövetői, de valahogy nem láttam akkora felháborodást, amikor kiderült, hogy mégsem romák voltak – emiatt fakadtam ki. Még a legismertebb roma vlogger, Ábrahám Róbert is kollektív bűnről beszélt. Agyrém!

Az Azonnali.hu-n megjelent cikk címe, azt hiszem, beszédes: „A magyarokat George Floyd érdekli, a cigány kisebbség meg nem”. Nem lehet vitatkozni vele. Nézze, a feketéket mindig is a hollywoodi filmekkel, Amerikával azonosították, a cigányságot pedig a mezőn lévő nomádokkal és/vagy koszos, társadalom peremére szorult emberekkel. És fontos, hogy minden, ami a tengerentúlról indul, az szexi, trendi. Így azok is (ál)szolidaritásukat fejezik ki, akik amúgy meglehetősen előítéletesek. Ha a cigánysággal szolidaritást vállalsz, még a munkádat is elveszítheted.

Terveznek visszaköltözni Magyarországra? Milyen érvek szólnak a hazaköltözés, s milyen érvek a maradás mellett?

Búza Blanka: Mindenképpen. Bár voltak pillanataink (hónapok), amikor eljátszottunk a gondolattal, hogy tulajdonképpen Anglia végig nagyon „kegyes” volt hozzánk, és jó itt élni. Büszke érzés belegondolni, hogy a családi fészkeinktől ilyen távol is mennyi akadályt küzdöttünk le együtt az elmúlt három évben – és mennyi harcunk volt egymással, ami végül csak erősebbé tette a kapcsolatunkat. London szuper hely, rengeteg izgalmasabbnál izgalmasabb emberbe botlani mindenhol. Imádjuk a multikulturalitást és azt a felszabadult-felvilágosult befogadás-érzést, amit az első perctől tapasztalunk. Viszont sosem felejtjük el a célt, amiért idejöttünk, ami pedig egy saját, állandóan zsongó budapesti szerkesztőség, teljes állásban fizetett újságíró kollégákkal. Illetve egy kis börzsönyi ház, ahol minden hétköznap ébresztőóra helyett madárcsicsergésre kelhetünk, és nem telik el több hétvége a családunk és a barátaink nélkül. Csak a szokásos liberális álmodozás. Szeretnénk, ha mire eljön a nap, hogy lefoglaljuk újra a „csak oda” jegyeinket, már egy olyan Magyarországra térhetnénk vissza, ahol nem kell a sajtószabadságért izgulni. Ahol nem kell félni attól, hogy a menekültekre szitokszóként és nem segítségre szorulókként hivatkozik a közbeszéd. Jó lenne, ha otthon is szabad lenne a bármilyen szerelem, és még jobb, ha minden hátrányos helyzetű gyerek (is) előnyös helyzetű diákká válhatna. Egy kis gombóc viszont ezentúl mindig lesz a torkunkban persze, mert ha visszaköltözünk, ez a nagyon izgalmas London-fejezet a világ négy sarkából verbuválódott szereplőivel, lezárul az életünkben, és hiányozni fog.

B. Zetas Péter: Egyre inkább a maradás mellett vagyok, mert annyira más itt jó értelemben. A szagok, az emberek, az időjárás, az életszínvonal stb. Viszont nehéz lenne innen irányítani a hírportált, és addig nem is tud működni teljes gőzerővel. Emiatt muszáj meghozni a döntést.
Az interjú elkészítése idején egyébként épp költözésben vagyunk. Újfent idegen lakókkal élünk együtt azért, hogy kevesebb legyen a kiadás, így redukáljuk az itt töltött éveket. A számításaink szerint még két évet töltünk itt, és aztán megépíthetjük az első, Blanka által említett házunkat. És persze az álmunkon dolgozhatunk teljes állásban, az általunk alapított cég égisze alatt harmincéves korunkra. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat ezért.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!