Most akkor hol is tartunk? Sok helyütt azt lehet olvasni, hogy még messze nincs vége. S ezt a nézetet erősíti, hogy folyamatosan és töretlenül folyik például a lélegeztetőgépek beszerzése.

A külgazdasági és külügyminiszter vasárnapi közösségi bejegyzése
ugyancsak ezt példázza (az összegzést az MTI is kiadta): Szijjártó Péter közölte, hogy az elmúlt négy napban Kína és Magyarország között 14 repülőgép, valamint két kamion 501 ezer maszkot, 2773 betegőrző monitort, illetve 309 lélegeztetőgépet szállított. Ezzel egy hét alatt több mint ezer lélegeztetőgép érkezett Magyarországra, hétfőn pedig újabb szállítmányok érkeznek – írta vasárnap.

Amennyiben nem elírás volt az a szám, amely szerint aktuálisan a múlt hét utolsó napján Magyarországon 28-an voltak lélegeztetőgépen, akkor megdöbbentően nagynak tekinthető a héten beszerzett lélegeztetőgépek száma. Mint annak idején olvashattuk a Fidesz honlapján, azt a cél tűzték ki, hogy nyolcezer ilyen gép álljék az ország rendelkezésre. (Bár, hogy milyen valójában az ilyen, arról azóta folyamatosan folyik a vita, mióta felvetődött, hogy a távoli országból beszerzett berendezések egy része mennyire használható, vagy nem, a kórházakban a kívánt terápiára.)

A cél tehát a nyolcezer volt a járvány derekánál tartva. Nem tudni pontosan, hol tartunk most. Már csak azért sem, mert mire egy adat olvasható lesz, lehetséges, hogy közben éppen földet ért egy újabb szállítmánnyal telt repülőgép. Mindenesetre csak remélhetjük, hogy ezekre már nem lesz szükség, hisz mint azt Orbán Viktor kormányfő elmondta: „a vírus elleni első csatát megnyertük, a védekezés első szakasza sikerrel zárult”. Úgy legyen! Hogy olyan legyen a második, a harmadik stb. szakasz, amelyben nem lesz szükség néhány tucatnál több gépre, nemhogy ezrekre. Igaz, inkább legyen bőséges tartalék valamiből, mintsem hiány. Persze, azért még használatuk „bevetése” nélkül is nagyon kell vigyázni rájuk.

Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, bár inkább elhallgatjuk, hogy azért megfogalmazódnak másfajta megközelítések és kérdések is a különböző védekezőeszközök, különösen a lélegeztetőgépekkel kapcsolatban. Tudniillik a járvány csúcsa idején megszokott nagyságban folytatódó beszerzések méreteinek okával. Néhányukról – hivatalos állásfoglalás szerint – majd a járvány után kívánnak beszámolni a parlament vagy valamelyik vizsgálóbizottsága előtt azok, akik alighanem többet tudnának mondani róla. („Kásler és Szijjártó csak a veszélyhelyzet után válaszol bizottsági kérdésekre.”)

Visszatérve a kiindulóponthoz, Debrecen polgármestere (írásunkig) legutóbbi nyilatkozatában, mint nálunk szintén olvashatták, már nem a járványról beszélt. (A megfékezésének helyi eredményességének okáról korábban szólt. Természetesen aszerint, ahogyan ő gondolta, gondolja.) Szóval a város első embere már a gazdaság újraélesztéséről szólt, ahogyan újságunkban szintén olvashatták: „Debrecen válságtűrő képessége kiemelkedő, s a járvány utáni időszakban az elsők között állt talpra a gazdasága.” Nem ünneprontásképpen, de ezzel párhuzamosan zsákszámra idézhetnénk azokat a hivatalos – kormánypárti, élen a miniszterelnökével – nyilatkozatokat, virológusok véleményét, miszerint messze nincs vége a járványnak. Következésképpen „utáni” időszakról sem beszélhetünk, de akár nyelvbotlásnak is tekinthetjük a szó szerinti formában idézett megfogalmazását. Mindamellett, milyen jó lenne, ha már valóban túl lennénk rajta. De sajnos a valóságban erről messze nincs szó.

„A járvány nem múlt el, csak intenzitása csökkent” – mondotta például Vályi-Nagy István a Dél-pesti Centrumkórház főigazgató főorvosa a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs vasárnapi online sajtótájékoztatóján. S azt sem vitatható, hogy a világszerte meghozott könnyítéseket a gazdasági érdekek majdnem olyan súllyal kényszerítik ki, mint a javuló járványügyi adatok. Ráadásul ugyancsak tucatszámra érkeznek a hírek arról, ahogyan az várható volt, hogy különböző országokban a könnyítések ismét több beteggel, halottal jártak.

Sőt, ami igazán figyelmeztető lehet, bár aligha lehet ellene egyelőre bármit tenni, akár egyetlen tünetmentes beteg, sok emberrel kapcsolatba kerülve akár újabb és újabb helyi gócpontokat hozhat létre. S ugye emlékszünk, a sok országban egyetlen vagy egy-két fertőzött, de tünetmentes beteg „lobbantotta be”, természetesen akaratán kívül, az azóta tartó, ha egy ideje kevesebb áldozatot is követelő, járványt.

Minden Debreciner-cikk a koronavírusról itt olvasható!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!