Mottó: „Az Úr, az Ő végtelen bölcsességében, elfelejtette elvenni az embertől a disznó éhségét. Ezért aztán az ember mit sem tud kezdeni a sas szárnyaival. A gondolatai nem tudnak szárnyalni. Mert az éhség súlya által a földhöz van láncolva.” (Luca D’Andrea)

Nyíregyházán volt valami mizéria a népkonyha üzemeltetés körül. Az Országos Roma Önkormányzat május 21-én ezt a közleményt adta ki Újabb segítség a cigány családok életminőségének javítására címmel:

Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá az Országos Roma Önkormányzat és a szociális és köznevelési feladatokat ellátó Sola Fide Központ. Az Országos Roma Önkormányzat az Új Roma Program szellemében törekszik arra, hogy a cigány lakosság körében minél szélesebb rétegeket elérjen segítő, támogató tevékenységével. A kelet-magyarországi központú Sola Fide Központ első lépésként a szociális étkeztetéssel tud 16 járásban, magas adagszámban gyors ellátást nyújtani. Ezzel megvalósulhat a szinte személyekre szóló gondoskodás. A népkonyhai szolgáltatás például minden nagykorú számára elérhető napi egy tál meleg ételt biztosít, de az intézményekben megvalósuló szociális ellátás is elérhetővé válik. A hosszútávú együttműködés során az óvodásoktól a felnőttek oktatásáig nyílik lehetőség olyan nevelési-képzési programok megvalósítására, közös pályázatok benyújtására, a családokat középpontba állító életmód projektek működtetésére, melyek lehetővé teszik a hátrányokkal küzdők felzárkóztatását, a tisztességes megélhetést biztosító munkaerőpiaci jelenlétet, a társadalmi elfogadáshoz szükséges szemléletformálást.
Bővebb információ: http://elethalo.hu/szocialis-szolgaltatasok/etkezes/

Amikor pedig rá akarok kattintani, hogy Nyíregyházán mi a történet, akkor bead az oldal egy ál-latin sablont, amit a webkészítők szoktak generálni… De ugyanezt mutatja a debreceni aloldal is. No comment. Lorem ipsum dolor sit amet! Még a régi guttenbergi idők nyomdászai találták ki, ezek meg élnek vele. Információ, tartalom pedig az ablakban! Életháló.

No, nem is ez a lényeges! Baki az ezernyi más között, amiről nem a cigányok tehetnek, és közel sem ér fel egy kis korrupcióval, ahol milliárdos közpénzek lehetnek a tétek.

De kik azok a rászorultak? Nézzük meg!

Tessék mondani? Senkinek nem ütött még a fejében szöget, hogy a modern, virágzó kapitalizmusban mi a bánatért van szükség törvényileg igénybevehető, feltételekhez szabott népkonyhákra?

Azt ugye mindenki érti, felfogja, hogy nagyobb háborúk közben és után, vagy tartósan nagy élelmiszerhiányok idején a gazdagok nagyjából így vezekeltek azért, hogy nekik van mit a tejbe aprítani a kizsákmányolt dolgozóik révén. Vagy éppen filantróp volt az ürge vagy a szervezete, és nem bírta elnézni, hogy mások szenvednek. Esetleg csak egy számító ember, aki azt mondta, ha most megdöglenek, legyengülnek, később nem tudnak nekem termelni, és csődbe megyek. Szóval okokat és mozgatórugókat több száz éve találnak az emberek arra, hogy egyesek adjanak, mások pedig odamenjenek, ahol adnak, és térítésmentesen egyenek.

És most mi van? Most a vírusmizéria idején mi van? Boldog-boldogtalan oszt, és aki csak teheti, elfogadja. Kb. ez van. Létezik például egy Országos Roma Civil Tanács nevű csapat is (merthogy nem civil szervezet), amelyik nagyon beindult erre a karitataív munkára. Nagyon. És tényleg nem politikai csoportosulás. Valami egészen más. Hogy most szövetség vagy sem, azt nem tudom. Azt se, hogy kikkel – mely roma szervezetekkel – szövetkezik, és csak úgy szóban, vagy törvényesen is. Ugyanúgy elfogadják a pénzt a nem éppen rendszerbarát Polgár Andrástól és barátaitól (amely pénzadományok a TanKuckó Oktatási és Kulturális Egyesülethez folynak be), mint például a Dikh TV-t kivásároló fideszközeli cégektől, vagy az egyik vezetőtől, Schatzné Kovács Mariannától, aki még el is kísérte néhány útjára Radics Józsefet. Radics nem politikusnak, hanem civilnek mondja magát, de szerintem nagyon szeretné, ha az Országos Roma Önkormányzat a még nyilvántartásba sem vett roma civil szervezeteket tömörítő csapatát szárnyai alá venné. (Gondolom: pénzügyileg.) Amúgy Shatz Péter, a férj (a Ripost régebbi tulajdonosa) egész jó barátságot ápol Habony Árpáddal is.

Vagy itt van Donáth Anna momentumos EP-képviselő is! Micsoda kedves módon ajánlott fel nekik egymillió forintot. Ráadásul segíti őket (a kis roma csopit, mert amúgy a Radicsot látni mozogni mindenhová) Palkovics László innovációs és technológia miniszter is. Itt érhető el az Országos Roma Civil Tanács, vagy nevezzük őket inkább csapatnak: www.orct.hu/elerhetosegeink/. Én utánuk néznék, hogy ki kivel van végül is az adományok viszonylatában. Senki ne privatizálja a civilséget, ha kérhetem.

Hogy mi készülhet még egy ilyen mérvű „összefogással a szegényekért”, hát azt el sem tudom képzelni, bár van ötletem. Minden esetre furcsa, hogy a társadalmi hiánypótlást felvállaló, köztudottan inkább ellenzéki és inkább civil emberek, mint például az 1 Magyarország Kezdeményezés is ugyanúgy segítették ezeket a roma akciókat, mint Fidesz-közeli emberek és a kormányzat, amelyik éppen felelős azokért a társadalmi hiányokért, amelyek okán éhesek az emberek, és nincsenek eszközeik a cigány gyermekeknek a digitális oktatás megvalósításához.
Számomra káosz a történet.

Hát ez egy szép hosszú shakespeare-i félre lett, de – higgyék el – megérné még bogozni az ügyet.

Szóval: NÉPKONYHÁK. A nagy társadalomfilozófia és az éhes has, avagy az éhezők viadala

Azon felül, hogy részben hiánypótló tevékenység, amit végeznek – végzünk (merthogy ha tudok, én is segítek) –, végül is minden adomány Orbán Viktor és társai hatalmát erősítik. Ugye, értik. Amíg ad valaki enni az éhezőnek, addig az nem lázad. A szegény értéktelen, de tulajdonképpen az enni, inni, stb… kell miatt ugyanúgy fizet adót, mint bárki más. Ennyit ér egy tál étel, amire államilag támogatott iparágak épülnek!

Mintha az állam nem lenne hibás abban, hogy a polgárai népkonyhákra, bisztrósokra, kisradicsokra szorulnának! Ennek a bisztrónak is fel kéne költözni a Karmelita kolostorba a sok-sok élő videójával és a botcsinálta „lájvozójának” „okosságaival” együtt. (KisBudapest Bistro& Bar és az ételosztás, no meg az alapítványi megmondó ember, aki filozofál.)

Ott a bejáratnál kéne osztogatnia! Viktornak is. Se többet, se kevesebbet! Legyen az eltartója Viktornak is a hős bisztrós kisasszony! Én azonban nem akarok szépruhában sorban állni ételért! Inkább küzdenék egy igazságosabb elosztásért. Bezzeg ha egy szociológus beszélne az embereknek a mai társadalomról, egyből mindenki elgörgetne onnan, mert ott nem mutogatnak ételeket és rászoruló vagy éppen nagyon is nem rászoruló embereket, és nem lehet irigykedni a vidéki éhes embernek a pesti éhes vagy spórolós emberre!

Van, aki jó szívből segít, van, aki a személyes haszonszerzése végett!
Van, akinek muszáj elfogadni (mert tényleg éhezik), és van, aki így csak spórol.
Egy biztos: a tetterőt, a társadalmi-politikai cselekvést annullálja az időlegesen, éppen teli gyomor. Orbán Viktor nyugodt lehet. Teli hassal senkinek sincs kedve forradalmat csinálni. Ha a remény megmarad a holnapra, mindig lesz milliónyi éhező is.

Mert bár a sikerpropaganda elönti az országot, remekel a gazdaság, nő a GDP, de valahogy egyre nagyobb társadalmi rétegek maradnak ki ebből a nagy gazdagságból. Az egyik Magyarországon nőnek a megtakarítások, teli vannak a luxusszállodák, az emberek új autókat vásárolnak, a másikban pedig azok élnek, akiknek a meleg ebéd is luxusnak számít. Ezen a másik Magyarországon leszázalékolt, megrokkant emberek, kisnyugdíjasok, lakhatási válsággal küszködők, alacsony keresetűek élnek. Nekik főznek a népkonyhákon.

Aki meg azt hiszi, hogy én nem sajnálom az önhibáján kívül bajba jutott embereket – és itt most moderálom magam-magam – az nagyon tévúton jár, igen rosszul gondolkodik. Magam is próbálok rajtuk segíteni, teszem az állam helyett a dolgomat, és közben dühöngök, mert tudom, hogy a szerencsétlen sorsú emberben ezzel el is nyomom a forradalmárt, aki változtatni akar a helyzetén, nem pedig jobb esetben hajlongani és köszönni az adományt, a rosszabbik esetben pedig követelni azt, ami neki minden előzmény nélkül jár egy Magyarország nevű rezervátumban.

Ha pedig Önt vagy engem is bedarál a rendszer, majd mi is mehetünk szépruhában sorban állni a bisztrós kisasszonyhoz, aki társadalomfilozofál majd rólunk is, higgye el! Megvan rá az esélyünk.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!