Sok szó esik arról mostanában, ki mit csinál otthon a szabadidejében. Egyéni vagy családi, vicces vagy komoly megnyilvánulásokból nem volt hiány eddig. Ám vannak, akiknek nem feltétlenül az a legnagyobb kérdés, hogy mivel múlassák az időt, hanem a hétköznapok miatt aggódnak. László Gyulát nem kell bemutatni azoknak, akik már összeakadtak vele – főleg jó időben – valamelyik debreceni közterületen, amint labdájával zsonglőrködik. Most a Debrecinernek mesélte el miként telnek napjai a járvány alatt Hajdúhadházon, ahol két kutyájával él gyakorlatilag egyedül. Készített pár kisvideót is, extra trükkökről, illetve szimpla kétkezi munkáról. (Azóta megtudtuk, Negro és Bella közül az utóbbi meghalt vasárnap reggel, éppen Gyula névnapján. Mind elmondta, beteges volt a négylábú kis hölgy, s mire a hajnalra rosszabb állapotba kerülő kutyához az állatorvos kiérkezett volna, már késő volt.)

„Amióta vírushelyzet van, itthon vagyok, s félek kicsit, mert cukros is vagyok. De megteszek minden óvintézkedést, és türelmesen várom a végét. Bízom benne, hogy jól alakul minden. A szabadidőmben freestyle focizok, mert a gyakorlást nem hanyagolom el, aztán táncolok, a kutyákkal foglalkozok, főzök, takarítok, meg dolgozom a házikómon. Ezt az államtól kaptam otthonteremtési támogatással, de van rajta mit javítani. Amikor az esős idők voltak kiderült, hogy rossz a tető. Sok ács megígérte, hogy segít, de végül egy se jött, így én csináltam meg valahogy. Nem a legjobb, de nekem elmegy. Ahogy a vakolás és a meszelés is. Azt is magamtól tanultam meg, nekem megfelel.

Amúgy áram van, de vezetékes víz nincs a házban, csak fúrott kút. De legalább van internet bekötve pár lakónak, s tőlük wifivel veszem. Amíg nem volt ez a vírus, segítettek engem a barátaim is Debrecenből. Van pár ember az életemben, akik mellettem állnak és segítenek, csak nem vállalják a nyilvánosságot. Most ebben az időszakban senki nem tud támogatni, mert ezek az emberek is gondokkal küzdenek.

Miben szenvedek hiányt? Hát a kaja az azért nagyon húzós nekem. Viszont van hűtőm, azt egy másik barátomtól kaptam, aki kérdezte, miben tudna segíteni. Családi pótlékot állapítottak meg nekem, mivel tartósan beteg vagyok, ebből a 20 ezer 300 forintból élek, meg vasakat adok le. Azzal, hogy hátrányaim vannak, nehezebb munkát is találnom. Voltak ígéreteim, de mind kútba esett. A szüleim meghaltak nemrég, de egyébként intézetben nevelkedtem. Mindig csak magamra számíthattam. Azt üzenem minden embernek, hogy imádkozni kell Istenhez, mert a rossz dolgok után csak jó dolgok jönnek.”