Nehéz az élet Debrecenben a koronavírus-járvány ideje alatt a Wesselényin és a Dobozin – hajlék nélküli és szociális segítő emberként is. A veszélyhelyzet okán fokozott védelmi rendszabályokat bevezetve is segítik a rászoruló embereket, ám igazán hatékony arcmaszkokból hiányt szenvednek a debreceni hajléktalanellátást végzők.

A két vizsgált intézményben a legmagasabb fogadható létszámot elérték, sőt van, ahol túllépték, a szociális munkatársak leterheltsége jelentős, ráadásul közvetlen veszélynek vannak kitéve. Ugyanakkor egyelőre nem tudnak fertőzöttről maguk között. Igaz, csak rendszeres testhőmérséklet-mérést végeznek a hajléktalanok körében, és a 24 órás orvosi ügyelet vizsgálja a lehetséges tüneteket – mint elmondták, jó a kapcsolatuk az egészségüggyel. Új ellátottat nem igazán tudnak már fogadni, ha mégis szükség lenne rá, bemutatott negatív teszteredmény mellett lehet róla szó. Az utcai szolgálat (írtunk már róla) azonban működik, így akiket eddig is csak odakint értek el, őket ezután is segítik étellel, teával, takaróval.

Debrecenben a Wesselényi utcán található Sziget Szálló (éjjeli menedékhely és nappali melegedő), valamint a Dobozi lakótelepen működő szociális és egészségügyi központ (éjjeli menedékhely, nappali melegedő és utcai szolgálat, háziorvosi rendelő, betegszoba gyakorlatilag egy helyen) vezetőit kérdeztük arról, a jelenlegi vírushelyzetben miként zajlik a hajléktalan embereket segítő tevékenységük. Ezek mind a Re-Fo-Mix Kft. által üzemeltetett egységek.

A Dobozin nincs nagy mozgás – kitehető a telt ház tábla

A válaszokból kiderült, a Dobozin jelenleg 64 ember él, ők átlagosan 55-60 évesek, többségükben férfiak – a befogadóképességük határát lépték túl, ami hivatalosan 50 fő. Pocsai-Farkas Anikó intézményvezető elmondta, a Dobozin lévő hajléktalanellátó-központjuk lakói krónikus betegségekben szenvednek alapból is, vagyis ők „nem utcaképesek”. Az intézményben 24 órás felügyeletet kapnak az ott élő emberek, igazából nincs mozgás, aki bent van, nem jár el onnan, ám aki segítséget kér vagy ételért megy, az viszont kap, illetve ellátják. Adománybútorokat most a vírushelyzet miatt nem fogadnak, de élelmiszert kapnak, adnak.

Pocsai-Farkas Anikó szerint „A COVID-19 megjelenése egy alapvetően nyitott intézményt a sarkaiból forgatott ki. Aki látott már hajléktalanellátó intézményt, az tudja, zsúfolt ellátóhely ez. Itt a 1,5-2 méter távolság betarthatatlan.”

A felszereltségről is beszélt: „Hagyományos papír orvosi maszkot és gumikesztyűt, köpenyt használnak a munkatársak, és maszkot kapnak a lakók is. A bevezetett karantén nehezen tartható, bár egy-két lakó megy csak ki a többieknek bevásárolni, postai ügyeket intézni.” Majd hozzátette: „Nagyon-nagyon fontos a frontvonalban dolgozók védelme. Az úgynevezett FFP2-es szénszűrős maszk mindenhol hiány, az orvosi szájmaszkok pedig nem biztosítanak megfelelő védelmet.”

A beengedést szigorúan ellenőrzik – tudtuk meg Pocsai-Farkas Anikótól -, s védőfelszerelésben teszik meg ezt a dolgozók, ám a kint élőkkel kapcsolatban úgy véli: „Általánosan elmondható, az nem a szolgálat hibája, hogy vannak, akik a téli időszakot kint töltik és nem veszik igénybe a szállások adta lehetőségeket – ők az intézményrendszertől legelidegenedettebbek. Eleve nehéz őket becsalogatni, a jó idő kezdetével pedig még nehezebb lenne.”

A többségről szólva úgy tartja, hogy együttműködő, de vannak, akik hajléktalan helyzetükből és (egyéb) betegségükből adódóan is fásultak, depresszívek. Ám igyekeznek őket is lekötni az adományba kapott könyvekkel, sakkal, társasjátékkal. Azt azonban megjegyezte az intézmény vezetője: „Még a krízis elején tartunk, ez még bírható, a későbbiekben valószínűleg nehezebb lesz.”

A Wesselényi nyitottabb, de csak a már ott lévőknek ad mozgásteret, másokat nem fogad

A Wesselényin némileg más a helyzet, mint a Dobozin, hiszen a Nagyállomás közelében lévő nappali melegedőben van mozgás, és a veszélyhelyzet idején is megengedik, de naponta csak egyszer, hogy ki- és bemenjenek az ügyfeleik – azt is csak indokolt esetben, például orvoshoz, boltba, dolgozni, postára vagy ételért. Ezt a kijárási korlátozást kiegészíti a műszakváltásonkénti testhőmérséklet-mérés, illetve az ügyfelek fokozott kézmosása, amit ellenőriznek.

Markosné Dobos Katalin vezető elmondta, a Wesselényin (más néven a Sziget Szállón) magukat meghúzó emberek átlagéletkora 50 év volt 2019-ben. „A Sziget Szálló integrált intézmény, ahol egy nappali melegedő (engedélyezett: 16 fő/nap) és egy éjjeli menedékhely (krízisben engedélyezett: 64 fő/éj) működik. A kialakult vírushelyzet miatt intézményünkben az ellátottaink éjjel-nappal bent tartózkodhatnak.”

Látogatókat azonban nem fogadhatnak az ügyfelek most, és az intézmény sem fogad be új ügyfelet. Az indoklás szerint a fertőzésveszély és a túlzsúfoltság miatt. „A nappali melegedő és az éjjeli menedékhely folyamatosan telt házzal működik – a vírus megjelenése előtt is, és azóta is. A 24 órás égészségügyi centrumban dolgozó háziorvossal napi kapcsolatban vagyunk (pl. ellátottjaink gyógyszerigényei kapcsán és más egészségügyi kérdésünkben nyújtanak segítséget).”

A maszkokat tekintve nekik is szükségük lenne a jobb fajtákra. Markosné Dobos Katalin nem is az FFP2-est, hanem a még fejlettebbet említette: „FFP3 maszkra lenne szükségünk, emellett szárazélelem, főleg konzervek az ellátottjaink számára szintén jól jönne.” Persze a meglévő felszereléseket (gumikesztyű, olcsóbb szájmaszk) használják, illetve naponta legalább háromszor felmosnak, valamint az ellátottak által használt tárgyakat, bútorokat naponta többször fertőtlenítik, ahogyan a kézfertőtlenítés is kötelező.

Jelenleg a Wesselényin sem tudnak a koronavírus által fertőzött emberről, sem az ellátottak, sem a dolgozók körében – tudatta velünk az intézményvezető: „erre utaló jeleket senki sem produkált”. Az együttműködés is megvan az intézményvezető szerint a hajléktalan emberek részéről, elfogadják, hogy a mostani óvintézkedések az ő érdekeiket is szolgálják. Ahogyan Markosné Dobos Katalin megállapította: „hangulatukban nem figyeltünk meg jelentős változást, a fásultság abszolút nem jellemző rájuk”.

A koronavírus magyarországi terjedése sokak szerint még az elején tart, amit leginkább a társas érintkezés visszaszorításával lehet mérsékelni. Ugyanakkor vannak a társadalomban olyan periférián élő emberek, akiket egyfelől nehéz kontroll alatt tartani, másfelől kiszolgáltatottságuk és rossz egészségi állapotuk miatt jobban ki vannak téve az esetleges súlyosabb következményeknek.

Szükséges vigyázni és odafigyelni rájuk is! Akárcsak a szociális szférában dolgozókra, akik sok esetben az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan nehéz és veszélyes körülmények között tevékenykednek, segítenek másokon, ám rendszerint kimaradnak az állami életkörülmény-javító intézkedésekből immár hosszú évek óta.