Kedves Olvasók!

Nagy örömmel töltött el, amikor egy fickó a Debrecinertől felkért arra, hogy néha publikáljak az online újságjukban. Ismerve a múltját, jól meg is lepődtem. Egy vérbeli újságíró, egy volt főszerkesztő azt mondja, publikálj olyan „horvathferiset”, amilyet szoktál…

Hát, pont olyat nem fogok, mert más a közösségi média és más egy online újság, de majd megpróbálom megválogatni a szavaimat, hogy szalonképes maradhassak Önök előtt. (No, meg nem is olyan egyszerű olyan „horváthferiset” alkotni azok után, ami spontán jött eleddig!)

Joggal kérdezhetnék, hogy ki vagyok én?

Újságíró az biztosan nem, de szeretek írni aktuális témákban.
Értékelni-elemezni egy-egy társadalmi szituációt. Némi tapasztalatot szereztem egyenruhás főtisztként a „bikkfanyelvben”, amikor még napi jelentéseket szerkesztettem, de az pont nem az ékességéről volt híres. Elmúlt. Aztán politizáltam, nem jött be. Persze az egy élő adta világon semmit nem bántam meg az életem viharaiból. Így vagyok kerek, elégedett, egész.

Mostanában Tiszavasváriban közösségszervezősködöm. Abban sem vagyok túl jó, mert elvisz néha a parancsuralmi rendszerben megszokott 25 évig gyakorolt protokoll, de alapvetően arra szeretném felkészíteni a szegregátumban élő embereket, hogy a privátszférán felül létezik egy közösségi ember is mindenkiben, amit elő kéne bányászni ahhoz, hogy képesek legyenek közösségi témákban képviselni akár az egyéni érdekeiket is, együtt. Nem könnyű feladat.

Közigazgatásból jó vagyok – mert, csak összehoztam egy jogi egyetemet, nagy nehezen, család mellett, vagy 18 éve -, de a cigányokat még „szoknom kell”.

Mielőtt felháborodnának, jómagam is cigány származású magyar állampolgárnak gondolom magam. Hogy ki mit gondol ezzel kapcsolatban, az most legyen az ő dolga. Ettől még lehetnék rasszista, vannak is előítéleteim, de megpróbálom legyőzni őket. Próbálják meg néha Önök is!

Demokratának lenni jó, demokráciát tanulni pedig egy egész életen át lehet. Higgyék el! Kezdjék ott, hogy eldobják az egyéni sértettségeiket, és egy-egy szituációt objektíve is végiggondolnak, vagy beleélik magukat a másik helyzetébe. Ha semmi plusz, akkor maradjon az előítélet, jól jön az néha! Hja… az egyik általam mélyen tisztelt szociológus roma, talán az egyik legnagyobb élő roma koponya, azt mondta nekem olyan tíz évvel ezelőtt, hogy én „nem cigányként szocializálódtam”, ergo ezért nem gondolkodom egy kaptafára velük. Kb. ezt mondta. Most gondolják el: egy rasszjegyeit viselő, nem cigányként szocializálódott cigány ember vagyok. Nem húzom tovább az idegszálaikat, lehet, hogy alább lesz a lényeg.

Húú… Talán közelítek a célhoz, amit ki akarok hozni ebből a történetből!

Bocs a melldöngetésért, csak azért adtam meg homályos önéletrajzi adatokat, hogy esetleg majd a kommentjeikben Önök is megtegyék, már ha leszünk valaha annyira nyíltak egymáshoz.

Szóval hol pénzért, hol önkéntesként, de inkább hobbiból és elkötelezettségből néha-néha rá-rácsapok a társadalmi csőlátásban szenvedő emberek tudatára. Erősen. Mert mostanában csak azt értik. Olykor-olykor még manipulálom is az olvasóimat, hogy megértsék, ami szerintem fedve van előttük.

Amire talán ez az engem megkereső fickó gondolt az, hogy bemutassam majd Önöknek írásaimmal a cigányokat. Olyan aspektusokból, amit Önök nem láthatnak, mert nincsenek felkészítve rá, hogy lássák. Persze az írói szabadság jogán néha kiterjesztem ám a kritikámat a többségi társadalomra is, mert Önök nélkül mi is mások lennék, és talán ez fordítva is igaz, ha azt mondom nagyjából 800 ezren itt élünk immáron körülbelül 800 éve. Mikor, hogy.. Általában kettős elnyomás alatt.

No, székfoglalónak ez kevés volt, beköszönőnek pedig majdnem sok! Ha kíváncsiak a gondolataimra, a jövő héten jelentkezem.