Ha jól emlékszem, volt valaha egy „Tiszta, virágos Debrecenért” nevű mozgalom, még az elmúlt érában kezdődött, és úgy-ahogy, de mind a lakosok, mind a városvezetés igyekeztek, sőt máig is igyekeznek tenni azért, a város szebb virágosabb legyen. Váltakozó sikerrel és buzgalommal.

Úgy természetes, hogy már márciusban megindul a szorgoskodás, nem csak a magánházak kiskertjeiben, de a társasházak, panelek előtt is, ahogy a mai napig is látjuk, milyen csodás kiskertek alakulnak ki a négy- vagy tízemeletesek előtt, némely lakók szorgalmát, szépérzékét dicsérve. Amiről megtudtuk, hogy ez bizony szabálytalanság, nem lenne joguk hozzá, és csak a városvezetés jóindulata miatt nem büntetik a betonházak előtti magán-parkosítást, lévén az közterület, a város által megbízott cég dolga.

A térdig érő gyom persze nem szabálysértés.

A mi utcánkban például emberemlékezet óta nem volt fűkaszálás, holott legalább évente kétszer járna. A házak előtti füvet a háztulajdonosok nyírják. De ne legyek igazságtalan, az utóbbi tíz évben már háromszor is láttam a sárga mellényeseket az útszegély mellett felhalmozódott földet – a benne nőtt gyommal együtt – ellapátolni.

A közparkok állapotában viszont valóban jelentős változások történtek, sajnos nem mindenütt. A vonattal érkezőket a Nagyállomás parkolójában továbbra is eldobált papírszemét, cigarettás és sörösdoboz, kóláspalack fogadja. A villamosforduló körén belüli parkot néha lenyírják, talán némi virág is leledzik benne, de valójában nem az ország második nagyvárosához illik a látvány. A Petőfi tér viszont már jobban néz ki, még ha a virágkiültetései nem is a legkorszerűbb mintákat követik. Reméljük, hogy a Piac utca virágkonténereiben sem sokáig maradnak már a tavalyi, elszáradt növénymaradványok.

Másutt viszont örvendetes, szívet-szemet gyönyörködtető a változás. Magam is sokszor megírtam, hogy az illetékesek ellátogathatnának néha mondjuk Szegedre, Pécsre vagy kisebb városokba is, Tatára, Mosonmagyaróvárra, az ottani parkokat megnézni, ahol nem a „Juliska néni kiskertje” stílus a divat, azaz egyik ágyásban árvácska, másikban tulipán, hanem megtervezett növénykompozíciók vannak.

Merthogy a kerttervezés szakma, és egyben művészet is. Jelenlegi főkertészünk ezt nyilván tudja, és vagy ő, vagy a munkatársai magas szinten gyakorolják is. (Az előző években legalábbis így volt, és remélem, így is marad.) A Kálvin téren, a(z egyébként felújításra szoruló) Csokonai-szobor körül többnyire ez mintaszerűen szokott történni. Harmonikus színfoltok, növénycsoportok szoktak megjelenni, amelyek nem csak síkban, de térben is meg vannak komponálva egy-egy magasabb növény beültetésével. Hasonlóak vannak a Kossuth téren is, ám amint távolodunk a központtól, a kép egyre romlik. Tipikus a Bem tér esete (tavalyi állapot), ahol úgy az emlékművekig még néz ki a park valahogy, ám a Nyíl utcai oldal, a valamikori beton szökőkút omladozó maradványai körül mintha már nem is ugyanaz a tér lenne.

A nagyerdei övezetre szerencsére ismét több figyelem jut, a stadion körül a gyep rendben szokott lenni, csak lehetne több virág. Az Egyetem teret is igyekeznek rendben tartani. A Békás-tó (ne nevezzük inkább Betonos-tónak?) melletti virágosítás ismét odafigyelésre és példás szakértelemre utal. Reméljük, ez is így marad, és egyre több parkunkra jut az idén virág, és nemkülönben pénz is.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!