Eső, sok fiatal, kínos, nem túl izgalmas és kifejezetten élvezetes programok, ingyenes belépő, drága sör és nagy csúszások – ilyen volt a 2019-es PAD első napja. (GALÉRIA + VIDEÓK)
Ingyen PAD élvezetekkel – utcafesztivál Debrecenben
Június 19-én nyitotta meg a kapuit az idei PAD (Picnic & Art Debrecen) Utcafesztivál Debrecenben a Batthyány utca 24-es szám alatt. Az összművészeti eseményt már harmadjára rendezik meg a városban. A programok között megtaláljuk fiatal, helyi kötődésű zenészek, szépírók, színészek és táncosok produkcióit is. Mi is ott voltunk a nyitónapon.
A PAD a szellemi tőkére épít, meg az ingyenességre
Az időjárás nem volt kegyes a 3. PAD Utcafesztivál első napjának fellépőihez és érdeklődőihez. A fesztivál 17 órás kezdése előtt már gyülekeztek a viharfelhők. Ami elsőre egy gyors nyári zápornak tűnt, hamar tartós esővé változott. Az ingyenesség viszont jót tett a rendezvénynek, sokan a rossz idő ellenére is kilátogattak a Batthyány utcára – pontosabban a 24-es szám alatti régi cívisházba, ugyanis az eső miatt semmi sem az utcán zajlott. Előbbit árnyalandó azt azért érdemes megjegyezni, hogy a belépő valószínűleg a 620 forintos korsó sörben volt elrejtve, amelyből szépen fogyott az este folyamán.
Szoboszlai Lilla, a B24 Galéria vezetője és a PAD főszervezője kérdésünkre elmondta, hogy a fesztivál a fiatal debreceni művészek jelentette szellemi tőkére épít. Úgy látja, hogy a fiatal alkotóknak Debrecenben kevés a lehetőségük. A PAD szerinte egy olyan intim alkalom, ahol nemcsak képzőművészek, hanem a fiatal szépírók és az előadóművészek is megtalálják a helyüket. Hozzátette, hogy szeretné, ha a B24 Galéria nem pusztán egy befogadóhelyként működne, de közös szellemi munka is zajlana itt, ezért igyekszik nagyon nyitott lenni minden művészeti ág felé, és a Debreceni Egyetemmel is jó kapcsolatot ápol.
Érzések az atomok között, királyi mágusok és nagy leárazások
Habár a későbbiek folyamán valóban szerepet kaptak a fiatalok, az első programot nem ők, hanem a hatvanas éveiben járó Grandpierre Atilla szolgáltatta. Az élő világegyetem című nyitóelőadására megtelt a galéria egyik terme. Az előadás közben néhányan a közönség soraiból odasúgták nekünk: arra számítottak, hogy a sokak számára a Vágtázó Halottkémek nevű együttesből ismert Grandpierre zenélni fog a debrecenieknek. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindenki jobban járt volna. Végtelenül kínos, egyfajta ezoterikus-áltudományos prédikációnak lehettek ugyanis a tanúi azok, akik a programon való részvétel mellett döntöttek. Grandpierre olyan dolgokról beszélt, minthogy a természet kozmikus felépítésű, az ősrobbanás csak az anyagokat hozta létre, valamint hogy a természettudomány a nyugati civilizáció manipulációja, mivel csak a megtapasztalható világgal foglalkozik. Olyan mélyenszántó gondolatokat tudhattunk meg az előadótól, mint hogy „ez a minden, ami mindenben benne van, ez bennünk van”, de kifejtette azt is, hogy „a csillagok közötti űrt éppúgy érzések töltik ki, mint a szervezetünkben az atomok közötti űrt”.
De volt itt csodaszarvas, életfa, világösztön, életelv, de Grandpierre az elmúlt több ezer év összes filozófusát és teológusát egy órában kenterbe verve az élet alaptörvényét is megosztotta a megjelentekkel. Neurológiai vizekre evezve arról is értekezett, hogy az „egészséges agyközpontban a sejtek megtartják egyéni sajátságukat, gyakorolják önállóságuk teljét, és kitűnően, szinte tökéletesen együttműködnek egymással”. A végén még beszélt szkítákról, hunokról, avarokról, királyi mágusokról és kettőskeresztekről, miközben igyekezett saját könyveit reklámozni (projektorral vetítette ki a 40-50 százalékos akciókat). A hosszúra nyúlt előadás folyamán az egyszeri cívis úgy érezhette, hogy itt valakinek az agysejtjei – Grandpierre szavaival élve – mintha nem lennének tökéletes együttműködésben egymással.
Létfontosságúak az alkotóműhelyek
A galéria egyik külön helyiségében a fesztivál idejére a debreceni fiatal színjátszásban meghatározó szerepet betöltő DESzínház történetét bemutató kiállítást rendeztek be DESztori címmel. Szoboszlai Lilla megnyitó beszédében elmondta, rendszeresen szerveznek Pop-up kiállításokat, ahol különböző alkotók, alkotói csoportok bemutatkozhatnak. Idén szerinte adta magát, hogy a DESzínházról szóljon az anyag, hiszen nem rég ők is „beköltöztek” a B24-be. Szentei Tamás, a polgármesteri hivatal kulturális osztályának vezetője arról beszélt, hogy szerinte a B24 galériában meg lehet valósítani azt az underground helyet, amelyet a fiatalok és a középkorúak már nagyon vártak Debrecenben. Elmondta, hogy a DESzínház együttműködő partnerei közé tartozik a Modem, a Vojtina Bábszínház és a Csokonai Színház is. Szentei úgy látja, hogy habár néha zárványjellegűnek tűnnek a fiatal értelmiségi alkotóműhelyek, létfontosságú ezek jelenléte a város kulturális életében.
Társadalomkritika macskával, takarítónővel
Az első valódi kulturális fesztiválra emlékeztető programok ezután kezdődtek. Előbb a Flexible Juice zenekar adott koncertet, majd a DESZgráfia néven futó felolvasószínház következett. Somogyi Tibor Front van című drámája a panellakások világába nyújtott betekintést. A párkapcsolatokban a férfi és a nő közötti megértés és meg nem értés kérdéseit jó adag társadalomkritikával jelenítette meg, helyenként pedig bel- és külpolitikai témákat is feszegetett. A darab komolyan épített az interaktivitásra, a nézőknek hol fonálgombolyagot kellett dobálniuk a macskát játszó Bőr Hajnalkával, hol közösen szelfizni vele. Az egyik legerősebb jelenet Somogyi Tibor és Simon Dorka a világban és a szűkebb lakókörnyezetben jelenlévő frontokat soroló, emelt hangú beszéde volt. Az igazán színvonalas alakítást azonban mégis az összesen legfeljebb egy percig színpadon lévő Sőreghy Ágnes nyújtotta, mind takarítónőként, mind macskagyilkosként kiemelkedett a Front van színészei közül.
Az előadás végére a fesztivál programja már több mint egy órás csúszásban volt. A szervezők ugyanis nem kalkulálták be, hogy az eső miatt az alagsori DESZ24-be áthelyezett produkciók között időre van szükség az átálláshoz – szerencsésebb lett volna talán, ha a két zenei program egymás után megy le. Így akaratunk ellenére ki kellett hagynunk a BetterThanEver koncertet és Rukmini Sofia indiai táncait és a MALTER filmfesztivál rövidfilmjeit is.
Összességében elmondhatjuk, hogy voltak kínos, nem túl izgalmas, de kifejezetten élvezetes pontjai is a PAD első napjának. Reméljük, hogy az utóbbi fog felülkerekedni a következő két nap folyamán!